„Constantin Brâncuși” változatai közötti eltérés

'''Constantin BrâncuşiBrâncuși''' ([[Hobiţa]], [[Gorj megye]], [[1876]]. [[február 19.]] – [[Párizs]], [[1957]]. [[március 16.]]) nemzetközi hírű román szobrász, az [[École de Paris]] tagja.

1903-ban egy emlékműre kapott megrendelést: Carol Davila orvostábornok szobrát a bukaresti katonai kórházban helyezték el. 1904-ben BrâncuşiBrâncuși [[München]]be, majd Párizsba utazott. Itt [[Antonin Mercié]] műhelyében dolgozott az [[École des Beaux-Arts]]-ban és meghívást kapott, hogy csatlakozzon [[Auguste Rodin]] műhelyéhez. Noha csodálója volt Rodinnak, két hónap múlva elhagyta a mestert, mondván hogy „Rien ne pousse à l’ombre des grands arbres” (semmi sem tud megnőni a magas fák alatt). Ezt követően kezdte kifejleszteni azt a stílust, amely híressé tette.

Művei népszerűvé váltak Franciaországban, Romániában és az Egyesült Államokban. A gyűjtők megvásárolták, a kritikusok dicsérték műveit. 1913-ban BrâncuşiBrâncuși alkotásait kiállították a ''Salon des Indépendants''-ban és az USA első művészeti kiállításán, az [[Armory Show]]-n. Párizsi baráti köréhez olyan hírességek tartoztak, mint [[Ezra Pound]], [[Henri Pierre Roché]], [[Guillaume Apollinaire]], [[Pablo Picasso]], [[Marcel Duchamp]], [[Henri Rousseau]], és [[Fernand Léger]].

BrâncuşiBrâncuși bonyolult és misztikus lélek volt, tág érdeklődési körrel. Tehetségesen énekelt és hegedült és szívesen készített hagyományos román ételeket. Ezermesterként fonográfot készített magának, de a bútorainak és eszközeinek jó részét is maga készítette.

[[1914]]-ig rendszeresen résztvevője volt bukaresti és párizsi csoportos kiállításoknak. EbenEbben az időben készültek a "Csodamadár"„Csodamadár”, "Alvó„Alvó múzsa"múzsa” és "Pogány„Pogány kisasszony"kisasszony” sorozatai. 1914-ben első amerikai kiállítása a ''Photo Secession Gallery''-ban ([[New York]]) óriási hírverést váltott ki. John Quinn amerikai gyűjtő több szobrát is megvásárolta, biztosítva ezzel megélhetését. Ugyanabban az évben a román belügyminisztérium visszautasította a [[Spiru Haret]] emlékmű tervezetét, amelyet egy évvel korábban rendelt meg. Brâncuşi megtartotta a művet és később a ''Nárcisz kútja'' címet adta neki. [[1915]]-ben alkotta első fából faragott szobrait: ''2 kariatida'', ''A tékozló fiú''. etc. Az 1919-ben Párizsban megjelent „La Roumanie en images” című kötet öt Brâncuşi-reprodukciót tartalmazott. 1921-ben az amerikai ''Little Review'' folyóiratban [[Ezra Pound]] közölt tanulmányt Brâncuşi művészetéről.

[[Fájl:Le Baiser de Brâncuşi.jpg|bélyegkép|jobbra|Constantin BrâncuşiBrâncuși sírja, Montparnasse temető, [[Párizs]]]]