„Constantin Brâncuși” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Constantin Brâncuşi lapot átneveztem Constantin Brâncuși névre |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
[[Fájl:Edward Steichen - Brancusi.jpg|thumb|Brâncuşi fényképe 1922-ből]]
[[Fájl:Poarta Sarutului - Tîrgu Jiu - 20060512 - 02.jpg|thumb|A csók kapuja, (Zsilvásárhely)]]
'''Constantin
== Életpályája ==
8. sor:
Ezt követően beiratkozott a [[bukarest]]i Szépművészeti Iskolába, ahol szobrászatot tanult. Egyik legkorábbi fennmaradt műve, amelyet az anatómiatanár irányításával készített, egy mesterien kidolgozott [[écorché]], amelyet a Román Athenaeumban állítottak ki 1903-ban. Noha nem több anatómiai tanulmánynál, már előrevetíti a szobrásznak azt a későbbi törekvését, hogy a külsőségek helyett a lényeget ábrázolja.
1903-ban egy emlékműre kapott megrendelést: Carol Davila orvostábornok szobrát a bukaresti katonai kórházban helyezték el. 1904-ben
[[Fájl:Romania 20060512 - Tirgu Jiu - Coloana fara sfarsit 02.jpg|bélyegkép|balra|A végtelen oszlop, (Zsilvásárhely)]]
Művei népszerűvé váltak Franciaországban, Romániában és az Egyesült Államokban. A gyűjtők megvásárolták, a kritikusok dicsérték műveit. 1913-ban
[[1914]]-ig rendszeresen résztvevője volt bukaresti és párizsi csoportos kiállításoknak.
1938-ban fejezte be [[I. világháború]]s emlékművét [[Zsilvásárhely]]en. ''A csend asztala'', ''A csók kapuja'' és ''A végtelen oszlop'' azoknak a román polgári személyeknek állít emléket, akik 1916-ban szembeszálltak a német megszállással. A zsilvásárhelyi szoboregyüttes utáni 19 évben már csak összesen 15 művet alkotott, amelyben részben korábbi témáit idézte fel. Hírneve növekedésével párhuzamosan egyre inkább visszahúzódott. Utolsó éveiben egy román menekült házaspár gondozta, akiket örököseivé tett. Műhelyét és a benne levő alkotásokat a párizsi Modern Művészetek Nemzeti Múzeumának (Musée National d'Art Moderne) hagyományozta, azzal a feltétellel, hogy a műhelyét abban az állapotban kell megőrizni, ahogy halála napján volt.
[[Fájl:Le Baiser de Brâncuşi.jpg|bélyegkép|jobbra|Constantin
Párizsban érte a halál, a [[Montparnasse]] temetőben nyugszik.
|