Wikipédia

„Rilai kolostor” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a koord ki
Xqbot (vitalap | szerkesztései)
botok
159 780 szerkesztés
a Bot: következő hozzáadása: ka:რილის მონასტერი; kozmetikai változtatások
13. sor:
hosz_perc=20|}}
 
A '''rilai kolostor''' (bolgárul Рилски Манастир, ''Rilszki Manasztir''), [[Bulgária]] és a [[Bolgár Ortodox Egyház]] legnépszerűbb és legszentebbnek tartott kegyhelye Délnyugat-Bulgáriában helyezkedik el a [[Rila-hegység]]ben. Története a [[10. század]]ban kezdődött, amikor a [[bolgárok]] védőszentje, [[Rilai Szent János]] (Иван Рилски, ''Ivan Rilszki'') a környéken vonult [[remete (vallás)|remeteremeteségbe]]ségbe, majd halála után a követői kolostort alapítottak. A török időkben vált kulturális központtá, amely helyzetét a bolgár nemzeti ébredés korában is megőrizte, sőt megerősítette. [[1976]]-ban nemzeti történeti emlékhellyé nyilvánították, [[1983]]-ban pedig az [[UNESCO]] felvette a [[világörökség]]-listára.
 
== Fekvése ==
21. sor:
A hagyomány szerint Szent János (kb. [[876]]–[[946]]) Szófia (akkori nevén Szredec) környékén született, és 25 éves koráig pásztorkodással töltötte idejét, majd kolostorba, végül remeteségbe vonult. Hogy minél jobban elzárkózhasson a külvilágtól, többször változtatta lakhelyét, végül a rilai hegyekben lelt nyugalomra. Ekkor már híres ember volt, a környékbeliek szentként tisztelték: csodás ördögűzések és gyógyulások kapcsolódtak nevéhez. Egy alkalommal maga [[I. Péter bolgár cár|I. Péter]] cár ([[927]]–[[968]]) is felkereste a remetét, akihez időközben tanítványok csatlakoztak, és megépítették a maguk szállásait a környéken. Az egyik ilyen hajlék később nagy és híres kolostorrá fejlődött, párhuzamosan az alapító hírének növekedésével: állítólag János ereklyéi gyógyították ki [[I. Mánuel bizánci császár|I. Mánuel]] bizánci császárt ([[1143]]–[[1180]]) betegségéből. Az ortodox egyház szentjének életét több bolgár és [[Bizánci Birodalom|bizánci]] szerző is feldolgozta.
 
[[KépFájl:Rila 14.jpg|thumb|right|Hrelju 14. századi tornya a 19. században hozzáépített erkéllyel]]
Hamarosan a bolgár uralkodók és előkelők is felfigyeltek a helyre. [[II. Iván Aszen bolgár cár|II. Iván Aszen]] ([[1218]]–[[1241]]), [[I. Kalimán]] ([[1241]]–[[1246]]), [[Iván Alexander]] ([[1331]]–[[1371]]) és [[Iván Sismán]] ([[1371]]–[[1393]]) bőséges adományokkal látta el a szerzeteseket. Egy [[1378]]-ban kiadott, ma a kolostor épületében működő múzeumban őrzött adománylevélből kitűnik, hogy a [[Veliko Tirnovo|turnovóturnovói]]i [[pátriárka]] irányítása alá tartozó Rila komoly feudális hatalommá vált, több falu tartozott igazgatása alá a cári adományoknak köszönhetően. (Iván Sismán a fent említett levélben egymaga húsz falut bocsátott a szerzetesek rendelkezésére.) [[1334]]–[[1335]] között a helyi kiskirály, a szerb [[Dusán István]] és a bolgár Iván Alexander között lavírozó Hrelju lakótornyot emeltetett itt védelmi célból. Azonban mindhiába: a politikai játszmában egyre kényelmetlenebbé váló Hreljut megfojtották. Sírköve és trónusa a kolostori tárlat értékes darabja, ám az általa [[1343]]-ban építtetett kis templomnak csak egyes részei maradtak meg.
 
A [[12. század|12]]–[[14. század]]ban virágzott a rilai kultúra és művészet: sok tehetséges építész, festő és tollforgató nevelkedett és dolgozott itt, maguk után hagyva lenyűgöző építményeiket, kézirataikat és freskóikat.
 
Bulgária a [[14. század]] végén az [[Oszmán Birodalom]] részévé vált, és az is maradt egészen [[1878]]-ig. Az új felettes hatalma az [[ipek]]i [[Szerbia|szerb]], majd annak [[1766]]-os megszűntével a [[konstantinápoly]]i patriarchátus lett. A török hódítás következtében, noha [[Oszmán szultánok listája|szultánszultáni]]i fermánokkal erősítették meg privilégiumait, a kolostor elvesztette korábbi hatalmát és befolyását, majd miután az 1400-as évek közepén kirabolták és felégették, a kolostori élet visszaszorult egy időre.
 
A [[15. század]] fordulóján aztán újjászületett a rilai spirituális és kulturális élet, melynek nyitányát az jelentette, amikor [[1469]]-ben Szent János ereklyéit a kolostorba szállították a lerombolt fővárosból, Turnovóból. Az elkövetkező évszázadokban a rilai kolostor a bolgár kultúra egyik centrumává vált, és erős kapcsolatokat épített ki az [[oroszország]]i, [[szerbia]]i, [[görögország]]i és [[Románia|román]] ortodox egyházakkal, de főleg az [[Athosz-hegy]]i szerb szerzetesekkel.[[KépFájl:Rila 11.jpg|left|thumb|300px|Részlet a főtemplom gazdagon festett külső galériájából]] [[1466]]-ban például a szerzetesek külön [[II. Mehmed|szultánszultáni]]i engedéllyel együttműködési szerződést kötöttek az athoszi [[Szent Panteleimon]]-kolostorral. (A dokumentum egy korabeli másolatát szintén a kolostori múzeum őrzi.) [[1558]]-ban pedig [[IV. Iván orosz cár|IV. (Rettegett) Iván]] cár külön engedélyével több szerzetes utazott orosz földre, és rengeteg adományt – pénzt, kegytárgyakat, miseruhákat és könyveket – gyűjtöttek a kolostor számára. A török időkben többször kirabolták és lerombolták az épületeket, de mindig újjáépítették őket.
 
A [[nacionalizmus|nemzeti ébredés]] korában, a [[18. század]] végén és a [[19. század]]ban a kolostor, mint a nemzeti kultúra bölcsője és őrzője, a [[Szláv népek|szláv]] nemzettudat szimbóluma, új lendületet vett a fejlődésben. Kegyes adományozók és egyszerű hívek, mesteremberek és művészek ezrei látogattak el Rilába. A részben leégett kolostorkomplexumot felújították és átépítették, amely ekkor nyerte el végleges arculatát. Bulgária felszabadulása után a kolostor további jogokat szerzett, és még ekkor is élen járt a bolgár kultúra fejlesztésében – a [[szekularizáció|szekuláris]] bolgár oktatást például az egyik rilai apát, [[Rilai Neofit|Neofit]] alapozta meg a 19. század közepén.
 
== Építésének története ==
[[KépFájl:Rila 04.jpg|thumb|right|300px|Az északi szárny, a háttérban a Rila csúcsai]]
A kolostor mai képét a 19. században nyerte el. Kívülről masszív, négy emelet magas kőfalak tűnnek a látogató szemébe, melyeket kisebb-nagyobb ablakok törnek meg. A keleti és a nyugati falon két hasonló, vasalt tölgyfakapun keresztül lehet bejutni a kolostor udvarára, melyre a verandás-erkélyes lakrészek néznek. A lakóépületeket [[1816]]-ban kezdték el építeni 8800 négyzetméteres területen, és a munkálatok [[1847]]-ben fejeződtek be. Bár több mester és művész dolgozott a komplexumon, az egész kolostor tökéletes harmóniát sugall. A lakhelyek szabálytalan négyszögalakban helyezkednek el, és körbeveszik a részben kövezett, részben füves kolostorudvart, ahol a 14. századi Hrelju-torony és a Szent Szűz Születése főtemplom áll. A toronyhoz kis erkélyes harangtornyot építettek [[1844]]-ben.
 
49. sor:
 
== A kolostor részei ==
[[KépFájl:Rila 34.jpg|thumb|350px|right|A rilai kolostor északi fala]]
A négyemeletes kolostorépületekben mintegy 300 szerzetesi cella található. Külön lakrésze van a mindenkori apátnak, illetve vendégszobák várják az adományozó [[teteven]]i, [[csirpan]]i és [[koprivstica]]i családokat. Az udvart körülvevő épületekben emellett négy kápolnát, egy könyvtárat, egy [[refektórium]]ot, egy konyhát és több, a napi tevékenységek elvégzésére szolgáló helyiséget találunk (malom, ispotály, éléskamrák, raktárak, [[sajt]]készítő, [[bor]]ospince). Igazi különlegesség a kolostor északi szárnyban elhelyezkedő hatalmas, nyolcszögalapú konyhája, mely négy emeletnyi (azaz 22 méteres) belmagassággal rendelkezik, és tetejét [[kupola]] zárja le.
 
58. sor:
A déli szárnyban helyet kapott múzeum egyik büszkesége a Hrelju-templom mívesen faragott, [[14. század]]i kapuja, valamint a Raphael-kereszt. Ez utóbbi alkotójáról, a [[18. század]]i Raphael testvérről kapta a nevét, aki 12 év kitartó munkájával mintegy 104 vallási jelenetet és 650 miniatűr alakot faragott a mindössze 81 x 23 cm méretű fakeresztre. Munkáját, melyhez apró vésőket, késeket és nagyítólencsét használt, [[1802]]-ben fejezte be, amikorra teljesen megvakult.
 
A kolostor lenyűgöző [[14. század|14]]–[[19. század]]i [[Ikon (festészet)|ikonikongyűjteménnyel]]gyűjteménnyel rendelkezik. A szentképek többsége a patrónus Rilai Szent Jánost ábrázolja, de más szentekről és témákról is születtek ikonok. A középkori kéziratgyűjtemény is jelentős: a korai bolgár szerzők, mint például [[Grammatikus Vladiszláv]] mellett klasszikus keresztény szövegek (például [[Aranyszájú Szent János]] Hexameronja) athosz-hegyi és tirnovói iskolákban készített másolatai is megtalálhatóak. Az írásművek közül több az alapító szent életével, illetve magával a kolostorral foglalkozik.
 
== A kolostoron kívüli épületek ==
[[KépFájl:Rila 44.jpg|right|thumb||A Rilai Szent János utolsó lakhelye és sírja körül emelt zarándokhely részlete. A kövek között a hívek papírra vetett kívánságai fehérlenek]]
A rilai kolostor fennhatósága alá tartozik több kisebb környékbeli kegyhely. A kolostor mellé [[1795]]-ben [[csontház]]at (osszáriumot) emeltek, melyet a Szűz Bemutatásáról neveztek el. A 15. századi alapítású orlicai zárda, mely a Rila városka és a kolostor közti út mellett fekszik, illetve a 19. századi építésű pcselinói zárda szintén a rilai szerzetesek igazgatása alá esik. A főépülettől három kilométerre keletre, az úttól távol, az erdő közepén fekszik a kicsiny [[Szent Lukács]] remetelak, illetve ettől még távolabb a Rilai Szent János sírja helyén emelt kápolna.
 
76. sor:
 
{{portál|középkor}}
 
 
[[Kategória:Kulturális világörökségi helyszínek]]
100 ⟶ 99 sor:
[[it:Monastero di Rila]]
[[ja:リラ修道院]]
[[ka:რილის მონასტერი]]
[[lt:Rilos vienuolynas]]
[[mk:Рилски манастир]]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Rilai_kolostor”