„Max Horkheimer” változatai közötti eltérés

Horkheimer Zuffhausenben, a Schwieberdinger Straße 58. szám alatti irodaépületben<ref>[http://www.stuttgarter-zeitung.de/stz/page/1930154_0_2147_porsche-und-zuffenhausen-zwei-welten-die-zueinander-nicht-kommen.html Porsche und Zuffenhausen: Zwei Welten, die zueinander nicht kommen]</ref> látta meg a napvilágot zsidó gyáros gyermekeként. A stuttgarti gimnáziumot 1911-ben otthagyta (15 évesen)<ref>[http://www.stuttgart.de/item/show/146810 stuttgart.de zu Max Horkheimer]</ref> és az apja gyárában lett tanuló. A három éves tanulmányi idöidő befejeztével 1914-ben apja nyomdokaiba lépett. Az elsöelső világháború frontjára csak 1917-ben hívták be mint cégvezetötcégvezetőt. 1919-ben esti gimnáziumban letette az érettségit [[München]]ben. 1919-töltől 1922-ig a müncheni [[Ludwig-Maximilians-Egyetem]]re iratkozott been, ill. [[Frankfurt am Main]]-ban az [[Albert-Ludwigs-Egyetem]]en tanult. 1922-ben doktorált summa cum laudéval Frankfurtban [[Hans Cornelius]]nál, akinek az aszisztense isasszisztense lett három évre. 1925-ben ugyanott habilitált. 1926-ban feleségül vett apja egykori titkárjöjéttitkárnőjét, Rose („Maidon“) Christine Riekhert.

1930-tól a frankfurti [[Johann Wolfgang Goethe-Egyetem]]en oktatott Szociálfilozófiátszociálfilozófiát a bölcsészkaron. Még ugyanabban az évben lett igazgatója az 1924-ben alapított Szociológiai Kutató IntézetbenIntézet igazgatója lett az intézet bezárásáig (alapító [[Carl Grünberg]]) annak bezárásáig. Az emigrációban Genfen át [[Genf]]en át [[New York City|New York]]ba kerültemigrált, ahol az ottania [[Columbia University]]n amerikai kollégiái segítségével tovább vittetovábbvitte a kutatóintézetet. 1941-ben átköltözött a nyugati- partra, Pacific Palisades-be ([[Los Angeles]]) és [[Thomas Mann]] közvetlen szomszédja lett. Munkatársa és jóbarátja [[Theodor W. Adorno]] kevéssel késöbbkésőbb követte őt. 1947-ben jelentette meg az Egyesült Államokban ''Eclipse of Reason'' (német kiadás: ''Zur Kritik der instrumentellen Vernunft'', 1967) és Adornóval közösen a ''[[Dialektik der Aufklärung]]'', című két föfő müvétművét. 1949-ben Horkheimer visszatért a frankfurti egyetemre, és 1950-ben újra megnyílt vezetése alatt a szociológiai kutatóközpont vezetésével (Adorno volt a helyettes igazgatóhelyettese). 1951-ben az egyetem rektorává választották. Horkheimer már 1957-ben barátjával, Friedrich Pollockkal a [[svájc]]i Montagnolába költözött.

Horkheimer volt a ''Zeitschrift für Sozialforschung'' című lap alapítója és 1939-ig felelős szerkesztője, s amely késöbbkésőbb ''Studies in Philosophy and Social Science'' (1940-42) címen jelent meg. Ezen kívül Horkheimer kezdeményezésére jelent meg 1936-ban Párizsban a ''Studien über Autorität und Familie''. A két tanulmány ''spiritus rektoraként'' szorosan együttműködött több [[marxista]] és freudista[[Freud]]-követő kutatóval, akiket később frankfurtiösszefoglalóan iskolaa ''Frankfurti Iskola'' néven említettek összefoglalóan.

Frankfurt am Main városa Max Horkheimert Goethemedáljával[[Goethe]]-emlékéremmel tüntette ki (1953)-ban, majd díszpolgárrá is avatta (1960). Horkheimer már 1957-ben barátjával Friedrich Pollockkal közösen a [[svájc]]i Montagnolába költözöttban. A berni zsidó temetőben vantemették eltemetveel.