„ICE V” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Bot: qczTemplate – infobox cseréje |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
18. sor:
== Története ==
Németországban már [[1973]] űta közlekednek 200 km/h sebességű [[Intercity]] vonatok. A következő évben további kutatás kezdődött a még nagyobb sebesség elérése érdekében. Egy ''Forschungsgruppe Rad-Schiene'' nevű új munkacsoport jött létre, hogy megvizsgálja a megvalósíthatóságát a nagysebességű forgalomnak a hagyományos vasúti rendszerben. Mozdonyvontatta
Az építési költséget megosztotta egymás közt a Szövetségi Kutatási Minisztérium (61%), a [[DB]] (17%) és az érintett vállalatok (22%).<ref name="transrapid-buch">{{de icon}} {{cite book|title=Transrapid und Rad-Schiene-Hochgeschwindigkeitsbahn: Ein gesamtheitlicher Systemvergleich|author=Peter Jehle, René Naumann, Rainer Schach|date=2006|publisher=Springer|isbn=354028334X|page=20}}</ref>
A kísérleti szerelvény két [[vonófej]]ből állt, melyet a Krauss-Maffei és a Thyssen - Henschel épített. A két vonófej között három hajtás nélküli betétkocsi volt, melyek közül kettőt a [[Messerschmitt-Bölkow-Blohm]] épített, egyet pedig a DUEWAG és Linke-Hofmann-Busch. A vonófejek darabja 78 tonnás volt, teljesítményük pedig 3640 kW. Ezek alapja a [[DB 120]]-as sorozat volt, de már áramvonalas külsővel és fehér színben. A vonat [[1985]]-ben készült el. Még ebben az évben [[május 1|május elsején]] 406,9 km/h sebességrekordot értek el. Ez megdöntetlen maradt [[1990]]-ig. Az [[ICE 1]] sorozatgyártása, mely az ICE V-n alapult, [[1987]]-ben indult meg
A vonatban sok technológiai újdonság került kipróbálásra, ezek közül néhány:
*A klimatizálás, a fixen rögzített (nem nyitható) ablakok a repülőgép-gyártásból kerültek átvételre,
*A padlólemez hangszigetelését megerősítették,
*A vonat aerodinamikai kialakítását szélcsatornában tesztelték. A jobb aerodinamikai tulajdonságok érdekében minden kiálló alkatrészt, például az ablakokat, a vonat síkjába süllyesztettek,
*A forgóvázakba légrugókat integráltak, a három, eltérő rendszerű forgóvázzal szerelt próba-vonatkocsit előzetesen 350 km/h-ra tesztelték,
*A két vonófej forgóvázaiba példányonként két, váltóáramú asszinkron motort építettek be, 4200 kW összteljesítménnyel,
*A nagy sebességre tekintettel 3 fékrendszert integráltak a vonatba. A tárcsa-, generátoros- és örvényáram fékek együttműködését egy fékvezérlő biztosította.
A kísérleti vonat eredményeit felhasználták az [[1989]]-ben indított [[ICE 1]] programban, ennek kinézete gyakorlatilag a kísérleti vonathoz képest nem változott. A kísérleti vonatot egy darabig a további fejlesztések teszteléséhez használták, majd az utolsó 1998-as futását követően selejtezték. Helyét az ICE-S (az ICE 3 tesztvonata) vette át.
Az ICE-V egyik vonófeje és egy kocsija a Minden-i Technológiai és Fejlesztési Múzeumban került kiállításra (Denkmal im Forschungs- und Technologiezentrum Minden), másik [[vonófej]]e jelenleg [[München]]ben, a Technológiai és Fejlesztési Központban (Forschungs- und Technologiezentrum in München im Verkehrszentrum an der Theresienhöhe – alte Messe) látható. A két maradék kocsi roncstelepre került.
== Források ==
| |||