Wikipédia

„Szvjatoszlav Teofilovics Richter” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Santafe (vitalap | szerkesztései)
282 szerkesztés
pontosítás, kiegészítés
9. sor:
A polgárháború idején a család széthullott, apja [[Odessza|Odesszába]]n kórházba került tifusszal, hozzá utazó anyja a kisfiút nagynénjénél, ''Tamara Pavlovna Moszkaljová''nál hagyja [[Zsitomir]]ban, aki festő és könyv-illusztrátorként a festészetet szerettette meg vele. A család a forradalmi zűrzavar után [[1922]]-ben került össze Odesszában. A gyerek zárkózott volt (egész életében az is maradt) sokat rajzolt, és szívesen játszott szerepjátékokat<ref>''Dora'' címmel nyolcfelvonásos drámát írt kilenc évesen.</ref>, szüleivel állandó látogatói a város zenei előadásainak.
 
Hétévesen kezdett zongorázni, zongoratanár apja megpróbálta módszeresen tanítani. Fia azonban nem volt hajlandó zongoratechnikát tanulni. Inkább ''zenét olvasott'', lapról játszott, autodidakta volt <ref>Később sem játszott soha gyakorló darabokat, és soha nem tanított.</ref>. Előadás-darabokon ismerte meg a hangszert, ezért is alakulhatott ki páratlan zenei memóriája, és kottaolvasási, ''blattolási''<ref>''Das Blatt'' (német): lap. Zenedarab előadása előzetes gyakorlás nélkül, kottából (''lapról'').</ref> képessége. És talán innen ered a kották tartalmának korlátlan tisztelete, a művészetére végig jellemző pontos játék. Jó játékát segíti ideális alkata: robusztus alkatútestű, keskeny kézzel, hatalmasra nyúlt hüvelykujjal. Nyolcévesen kezd zongoradarabokat, tizenkét évesen operát komponálni, ekkor már ''Kondratyevtől'' (aki zenész volt, apja kollégája a helyi konzervatóriumban) zeneszerzést is tanul.
 
[[Wagner]]-rajongó apjától ismeri meg először az operáit, kilencévesen már a teljes [[Ring-tetralógia]] zongora-átiratát játszotta, opera-partitúrákat gyűjt, tizenkét évesen már száznál többet bírtokol. 1930 nyarától a tengerész-klubban zongorakísérő, a következő években zenél církuszban, revüben, fellépett gyárakban, kolhozokban és öregotthonokban. Soha nem próbál előtte, ahogy a mozikban némafilmek kísérőzenészeként is mindig improvizál. Odesszában szólistaként is többször fellép műsorokban, elsősorban opera-átiratokat játszik (Wagner és [[Verdi]] mellett [[Borogyin]], [[Muszorgszkij]], [[Csajkovszkij]] zenéjét). Tizennyolc évesen korrepetitori állást kapott a híres Odesszai Opera (az épület a bécsi közel pontos mása) balettkaránál. 1934. március 19-én adja első és egyetlen önálló koncertjét Odesszában, ahol [[Chopin]]-darabokat játszik.
25. sor:
1943-ban ismerkedik meg [[Nyina Lvovna Dorliak]]kal, a francia-német származású énekesnővel, akivel közös koncertet adnak 1945-ben, és abban az évben összeköltöztek. Később is gyakran léptek fel együtt, de Dorliak 1961-től nem énekelt. Dorliak társa marad 55 évig, bár hivatalosan soha nem vette feleségül. Bizonyítottnak tartják Richter vonzódását a férfiakhoz, a társnője művésztárs, barát, és a gondoskodó, ügyeit intéző „menedzsere” volt inkább. És feltehetően álca, mivel akkor a Szovjetunióban súlyosan büntették nem csak a politikai, hanem a szexuális másságot is.
 
Barátjától, [[Kirill Kondrasin]]tól dirigálást is tanul. Miután egy karrierjére veszélyes ujjsérülést szenved egy vidéki vasútállomáson, ahol egy kötekedő részeget fékez meg, a kényszerpihenő alatt (1952. február 18-án) életében először áll zenekar élén. Az akkor 24 éves barátja, Rosztropovics a szólista, a koncertet<ref>''Szimfónikus költemény csellóra és zenekarra''</ref> elragadtatással hallgató Prokofjev is jelen volt. Ám később soha nem vezényelt. Szoros, de barátinak nem nevezhető kapcsolata volt Sosztakoviccsal (akit Prokofjev a ''mi kis [[Mahler]]ünk''nek nevezett), sokat játszotta műveit. A két különc becsülte, de nem kedvelte egymást.
 
Richter igyekezett politikailag közömbös maradni, hogy ne tiltsák el a pódiumtól., Debár 1953-ban [[Sztálin]] temetésén [[David Ojsztrah]]-al a tiltólistán lévő Prokofjev ''1. hegedűszonátáját'' játsszák, akinek halála egybeesett a Vezérével. Ennek ellenére csak 1950-ben utazhat először külföldi turnéra, Prágába. Majd a kelet-európai országokban lép fel. 1954-ben ad koncerteket először Magyarországon, egy hónapot tölt itt. Majd 1958-ban kétszer újra Budapesten van, februárban és októberben<ref>Ekkor játszotta először Bartók ''2. zongoraversenyét''.</ref>. Magyarországra gyakran visszatért, Budapesten kívül vidéki városokban is koncertezett a hetvenes évekig. Ekkor ismerte meg a fiatal [[Kocsis Zoltán]]t, akit később is támogatott, nagy tehetségnek tartotta. Hangversenyt adott Lengyelországban, Bulgáriában, Romániában, [[Kína|Kínában]] két alkalommal lépett fel.
 
Hruscsov alatt enyhülés következett be a szovjet külpolitikában, aminek első jele a kulturális csereegyezmény volt. Ennek keretében 1958 májusában Moszkvába érkezett a ''Philadelphiai Zenekar'', élén a világhirű vezető karmesterrel, [[Ormándy Jenő]]vel. Egy koncertjükön fellépett Richter is,<ref>Prokofjev ''5. zongoraversenyét'' játszotta</ref>, és Ormándy -akit lenyűgözött a játéka- kérte a szovjet kultuszminisztert, hogy engedélyezzék Richtert nyugatra utazni, élőben hallani a játékát (sokan ismerték már lemezről). Egy hónap múlva [[Leopold Stokowski]] Moszkvában szovjet zenekart vezényelt, ugyanezt kérte a szovjet vezetéstől<ref>Akkor zajlott az első, majd négyévenként ismétlődő Csajkovszkij verseny, ahol a zongora kategóriát egy amerikai, [[Van Cliburn]] nyerte, aki egyből világsztár lett. Jogosan, Richter mint zsűritag a maximális pontszámot adta neki.</ref>.
37. sor:
Az amerikai turnét követő években bejárja Európát, néhány országban több városban is fellép, többször visszatér. A hatvanas években Olaszországban tartózkodik a legtöbbet, hónapokat tölt ott, minden jelentősebb városban fellép. 1964-ben Kanadában, a következő évben újra az USA nagyvárosaiban turnézik. Harmadik amerikai turnéjára 1970-ben került sor, és miközben Richter Ojsztrahhal a Carnegie Hall-ban játszik , a pódiumra felugrik egy fiatalember, és azt kiabálja, hogy a Szovjetunió nem jobb a náci Németországnál. Talán ez is szerepet játszik abban, hogy a konfliktus-kerülő zenész nem fogad el több meghívást Amerikába.
 
Gyakran lép fel Ojsztrahhal, sőt Richter-koncertet Ojsztrah karmesterként is vezényel. Előfordult, hogy közös koncertjeiketkoncertjeiken a darab egy része alatt hangszert cseréltek, hiszen Ojsztrah zongorán, Richter hegedűn is játszott. Barátságuk jele, hogy Sosztakovics szonátát írt a két művésznek.
 
1963-ban koncertezik a [[Tours]]-i operában, és talál rá a tizenöt kilométerre lévő 1220 körül épült hatalmas magtárból és istállókból álló épület-együttesre (''Grange de Meslay''). Egy év múlva, június 24-én francia és külföldi szponzorok adományából, és Richter fellépési díjaiból rendbehozott épületben megnyílt az ''Fêtes Musicals en Touraine'', ahol Richter negyedszázadon át minden évben fellép, vele Ojsztrach, [[Elisabeth Schwarzkopf]], [[Pierre Boulez]], [[Jessye Norman]] és a kor számos híres művésze<ref>1971-ben Kocsis Zoltán is fellépett</ref>.
43. sor:
1964-ben lépett fel először [[Benjamin Britten]] évi nyári fesztiválján az angol halászfaluban, [[Aldeburgh]]-ban, ahol Rosztropoviccsal lép fel. A következő évben is visszatér, jelen van [[Kodály Zoltán]] is. Ekkor ismeri meg [[Dietrich Fischer-Dieskaut]], akivel később számtalan közös fellépése van. A két művészt összeköti, hogy mindketten hobbifestők is. Négykezest játszanak Brittennel, amit több közös koncert követ, barátként egy évtizedig Richter minden évben szakít időt Britten nyári fesztiváljára.
 
Utolsó évtizedeiben kedvenc uticélja [[Japán]] lett, ahol 1970-től hat hosszú turnén szerepelt. 1969-től játszott [[Yamaha]] márkájú zongorán, amit annyira megkedvelt, hogy a gyár hangszerei és technikusa minden külföldi útjára elkísérték<ref>. Hálából több ingyenkoncertet adott a zongoragyár dolgozóinak.<ref>Sokak számára meglepő, hogy nem a koncerttermek csúcshangszerén, Steinway-zongorán játszott. Richter magyarázata: "a Yamaha passzív hangszer. Ezért azon a hangon válaszol, amelyet én szeretnék hallani." Id. Rasmussen.</ref>. Tehetségesen tanulta a nyelvet, és járta be Japán nevezetes helyeit. Talán a legmaradandóbb kultusza Japánban tapasztalható, [[diszkográfia|diszkográfiájában]] fellelhetők olyan hang- és filmfelvételek, amelyeket japán kutatók szovjet, majd orosz archívumokban találtak, és csak japán kiadásban ismertek. Az [[NSZK]]-ban 1971-ben lépett fel első ízben.
 
1986-ban, hetvenegy évesen két hónap alatt 20 hangversenyt ad olasz körútján, és befejezésül további hatot (tíz nap alatt) [[Mantová]]ban, majd Dániában koncertezik, útba ejtve Bécset. Mindezt kocsival. Az év második felében különleges útra vállalkozott. Hosszú szibériai autóutat tett, majd [[Habarovszk]]ból Japánban hajózott, és az ottani koncertjei után autóval utazott vissza Moszkváig. E különös szibériai koncertturné során a térképen alig található kis településeken (''Velíkije Luki, Naumovó, Orehovo-Zujevo'', stb.) adott -fillérekért- koncerteket. Ez az év kimeríti, a következő évben kevesebbet vállal, 1989-ben szívműtéten esik át (''coronaria bypass'' műtét), ezt követően fellépései ritkulnak. Koncertjeit egyre gyakrabban elhunyt barátai<ref>Neuhaus, [[Paszternak]], [[Rubinstein]], [[Szaharov]], [[Kogan]])</ref> emlékére adja, [[Marlene Dietrich]] emlékének szenteli a berlini temetése napján (1992. május 6.) [[München]]ben adott koncertjét<ref>Richter 600 rózsát küldött a ravatalhoz.</ref>.
 
1995. elején európai turnéra indul: Spanyolország, Portugália, Ausztria, Németország, ahol több városban is fellép. Egy esés után térdműtétet, majd szemműtétet végeznek nála. Márciusában Bécsben (a ''Konzerthaus''ban, és másnap a helyi ''Yamaha''-központ dolgozóinak játszik, majd a szokásos ''Rolandseck'' jótékonysági koncerten<ref>.Többször fellépett a bonni Rolandseck pályaudvar nagycsarnokában szegény gyerekek javára</ref> és Brémában játszik. Március 30-án [[Lübeck]]ben zártkörű koncertet ad zenész-növendékeknek. Senki nem sejti, hogy ez utolsó fellépése. Bár ősszel még többszöri halasztás után egy hónapos japán turnéra indul, nincs ereje játszani, és fellépés nélkül visszafordul. Ekkor lemondja minden tervezett koncertjét.
 
Repertoárjában kiemelt helyet foglaltak el Beethoven és Prokofjev, valamint [[Robert Schumann|Schumann]], [[Franz Schubert|Schubert]], [[Liszt Ferenc|Liszt]]<ref>1952-ben ''Grigorij Alekszandrov'' szovjet rendező ''[[Glinka]], a zeneszerző'' című filmjében el is játszotta ''Liszt'' szerepét.</ref>,[[Johann Sebastian Bach|Bach]], [[Claude Debussy|Debussy]] és [[Maurice Ravel|Ravel]] művei.
 
Ötvenöt év alatt több mint négyezer koncertet adott. Különc volt, öntörvényű, remeteéletet élt. Telefon helyett táviratot használt, a koncertek végén az újságírók és az autogram-vadászok elől megszökött, díjakat nem vett át pódiumon. Gyakran mondott le koncerteket, néha maga ellenőrizte (vízmértékkel a zongora beállítását), máskor váratlan helyeken, rossz hangszeren ingyenes előadást adott. 1992-ben alapítványt hozott létre (''Richter Foundation'') fiatal zeneművészek támogatására. Fellépésein évtizedekig kis műanyag rózsaszín homárthomár, később gyapjú bárány-figura volt kabalaként a zsebében. 1983-ban mumpsz-fertőzést kapott, zenei hallása fél hanggal feljebb csúszott, és fényérzékeny lett, majdnem sötét termekben lépett fel. Rengeteget olvasott, elsősorban orosz és francia klasszikusokat, és imádta a filmeket, de televíziót nem engedett a szobájába, mert ''árt az egészségnek''. Nyakában egy [[Szergej Rachmanyinov]] özvegyétől kapott görög, később egy kopt (egyiptomi keresztény) keresztet hordott.
 
1996. nagy részét Franciaországban tölti, ősszel ''Bruno Monsaingeon''<ref>A francia író, hegedűművész a 20. század számos nagy zenészéről -köztük [[David Ojsztrah]], [[Glenn Gould]], [[Yehudi Menuhin]], [[Alban Berg]], [[Ránki Dezső]], [[Várady Júlia]], [[Kocsis Zoltán]]- készített dokumentum- és interjúfilmeket.</ref> [[Antibes]]-i villájában., aki 1997. első három hónapjában itt készít el egy több órás interjúszerű dokumentumfilmet Richterrel.
 
Majd visszatér Moszkvába, ahol 1997. VIII. 1-jén hunyt el. Moszkvai lakásán és személyes tárgyain (köztük [[Picasso]] egy képe) kívül vagyon nem maradt utána. Pénze nem volt, külföldi kezeléseit barátai finanszírozták, holott egy évente száznál több koncertet adó világhírű művész évi honoráriuma több millió dollár lehet. Richter nem tudta, kik kezelik bevételeit, ki fizeti számláit, mennyit kap a fellépésekért<ref>Életrajzírója ''K.A.Rasmussen'' arról ír, hogy a pénzügyek ''"kezelője"'' Nyina alkoholista színész unokaöccse, aki örökösként ma is a Richter jogdíjak jogosultja.</ref>. Szokatlan módon '''halála után''' a berlini orosz követség házasságlevelet adott ki Nyina Dorliak részére, aminek alapján ő végrendelkezhetett. Halála után (pár hónappal élte túl Richtert) a hagyaték a Moszkvai [[Puskin Múzeum]] tulajdonába került.
 
== Felvételei ==
65. sor:
Párizsban 1963. áprilisában stúdióban felvette az ''EMI'' az éppen influenzás zenésszel Schubert ''Wanderer-fantáziáját'', a próbaanyagot Bécsbe küldték utána. Csak munkatársa<ref>''Jacques Leiser'', aki 40 évig volt mellette</ref> hallgatta meg a felvételt, aki elégedetlen volt a minőségével, és ezt elmondta Richternek. Ő felhívta az EMI hanglemezcéget, és közölte velük: három hét múlva visszamegy, és újra fel kívánja venni. A technikusok Londonból újra Párizsba települtek át, és –nem tudva arról, hogy Richter nem is hallotta az általuk kiválónak tartott felvételt- újravették a Richter által ötször eljátszott darabot. A kiválasztott változat az Év Lemeze nagydíjat (''Grand Prix du Disque'') kapott.
 
1969-ben Ojsztrahhal és Rosztropoviccsal adták elő a [[Herbert von Karajan]] vezényelte Berlini Filharmónikusokkal Beethoven ''Hármasversenyét''. A lemezfelvételt a világhírű közreműködők elfoglaltsága miatt hosszas egyeztetés előzte meg. Richter szerint a felvétel nem volt kiváló<ref>Ojsztrahhal együtt felvétel közben is veszekedtek Karajannal, akit Richter tisztelt, de mindössze kétszer lépett fel a minden hírességgel játszó karmesterrel.</ref>. Richter kezdeményezésére a három szólista újabb hosszú egyeztetés után egy év múlva újrajátssza a darabot, de [[Kirill Kondrasin]] vezényletével.
 
A nyolcvanas évektől stúdiófelvételt nem készített, kizárólag koncertfelvételei jelentek meg. Ritka különlegesség barátja és „tanítványa”, ''Andreas Lucewicz'' 1994, június 20-án titokban, rejtett kamerával készült hosszú videofelvétele, amelyen Richter többórás próbáját vette fel párizsi szállásán.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Szvjatoszlav_Teofilovics_Richter”