„Szatmári béke” változatai közötti eltérés

[[I. József magyar király|I. József]] magyar király az örökösödési háború tapasztalatai alapján hajlott a magyarokkal kötendő kompromisszumra. A Haditanács elnöke, [[Savoyai Jenő]] [[1710]]-ben egy udvarhű magyar főurat, gróf Pálffy János tábornagyot nevezte ki a magyarországi császári erők élére, aki 1710. november 14-én Károlyi Sándorhoz címzett levelében tárgyalásokat kezdeményezett. Rákóczi engedélyezte Károlyinak, hogy időhúzás céljából kapcsolatba lépjen Pálffyval. Ennek eredményeként 1711. január 13-án nyolcnapi fegyverszünet jött létre a két sereg között, melyet többször meghosszabbítottak.

 

[[Kép:Szatmári Béke emlékműve.JPG|bélyegkép|jobbra|250px|A szatmári béke emlékműve]]

Károlyi és Pálffy között azonban szélesebb körű megegyezés bontakozott ki, s a kuruc főparancsnok március 14-én elkötelezte magát a békekötés mellett: titokban hűségesküt tett az uralkodóra. Károlyinak vissza kellett tartania a tisztikart az egyéni megadástól, hogy előnyös feltételeket tudjon kiharcolni. Rákóczi és a vitézlő rend maradékai viszont a külső segítségben bizakodva tovább akarták folytatni a küzdelmet. Károlyi [[Szatmárnémeti]]be gyűlést hívott össze, ahol a béke mellett döntöttek. A majtényi síkon április 30-án a kurucok (magyarok) letették a fegyvert. A szatmári béke büntetlenséget ígért a [[kurucok]] számára.