„Csillagtérkép” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Történetük: link korr, form, datum korr, linkek
a →‎Történetük: link korr
36. sor:
A [[Nemzetközi Csillagászati Unió]] [[1928]]-ban szabványosította a [[csillagkép]]eket, latin nevüket is egységesítve, [[1928]]-ban<ref>{{cite book|author=Klepesta-Rückl|title= Csillagképek atlasza}}</ref> pedig elfogadták a csillagképek határvonalait.
 
Amint a mind nagyobb távcsövek megjelentek, egyre több – halványabb – csillag vált láthatóvá és katalogizálhatóvá. A katalógusok fő jellemzője az, hogy milyen halványságig tartalmazzák a csillagokat és milyen plusz információkat közölnek róluk ([[Csillagászati színképosztályozás|színkép]], távolság). Az [[1997]]-ben kiadott [[Hipparcos-katalógus]] 118 ezer csillag adatait tartalmazza: a [[Hipparcos-műhold]]-műhold több millió mérése alapján ezen csillagok helyzetét, távolságát, mozgását és [[luminozitás]]át.
 
A távolságadatokból számítógépen kirajzolható a csillagokból vagy távoli galaxisokból álló tér háromdimenziós térképe is. Pontosan olyan, amilyet a [[sci-fi]]-kben látni lehet. A számítógépes adatbázisokból a képernyőn kirajzolt virtuális térkép előnye, hogy a világűrben mozoghatunk vele: a csillagos ég máshogy néz ki az [[Orion-köd|Orionból]] nézve, mint tőlünk. Térképet rajzolni mind a 100 ezer csillagból már csak ezért is fölösleges: egy dinamikus adatbázis szolgál a legjobb térképként.