„Habsburg–Lotaringiai Antal Viktor nagymester” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: következő hozzáadása: ru:Антон Виктор, эрцгерцог Австрийский |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Pozsonyi béke –> Pozsonyi béke (1805) |
||
27. sor:
Bécsbe visszatérve csatlakozott a [[Német Lovagrend]]hez, letette a lovagi fogadalmat. A rend nagymestere ekkor [[Habsburg–Lotaringiai Miksa Ferenc főherceg|Miksa Ferenc főherceg]] (1756–1801) volt, Antal Viktor nagybátyja. Az ő halála után [[1801]]-ben rövid időre [[Habsburg–Lotaringiai Károly Lajos tescheni herceg|Károly Lajos főherceget]], a későbbi tescheni herceget nevezték ki nagymesterré. A [[XIX. század]]ig a Lovagrend nagymesterét általában a császári ház tagjai közül választották, akik ezt a megbízást főleg protokolláris tisztségnek tekintették, a rend életébe nem szóltak bele. Miksa Ferenc nagymester halálának idején azonban a forradalmi Franciaország már elfoglalta a a [[Rajna]] bal partját, a rend itteni birtokait az [[1801]]-es [[lunéville-i béke]] értelmében elkobozták. A [[regensburg]]i Birodalmi Gyűlés utolsó ülésén, [[1803]]. [[február 25.|február 25-én]] meghozott határozat (a ''Reichsdeputationshauptschluss'') értelmében az egyházfejedelmeknek le kellett mondaniuk világi címeikről, birtokaikat szekularizálták (állami kezelésbe vették). Ez volt a Birodalmi Gyűlés által meghozott utolsó jelentős törvény.
A hadvezéri és hadsereg-szervezési feladatokra összpontosító Károly főherceg [[1804]]-ban lemondott a nagymesteri tisztségről. [[1804]]. [[május 25.|május 25-én]] Antal Viktor főherceget iktatták be a [[Német Lovagrend]] Nagymesterének ''(Hoch- und Deutschmeister des Deutschen Ritterordens)'' tisztségébe. [[1805]] októberében [[Berlin]]be küldték tárgyalni, hogy megnyerje [[Porosz Királyság|Poroszország]]ot a Napóleon elleni harmadik koalícióhoz (amely a katasztrofális [[austerlitzi csata]]vesztéshez és az Ausztria számára hátrányos [[
[[1809]]-ben [[Napóleon]] császár az általa ellenőrzött területeken teljesen feloszlatta a Német Lovagrendet. A rend német és olasz területen fekvő birtokait és vagyonát az adott területet birtokló új fejedelemségekre ruházta. Antal Viktor feladta [[Bad Mergentheim|mergentheim]]i állomáshelyét (a [[württemberg]]i érsekség területén), ahol addig nagymesterként rezideált, és Bécsbe tette át székhelyét. Ő volt az utolsó, birodalmi területen székelő nagymester, távozása formálisan is megpecsételte a Német Lovagrend sorsát a Német Nemzet Szent Római Birodalmában. A rend újjáalakulását Ausztriában „Német Lovagrend” néven hivatalosan csupán [[1834]]-ben engedélyezték, de vagyonának legnagyobb része továbbra is világi (állami) kézben maradt. Antal Viktor főherceg hivatalosan a rend nagymestere maradt haláláig. Az 52. számú (Magyarországi toborzású) gyalogezred az ő nevét kapta.
| |||