„Pater familias” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a A kelleténél több kelletés és mellet-mutogatás megszüntetése (naná, hogy kézileg). Ugye éééértiiiik??? |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Augustus –> Caius Octavianus Caesar Augustus |
||
1. sor:
'''A pater familias''' [[latin nyelv]]ű kifejezés és az [[Ókori Róma|ókori róma]]i jogban a családfőt, a ház urát jelentette, ez általában a legöregebb és legrangosabb férfi volt a római háztartásban. Szó szerinti fordításban: a család apja. Szabályosan ragozott alakja tulajdonképpen „pater familiae“ lenne, a „familias“ forma archaikus birtokos eset, a kifejezés mint beszédfordulat végül így állandósult.
A családfő hatalmát ''patria potestas''nak hívták (apai hatalom). A [[tizenkét táblás törvények]] értelmében a ''pater familias'' rendelkezett a ''vitae necisque potestas'' hatalmával, azaz a [[feleség]]e, [[gyermek]]ei, [[rabszolga|rabszolgái]] és életkortól függetlenül minden további családtag esetében élet és halál fölött dönthetett. A [[cliens]]ek fölött azonban nem volt hatalma, ők szabad emberek voltak. Ha egy rabszolga szabaddá akart válni, akkor a pater familias "le kellett róla vegye kezét" (Manumissio). Elképzelhető volt azonban az is, hogy a szolgák szabaddá vásárolták maguk. A törvény szerint a ''pater familias'' szava tejhatalmú és végérvényes volt minden esetben. Ha egy gyerek házasságon kívül született, beteg volt vagy nem tudták ellátni, a pater familiasnak joga volt az utcára kirakni, vagy rabszolgának eladni és adott esetben visszavásárolni, de törvény volt ugyanakkor az is, hogy ha a gyereket háromszor eladták és visszavásárolták, az apa már nem rendelkezett fölötte. Az apának joga volt ezeken felül fiai vagy lányai házasságát engedélyezni vagy megtagadni. [[Caius Octavianus Caesar Augustus|Augustus]] császár egy rendelete ezt később annyiban megváltoztatta, hogy az apa nem tagadhatta meg a házasságot minden további indoklás nélkül.
Csak [[római polgár]]oknak volt lehetőségük a pater familias jogait gyakorolni és minden háztartásban csak egy személynek. A már felnőtt korú fiúgyerekek is az apa joghatalma alá tartoztak, és nem válhattak a ház urává, amíg apjuk élt. Elméletileg bérük és tulajdonuk fölött is a pater familias rendelkezhetett. Azok, akik az apja halálakor saját háztartásban éltek, ekkor megszerezték saját háztartásuk fölött a pater familias jogát (''sui heredes''). Idővel az apa abszolút tekintélye gyengült, és az elméletileg fennálló jogokat már nem gyakorolták.
| |||