„Szeminárium (teológia)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Kakrikalex (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
13. sor:
A ''lelki képzés'' célja a lelkipásztori munkára történő lelki előkészítés, a megfelelő lelkipásztori lelkiség kifejlesztése a papnövendékekben.
 
A ''tanulmányi képzés'', az oktatás (amelynek legalább 6 éven át kell történnie), filozófiai és teológiai tanulmányokra tagozódik. A főbb teológiai tárgyak: [[szentírástudomány]], [[dogmatika]], [[erkölcstan]], [[lelkipásztorkodástan]], [[egyházjog]], egyháztörténelem, de a teológián más segéd- és szaktudományokat is tanítanak.
 
A szemináriumok ''nevelői testületének tagjai'': a rektor (a szeminárium igazgatója), a spirituális (lelkiigazgató, a lelki képzés irányítója), a prefektus (fegyelmi elöljáró, felügyeli a növendékek tanulmányi ügyeit is), a vicerektor (a rektor helyettese, a magyar gyakorlatban gyakran egyúttal gondnok), a gondnok (a szeminárium anyagi ügyeit intézi és igazgatja az alkalmazottakat). Tanárai a teológiai tanárok.
19. sor:
A szeminárium ''növendékeinek'' szokásos elnevezései: papnövendékek, kispapok, szeminaristák.
 
A Trianon utáni ''Magyarországon'', 1950-ig, tizenkét egyházmegyei szeminárium és egy központi (egyházmegyeközti) papnevelő intézet volt. A Rákosi-rendszerben a szemináriumok számát hatra csökkentette az állam, mégpedig a [[Központi Papnevelő IntézetreIntézet]]re, és öt egyházmegyei szemináriumra: az esztergomi, az egri, a szegedi és a pécsi római katolikus, valamint a nyíregyházi görögkatolikus szemináriumra. 2010-ben a budapesti Központi Papnevelő Intézeten kívül nyolc püspöki székhelyen (a fent említettek mellett Győrben, Veszprémben és Vácott) működnek papnevelő intézetek.
 
A '''kisszeminárium''' (lat. seminarium minus): olyan nevelő és oktatási intézmény, melyben a ''középfokú'' humán és reáloktatás mellett nagy súlyt fektetnek a lelki/vallási képzésre is. Alapvetően a hivatásgondozást, és nem közvetlenül a papképzést szolgálja. – Gyakorlatilag nagyrészt olyan középiskolások látogatják, akikben már korán felmerült, hogy esetleg a későbbiekben a papi hivatást választják. A kisszemináriumi képzés alapján megalapozottabban dönthetnek arról, hogy a középfokú oktatást követően valóban egy papnevelő intézetben kívánnak-e továbbtanulni, a papságot választva élethivatásuknak. – Magyarországon, az egyházi iskolák 1948-ban történt államosítása előtt, szinte valamennyi egyházmegyének volt kisszemináriuma.