„Bhv” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Bot: qczTemplate – infobox cseréje |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Ganz –> Ganz vállalatok |
||
16. sor:
Elővárosi kocsik közlekedésének igénye az 1950-es évek első felében merült fel. A győri vagongyárban 12 féle terv született úgynevezett munkásszállító kocsik gyártására. 1957-ben három prototípus készült kettő [[Bombardier MÁV Kft.|Dunakeszi Járműjavító]]ban és egy [[Győr]]ben, a [[Rába Magyar Vagon- és Gépgyár|RÁBA]] gyárban. Végül 1958-ban a dunakeszis változat valósult meg és számos alváltozat (Bah, Bahv, Bahvl, Bahve és vezérkőkocsik Bat, BDat) épült egészen 1972-ig. Összesen 1838 darab készült a [[MÁV]] és a [[GYSEV]] részére. 1961-től a kocsik távvezérlési kábellel lettek ellátva. Az 1970. után készült kocsik már gőzfűtés nélkül készültek. Az összes kocsi KALÁKA típusú forgóvázzal készült, amelynek története a Ganz-Rónai forgóvázzal kezdődik.
A [[Ganz vállalatok|Ganz]] gyár 1953-ban pályázatot írt ki forgóváz tervezésére. Egy három főből álló tervező csapat forgóváza került az elővárosi kocsik alá, amely ezen a pályázaton második helyezést ért el. A név a tervezők kezdőbetűinek kirakásával létesült ('''Ka'''rdos Tibor, '''Lá'''nczos Péter, '''Ka'''lmár Lajos). Ezekből a forgóvázakból közel 4500 darab készült.
A kocsik termes kivitelben, két részre osztva készültek, mindkét végükön oldalanként 1-1 ajtó, középen 2-2 ajtó van. Az egységes UIC pályaszám rendszer bevezetésekor a távvezérlési kábel nélküli kocsik Bh 20-26-os középszámon, a távvezérlési kábellel ellátottakat Bhv 20-27 és Bhv 20-07-es (utóbbi gőzfűtés nélkül) középszámon kerültek forgalomba.
| |||