„Journey” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a A kelleténél több kelletés és mellet-mutogatás megszüntetése (naná, hogy kézileg). Ugye éééértiiiik??? |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Steve Smith –> Steve Smith (zenész) |
||
25. sor:
Mivel a lemezeladások nem javultak a [[Columbia Records]] és Herbert, a menedzser egy külön énekes bevonását javasolták, akivel az eddig billentyűs/énekes [[Gregg Rolie]] megoszthatná az énektémákat. Emellett jobban erősíthetné a zenekari hangzást. Az énekes [[Robert Fleischman]] lett, és a korábbi progresszív elemekben bövelkedő stílus helyett, [[Boston (együttes)|Boston]] és [[Foreigner]] típusú, könnyen emészthető rockzenére tértek át. Az átváltozott formáció turnéra indult és megírták a ''Wheel in the Sky'' című dalukat, melynek a fogadtatása továbbra is langyos volt. Igy közös megegyezéssel még [[1977]]-ben megváltak Fleischmantól.[http://www.melodicrock.com/interviews/robertfleischman.html] <ref>[http://www.journey-zone.com/Features/Interviews/26_01-03/RF.htm Robert Fleischman interview at The Journey Zone]</ref> Ősszel csatlakozott hozzájuk [[Steve Perry]], mint új énekes, aki kiváló és tiszta tenor hanggal rendelkezett.
A már vele készült, és [[1978]]-ban megjelent ''[[Infinity]]'' LP-t tartják sokan a Journey első igazi bemutatkozásának. Rolie erőteljes [[szintetizátor]]futamai, Perry nagyhatású kiváló hangja, és Neal Schon egyedi és kiemelkedően dallamos játéka meg is hozta a várt sikert: a végül [[platinalemez]]zé vált Infinity egyészen a 24.-ik helyig jutott az [[amerikai]] albumlistán. A lemezről a ''Lights'' (#68 U.S.) és a ''Wheel in the Sky'' aratta a legnagyobb sikert. Az anyag azóta az [[Egyesült Államok]]ban 3 millió példányban kelt el. A lemezkiadást követő fellépéseken a véget nem éró szólókat kötötteb forma váltotta fel. Ez a korlátozás nem felelt meg Dunbarnak, ezért távozott. Helyére [[Steve Smith (zenész)|Steve Smith]] (ő korábban már játszott az Infinity turné kezdetén szereplő [[Ronnie Montrose]]-zal) került, aki a [[Berklee College of Music]]-ot kijárt, képzett jazz rock dobos volt.<ref name="journey-zone1">[http://www.journey-zone.com/Archive/Interviews/2003.htm#8 Steve Smith interview at The Journey Zone.]</ref> [[Aynsley Dunbar]] ezt követően a [[Jefferson Starship]]be lépett be.
Az új felállással [[Los Angeles]]be vonultak, hogy rögzítsék a következő, sorban az ötödik nagylemezüket. Az album ''[[Evolution (Journey album)|Evolution]]'' címmel [[1979]] [[április]]ában jelent meg. Az új anyag az elődjénél is sikeresebb lett, a [[Billboard 200]]-as listáján a 20. helyen indított. A lemez legsikeresebb dala a kislemezként is megjelent ''Lovin', Touchin', Squeezin''(# 16) lett. Ez volt az első Top 20 slágerük. A folytatás hamar érkezett, az [[1980]] [[március]]ában megjelent ''[[Departure]]'' képében. Az album 8. lett a Billboard listáján, a rajta szereplő ''Any Way You Want It'' dal pedig (#23) lett. Csakúgy mint elődje a Departure is tripla platinalemez lett. A lemezt bemutató turné hanganyagából, [[1981]] [[február]]jában megjelent egy koncertlemez ''[[Captured]]'' címmel.
| |||