Aleksandar Ranković

szerb nemzetiségű jugoszláv kommunista politikus, 1909-83

Aleksandar Ranković, magyaros írásmóddal Alekszandar Rankovics (cirill betűkkel Александар Ранковић) (Drazsevac, 1909. november 28.Dubrovnik, 1983. augusztus 20.) szerb nemzetiségű jugoszláv kommunista politikus.

Aleksandar Ranković
Született1909. november 28.[1][2][3][4]
Draževac
Elhunyt

Dubrovnik[6]
Állampolgárságajugoszláv
Házastársa
  • Anđa Ranković (1935 – 1942. június 11.)
  • Slavka Ranković (1946 – 1983. augusztus 20.)
Gyermekeikét gyermek
Foglalkozása
  • politikus
  • politikai tiszt
Tisztsége
  • jugoszláv belügyminiszter (1946. február 2. – 1953. január 14.)
  • Deputy Prime Minister of Yugoslavia (1949. április 1. – 1963. április 18.)
  • Vice President of Yugoslavia (1963. június 30. – 1966. július 1.)
Kitüntetései
  • Szuvorov-rend
  • Kutuzov-rend
  • Order "For Merit to the People"
  • Order of Brotherhood and Unity
  • Order of Bravery
  • Order of the Partisan Star
  • Order of the People's Liberation
  • Jugoszlávia nemzeti hőse
  • Jugoszlávia nemzeti hősei (1945. július 4.)
  • Order of the Hero of Socialist Labour (1954)
SírhelyeBelgrád–Újtemető
A Wikimédia Commons tartalmaz Aleksandar Ranković témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Szakmunkásként dolgozott, majd 1924-től kapcsolódott a munkásmozgalomba, ahonnan útja a Kommunista Pártba vezetett. Többször bebörtönözték és illegalitásba kényszerült. 1941-től a Központi Bizottság tagja lesz. A Gestapo kezébe kerül, majd megszöktetik a fogságból.[7]

Részt vett a felszabadítási mozgalom vezetésében, Tito legfőbb szerb bizalmasa és harcostársa volt. 1948-tól belügyminiszter, és a pártvezetésben is helyet kapott, ahol a párt káderügyeit és a belügyi apparátust irányította.[7]

1963-tól Jugoszlávia alelnöke volt. 1966-ban a brioni plénumon kegyvesztetté vált, ahol pártellenes tevékenységgel vádolták meg (a vádak szerint lehallgatta Titót), és kizárták a pártból. 1966–1967-ben írta meg emlékiratait, amely fontos történelmi forrásnak számít.[7]

Művei magyarul szerkesztés

  • Beszámoló Jugoszlávia Kommunista Pártja szervezeti munkájáról a JKP 5. kongresszusán; Jugoszlávia Kommunista Pártja, Beográd, 1948
  • A belügyi szervekről; ford. Steinitz Tibor; Magyar Szó, Noviszád, 1956 (Időszerű könyvek)
  • A Jugoszláv Kommunista Szövetség szervezés-politikai feladatairól. Beszámoló a 7. kongresszuson; Fórum, Noviszád, 1958 (Időszerű könyvek)

Források szerkesztés

  1. Brockhaus (német nyelven)
  2. BnF források (francia nyelven)
  3. Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
  4. Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Library of Congress Authorities (angol nyelven). Kongresszusi Könyvtár. (Hozzáférés: 2019. december 15.)
  6. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 12.)
  7. a b c Juhász József. Volt egyszer egy Jugoszlávia.. Aula, Budapest,, 142. o. (1999). ISBN 963-9215-51-1 

További információk szerkesztés