Arany utcácska
Az Arany utcácska (csehül Zlatá ulička) a prágai vár egy kis utcája a Fehér torony és a Daliborka torony között. A legenda szerint az „Arany” nevet a 16. századi alkimistákról kapta, akik állítólag itt próbáltak aranyat csinálni, a valóságban az alkimisták a Mihulka-toronyban dolgoztak, az utcát az itt jóval később élő aranyművesekről nevezték el.[1][2] Mindez persze nem zavarja a legendák kedvelőit: az itteni aranycsinálókról azóta is születnek újabb és újabb történetek.[3][4]
| Arany utcácska | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország | Csehország |
| Település |
|
| Névadó | goldbeater |
| Irányítószám | 119 00 |
| Földrajzi adatok | |
| Elhelyezkedése | |
 Arany utcácska
Pozíció Prága térképén
| |
 é. sz. 50° 05′ 31″, k. h. 14° 24′ 15″Koordináták: é. sz. 50° 05′ 31″, k. h. 14° 24′ 15″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Arany utcácska témájú médiaállományokat. | |
Az utcácska elnevezést nem annyira rövidségének köszönheti, hanem annak, hogy házai rendkívül kicsik, mintha csak törpéknek készültek volna.[3]
Története szerkesztés
Az utcában eredetileg huszonnégy, manierista stílusú ház állt; ezeket a vár őrzői számára építették a 16. század végén, a vár új északi falának felhúzása után, amikor II. Rudolf helyet adományozott a várőrség íjászlakásai számára. Az íjászok azonban huszonnégyen voltak, és az adományozott telken nem fért el huszonnégy normális méretű ház, tehát a várvédőknek nagyon kis házacskákba kellett költözniük családostól. Az uralkodó megtiltotta a házak elidegenítését, miként azt is, hogy azokból (a várfalon) ablakot nyissanak a Szarvas-árokra.
Eleinte Íjászok utcájának nevezték, az aranyművesek később költöztek ide, amikor a várat már nem íjászok őrizték.[2] – ez idő tájt még Aranymívesek utcácskájának hívták, ez rövidült idővel a ma is használt alakra. II. Rudolf halála után az előírások apránként enyhültek, és időnként el-elbontottak egy-egy házat – 1657-re már csak 14 maradt. Az aranyművesség divatja múltán az utca lakossága rendkívül tarkává vált: művészek, papok, szolgák laktak egymás mellett. Az első Csehszlovákia felismerte a vár utolsó megmaradt lakóházainak eszmei értékét, és átalakítási tilalmat rendelt el. Mivel azonban pénzt nem adtak az épületek állagának megóvására, az egyre romlott, és a környék nyomornegyeddé vált. A II. világháború után az utcát állami tulajdonba vették, azóta nem lakik bennük senki. 1950 körül a házakat felújították és élénk színűre festették.[2]
A 22. számú házban lakott 1916 novemberétől 1917 márciusáig Franz Kafka. Testvére, Ottla azért bérelte ki neki a házat, hogy nyugodt körülmények között írhasson.[5] Emlékét a házon tábla örökíti meg.[2]
1929-ben itt élt Jaroslav Seifert, aki 1977-ben a Charta ’77 egyik aláírója volt, 1984-ben pedig irodalmi Nobel-díjat kapott.[6] Azt a házat mára lebontották.[2]
Mai állapota és látogatása szerkesztés
A belépődíjjal látogatható kis, illetve nagy várkör része. Amikor a vár zárva van, ingyen látogatható, de ilyenkor nem léphetünk be a házakba. A megmaradt 16 házból 9-ben ma az utca kialakításától 1950-ig eltelt négy évszázad történetét életképekkel bemutató kiállítást tekinthetünk meg. Az alkimista kivételével minden ábrázolt személy valós, miként a konkrét személyek történetei is. Az egyes házakban látható:
- 13. ház: a legöregebb prágai polgár és háztartása – az úgynevezett vörös lövészek (muskétások) voltak a vár kapuőrei;
- 14. ház: a híres-nevezetes prágai jósnő, Matylda Průšová háza;
- 15. ház: egy aranyműves műhelye;
- egy kocsma;
- egy gyógynövénybolt;
- Kazda úr, az amatőr filmtörténész, aki a kortárs cseh filmművészet több kiemelkedő alkotásának egy-egy kópiáját menekítette és rejtette el a második világháború alatt a német megszállók elől;
- a 12. ház lépcsőházából a Daliborka torony előtti teraszra juthatunk ki.
Az alkimista laboratóriumot a Fehér toronyban rendezték be.
Több házikóban emléktárgyakat vásárolhatunk, köztük az utca leghíresebb lakója, Franz Kafka könyveit.
A utcából tetők fölött húzódik a várfal egykori gyilokjárója, amin most középkori vérteket bemutató múzeum is van. Ezekhez a Fehér toronyból vagy a Daliborka torony melletti zöld házból mehetünk fel.
Ebből az utcácska végéből érhető el a Daliborka torony, ami egykor a nemesek börtöne volt.
Galéria szerkesztés
-
Az utcácska -
A 2-es számú ház -
Utcarészlet -
Franz Kafka háza -
A 26-os számú ház belseje -
Házbelső
.jpg)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Világnéző.hu: Prága. [2016. május 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 30.)
- ↑ a b c d e Golden Lane. [2015. november 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 30.)
- ↑ a b Prague.net: The Golden Lane
- ↑ Utazás-nyaralás.info: Arany utcácska
- ↑ Rosemary Burton, Richerd Cavendish: A világ száz csodája. Magyar Könyvklub, 1992. ISBN 963 8224 002 p. 51.
- ↑ Prague Castle – The Golden Lane. http://prague-castle.org/.+[2019. április 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 11.)
Források szerkesztés
- Az Arany utcácskáról az Irány Prágán Archiválva 2017. augusztus 18-i dátummal a Wayback Machine-ben (magyarul)
- Prague Castle - The Golden Lane Archiválva 2019. április 7-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
- Prague.eu: Golden Lane (Zlatá ulička) (angolul)
- Prague.net: The Golden Lane (angolul)
- Prague Castle for Visitors: Golden Lane (angolul) (csehül)
