A böjti lepel (latinul: velum quadragesimal) a római katolikus és evangélikus templomokban – általában a teljes nagyböjti időszakban – vagy legalább a húsvét előtti két közvetlen héten át – a templom szentélyében kerül elhelyezésre. Rituális feladata az, hogy a gyülekezet szeme elől optikailag eltakarja mindazokat a szertartási kellékeket és más relikviákat, értékes tárgyakat, amelyek látványa elterelné figyelmüket a szertartáson való ájtatos részvételtől. A böjti lepel egyszerűbb változatán túl számos változat művészi minőségben készül – ábrázolási módjukban és tartalmukban területi-, etnikai jellegzetességeket is hordoznak. A német-flamand nyelvterületen még napjainkban is élő kultusza van.

Ismert, értékes böjti lepelek szerkesztés

  • Gurki románkori bazilika 1458-ban készített Fastentuch-ja – horizontális rendszerbe szervezett 99 egyedi motívumával – az említett művek csúcspontját képviseli. A Konrad von Friesach által 1458-ban elkészített alkotás a maga 9x9 méteres méretével Ausztria legnagyobb és legismertebb műalkotása, a műfaj csúcspontját képviseli.
  • Freiburgi székesegyház böjti lepelje kitisztult, könnyen átlátható szerkesztési módjával tűnik ki.
  • Gröden múzeumában állítottak ki egy 24 ábrázolást tartalmazó, 4,75x3,65 méteres alkotást.
  • Bécsben, az Österreichischen Museum für Volkskunde kiállításán szerepel egy 32 m2-es 36 képmezős alkotás, amely feltételezhetően a karintiai vidékről való és 1640-es keltezési adatot tartalmaz.
  • Bernauban (Berlin mellett) 2008 márciusában készítették a helyi zenei és sportgimnáziumban. Ez a legnagyobb böjti lepel: 400 négyzetméter a területe. Három hét alatt készítették el az iskola diákjai.

Galéria szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Fastentuch című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.