Cabaletta

A cabaletta az olasz operák egyik jellemző énekdarabja, rendszerint a kettős áriák második fele, mely sokkal gyorsabb tempójú, mint az azt megelőző cantabile rész. A cabaletta a 19. században alakult ki, amikor felmerült két eltérő tempójú, egymással erős kontrasztban levő ének ötvözése egyazon tételen, árián belül. Magát a megnevezést 1826-ban használták először. Jellegzetessége, hogy rövid strófái többszörösen megismétlődnek különbözőképpen díszített változatokban. A cabalettát rendszerint kóda zárja le. A cabaletta erős érzelmi állapotok kifejezésére szolgál és előfordulhat duettekben is (lásd Gilda-Rigoletto).

Ismertebb cabaletták:

• Non più mesta accanto al fuoco (Rossini: Hamupipőke)
• Ah, non giunge uman pensiero (Bellini: Az alvajáró)
• Ah bello, a me ritorna (Bellini: Norma)
• Vien diletto, in ciel è la luna (Bellini: A puritánok)
• Suoni la tromba e intrepido (Bellini: A puritánok)
• Salgo già del trono aurato (Verdi: Nabucco)
• Sì vendetta, tremenda vendetta (Verdi: Rigoletto)
• Sempre libera degg'io (Verdi: La traviata)
• Di quella pira (Verdi: A trubadúr)

Források

• Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon I. (A–F). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965.