Evy, születési nevén Evelyne Verrechia, később használt polgári nevén Evelyn Lenton (Angers, Maine-et-Loire, Franciaország, 1945. december 16.– ) francia énekesnő. Művészneveként használta még a Lucille Lenton, Evelyne Lenton, E. Lenton, E.Lenton, E.Weyman és Lenton neveket is.[1] Francia anyanyelve mellett olaszul, spanyolul és angolul is énekelt több-kevesebb sikert aratott számokat.

Evy
Életrajzi adatok
Született1945. december 16.(78 éves)
Franciaország Angers, Maine-et-Loire
Származásfrancia
Pályafutás
Műfajokyé-yé, pop, varieté
Aktív évek1963-2006
Hangszerének
Tevékenységénekes
KiadókRiviera

Evy weboldala
SablonWikidataSegítség

Pályája szerkesztés

Korai évek szerkesztés

Evelyne Verrechia zenészcsaládban született: nagyapjának saját zenekara volt, édesanyja ugyancsak zenész volt, bátyja, Albert Verrechia(wd) (művésznevén Albert Weyman) pedig zeneszerző és zenei producer lett. Ő maga ötévesen kezdett zongorázni tanulni, s a testvérek első közös (Les Titans nevű) együttesüket Evelyne 12 éves korában alakították meg. Evelyne már tizenévesen felvette az Evy művésznevet, és hamar lehetősége nyílt arra is, hogy énekesként mutatkozzék be a párizsi beatrajongó közönség előtt, a Beatles és a Rolling Stones néhány párizsi fellépése előtt.

Első kislemezei 1963-ban jelentek meg a Barclay kiadónál, ugyancsak Evy néven, Pourquoi choisir?, Chaque chaque fois és 1+1=1 címekkel. 1964-ben újabb lemezek következtek, Viens, viens, viens és Quel genre de fille címmel, amelyek gyakran szerepeltek a Salut les Copains rádióműsor slágerlistáin is. 1965-ben Evy a családjával és néhány zenész barátjával együtt Rómába költözött, és ott folytatta karrierjét, olyan kislemezek megjelentetésével, mint a Giochi proibiti, jeux interdits (1965), L’habito non fa il beatnik (1966), illetve a Domani il mondo sara nelle nostre mani (1967). 1969-ben az élettársával több évre Londonba költözött, ahol újabb két lemezt rögzített angol nyelven.

Belle Epoque szerkesztés

Több év angliai tartózkodás után, 1976-ban hallatott ismét magáról, amikor is a bátyja javaslatára és az ő producersége mellett megalakította a Belle Epoque nevű diszkózenét játszó együttest; a háromtagú lánycsapatnak ő volt a vezető énekese, a két másik, nála jó tíz évvel fiatalabb tag elsősorban táncosként, másodsorban énekesként vett részt a produkciókban. A trió első sikerszáma a Los Bravos együttes által sikerre vitt Black is Black diszkóváltozata volt, amellyel még az alakulásuk évében robbantak be az eurodisco közéletébe, következő nagy diszkóslágerük, a Miss Broadway (1977) a brit slágerlistákon az élre is feljutott, az Egyesült Államokban a 15. helyezést érte el, de sok más országban, köztük még Magyarországon is népszerű volt.

A következő években az együttes további számokat vitt sikerre (hazánkban is ismert diszkósláger volt például a Bamalama című, 1978-as szerzeményük) és két nagylemezt is megjelentettek még. 1981-ig koncerteztek együtt, ezt követően Evelyne 1982-től újból szólókarrierbe kezdett.

Ismét szólóban szerkesztés

1982 után Evelyne / Evelyn Lenton néven folytatta pályáját, újabb lemezek megjelentetésével, melyekben valamelyest megpróbált lépést tartani a könnyűzenei divatok változásaival is (pl. remixek készítésén keresztül), népszerűsége azonban már nem érte el a korábbi szinteket. 2006-ban, első diszkóslágereinek 30. évfordulója alkalmából új albumot jelentetett meg, benne régebbi szólószámok és Belle Epoque-dalok remixeivel, illetve korábban kiadatlan, új dalokkal.

Magánélete szerkesztés

Egész életében soha nem ment férjhez, és bár élete során három hosszú, komoly kapcsolata is volt, soha nem vállalt gyermeket sem.[2] Élettársainak egyike Barry Dean, az Oblivion Express basszusgitárosa volt.

Diszkográfia szerkesztés

Albumok szerkesztés

  • Operator (Lupus) – 1982
  • Sunshine Ecstasy (WEA) – 1992

Kislemezek, EP-k szerkesztés

  • Tu M'fais De La Peine (RCA Victor) – 1982
  • Operator / My Pain Is Over (Lupus) – 1982[3]

Források szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Evy című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.