Gidon Kremer

Lett hegedűs és karmester

Gidon Kremer (lettül: Gidons Krēmers, oroszul Гидон Маркусович Кремер [Gidon Markuszovics Kremer]) (Riga, 1947. február 27. –) a Szovjetunióból Németországba emigrált hegedűművész, karmester. Korunk egyik legjelentősebb hegedűművésze.

Gidon Kremer
Életrajzi adatok
Született1947. február 27. (77 éves)[1][2][3][4]
Riga[5]
HázastársaTatyjana Tyihonovna Grindenko
GyermekeiLika Kremer
Iskolái
Pályafutás
Műfajokversenymű, kamarazene
Aktív évek1965 -
Hangszerhegedű
Díjak
  • a Német Szövetségi Köztársaság Rendjének nagykeresztje
  • Léonie Sonnings musikpris (1989)
  • Order of the Three Stars, 4th Class
  • Grand Officer of the Order of Merit of the Italian Republic
  • Order of the Cross of Terra Mariana, 4th Class
  • Rolf Schock Prize in Musical Arts (2008)
  • Praemium Imperiale (2016)
  • Ernst von Siemens Music Prize (1982)
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje
  • a Német Szövetségi Köztársaság nagykeresztje csillaggal
  • Silver Medal for Merit to Culture – Gloria Artis‎
  • Frankfurter Musikpreis (1982)
  • Kulturpreis der deutschen Freimaurer (2009)
Tevékenységhegedűművész, karmester
KiadókDeutsche Grammophon

Gidon Kremer weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Gidon Kremer témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Szülei németül beszéltek, édesapja holokauszttúlélő zsidó, édesanyja német–svéd származású volt. Négyéves korában kezdett hegedűt tanulni nagyapjától és apjától, majd három év múlva a rigai zeneiskolában folytatódott képzése. Tizenhat éves korában a lett köztársasági versenyen első helyezést ért el. 1969-től a Csajkovszkij nevét viselő Moszkvai Konzervatóriumban David Ojsztrah növendéke volt.

1965-től koncertező művész. Pályája elején több nemzetközi versenyen ért el dobogós helyezést. 1967-ben a brüsszeli Erzsébet királyné zenei versenyen harmadik, 1969-ben Montréalban második, a genovai Paganini-versenyen első, 1970-ben a moszkvai nemzetközi Csajkovszkij-versenyen ugyancsak első lett. 1974-ben a szovjet filharmónia szólistaként szerződtette. Gyorsan haladt a világhír felé. 1980-ban Nyugat-Németországba emigrált. A következő évben az ausztriai Lékán saját kamarazenei fesztivált alapított (2011-ben másnak adta át a rendezvény vezetését). 1997-ben Kremerata Baltica néven fiatal balti muzsikusokból kamarazenekart alapított.

Repertoárján a klasszikusoktól a kortárs zenéig sok minden szerepel. A modernek közül például Piazzolla, Enescu, Philip Glass, Alfred Schnittke, Arvo Pärt művei.

Hangszere korábban egy 1730-ban készült Guarneri del Gesù-gyártmányú volt, jelenleg egy 1641-es Nicola Amati-hegedű.

Tizenöt évet éltem Moszkvában, évtizedekig volt lakásom Párizsban, közben éltem New Yorkban, Zürichben, Vilniusban – s eközben alapvetően úgy érzem, hogy nincs más igazi otthonom, mint a színpad.

További információk szerkesztés

  • Együttese a Kremerata Baltica[6]

Jegyzetek szerkesztés

  1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Babelio (francia nyelven)
  4. Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  6. A Kremerata Baltica honlapja