Gruppe 47
| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A Gruppe 47 egy huszadik századi német irodalmi társaság volt, amelynek találkozóin 1947 és 1967 között a huszadik század kiemelkedő német nyelvű írói, költői vettek részt. A találkozók kezdeményezője Hans Werner Richter volt.
Előzmények szerkesztés
A társaság gyakorlatilag a Der Ruf című irodalmi folyóirat szerzői köréből alakult ki, amelyet szerkesztőként Richter, kiadóként pedig Alfred Andersch jegyzett. A lap 1946-ban jelent meg először Münchenben, de elődjének tekinthető az 1945-ös kiadás, amelyet New Yorkban Blätter für deutsche Kriegsgefangene néven jelentettek meg az amerikai hadsereg ellenőrzése alatt. Ezt a folyóiratot az amerikaiak 1947 áprilisában megszüntették. A Der Ruf című lapot Münchenben 1948-ig, Mannheimben pedig 1949-ig adták ki.
A kezdetek szerkesztés
A folyóirat szerzői találkoztak 1947 júliusában, és úgy döntöttek, hogy Der Skorpion címen új irodalmi folyóiratot alapítanak és felolvassák, megvitatják egymás kéziratait. Richter ezt követően meghívta a gondosan kiválasztott szerzőket az első találkozóra, amelyre 1947. szeptember 10-én került sor Ilse Schneider-Lengyel házában. A főtitkár nélküli társaság meghívásait ezt követően is minden esetben a ma „megalapítóként” számon tartott Richter küldte meg az érintetteknek. A társaság első ülésén Hans Georg Brenner nevezte el az irodalmi kört Gruppe 47-nek, amely valójában még hivatalosan bejegyzett egyesületnek sem minősült.A névválasztásban a spanyol 98-csoport inspirálta a jelenlévőket, mely csoport 1898-ban a spanyol-amerikai háború után alakult, s zászlajára tűzte a spanyol irodalom és társadalom megújítását.
A Gruppe 47 egy vesztes háború után szintén megújulást szorgalmazott mind irodalmi mind társadalmi téren. Céljuk volt, hogy a nácik által „beszennyezett” nyelvet megújítsák, megszabadítsák azt a pátosztól és mindenfajta propagandától.A nyelv egyszerű mindennapi közlések eszközeként szolgált. A Gruppe 47 tagjai közül kerültek ki az un. „Trümmerliteratur” („törmelék-irodalom”), vagy „Kahlschlagliteratur” („tarvágás-irodalom”) szerzői, akik a német irodalmat szinte tiszta lappal próbálták meg elindítani (Nullstunde).
Az akkoriban feltörekvő író generáció szakítani kívánt nem csak az addigi német irodalmi hagyományokkal, de magukkal a "nagy" írókkal is. Elutasították a weimári köztársaság, a külföldre menekült de a belföldi emigrációba kényszerült írók munkásságát is.
A találkozók szerkesztés
A találkozókat Richter vezette. Kezdetben ő határozott arról is, hogy kiket hívjanak meg, később azonban már tanácsokat is elfogadott a csoportosulás közvetlen környezetéből. Az összejövetelekre rendszeres időközönként, általában évente vagy félévente került sor. A jelenlévő szerzők felolvasták még meg nem jelent írásaikat, a többi író pedig véleményezte a kéziratokat. A legjobb művek elismerésben is részesültek. A találkozókon rendszeresen részt vettek külföldi szerzők és kritikusok is.
A célok szerkesztés
A társaság célja kezdetben egyrészt az volt, hogy támogassa a háború utáni német irodalom szerzőit, másrészt pedig, hogy demokráciára nevelje Németországban az embereket a hitleri éveket követően.
A Gruppe 47 rövid időn belül a német irodalmi élet szerves részévé vált – köszönhetően ismert és elismert tagjainak is.
A Gruppe 47 fejlődési szakaszai Kröll szerint
1. A megalakulási periódus: Az első 3 év hasonlított az irodalmi műhelyekhez. Az írók itt teret kaptak új műveik felolvasására és a kollégák kritikájának meghallgatására. 2. Felemelkedési szakasz 1950-1957: A csoport véleménye egyre jobban számított irodalmi körökben. A kollegiális kritikát felváltotta a professzionális kritika. 3. 1958-1963 virágzás szakasza: Egyfajta kulturális-irodalmi intézetté nőtte ki magát az irodalmi műhely. Ha valaki pozitív bírálatot kapott, biztos lehetett benne, hogy a világirodalomban is jelentőset alkotott. 4. 1964-1967 késői fázis, széthullás: A csoport feleslegessé vált, már nem tudott megfelelően reagálni a fejlődésre
A feloszlás szerkesztés
A társaságon belül kialakult politikai viták következtében egyre feszültebb hangulatú találkozókra került sor. 1966-ban már a tagok egy része, így Joachim Kaiser és Fritz J. Raddatz is úgy nyilatkozott, hogy fel kellene oszlatni a csoportot, mivel az számos támadás, szidalmazó vagy éppen dicsérő nyilatkozat révén politikai eszközzé vált.
Az egyik utolsó találkozóra 1967-ben került sor. A következő évre tervezett prágai összejövetelt a Szovjet Hadsereg bevonulása miatt nem tudták megtartani. Ezt követően a társaság még ugyan formálisan létezett, de már nem tartott összejöveteleket, gyakorlatilag nem volt szerepe a német közéletben. Richter egész egyszerűen nem küldött ki meghívókat újabb összejövetelekre.
A feloszlásról hivatalosan 1977-ben határozták Bad Saulgauban.
1990-ben sor került egy utolsó találkozóra Prága közelében, a dobříši kastélyban, ahol a régi tagok az új német irodalmi nemzedék képviselőivel találkoztak. Ezt az összejövetelt Günter Grass kezdeményezte, akinek Vesztfál csevej című, 1979-ben megjelent elbeszélése a korábbi rendszeres találkozókat dolgozza fel. A művet Hans Werner Richternek ajánlotta annak 70. születésnapja alkalmából.
Díjazottak szerkesztés
- 1950: Günter Eich
- 1951: Heinrich Böll
- 1952: Ilse Aichinger
- 1953: Ingeborg Bachmann
- 1954: Adriaan Morriën
- 1955: Martin Walser
- 1958: Günter Grass
- 1962: Johannes Bobrowski
- 1965: Peter Bichsel
- 1967: Jürgen Becker
