Hallucinogén gombák
| Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
| Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek. |
| Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Hallucinogén gombáknak a pszichoaktív vegyületeket tartalmazó gombafajokat nevezik.
Biológia szerkesztés
A pszichedelikus gombák is a tápanyagdús, nedves környezetet kedvelik, a többi gombafajhoz hasonlóan. Gyakran előfordulnak a trópusokon (esőerdőkben), de számos fajuk a mérsékelt égövben is megtalálható. Ezen gombafajok főbb hatóanyagai: pszilocibin, valamint kisebb mértékben megtaláljuk bennük a baeocisztint és norbaeocisztint. Gombafajonként változik eme anyagok eloszlása. A pszichedelikus hatóanyagokon kívül számos más vegyületet is tartalmaznak, amelyek rosszullétet vagy mérgezést is okozhatnak. Albert Hofmann svájci vegyész (az LSD létrehozója) izolálta először a pszilocibint, mint a Psilocybe mexicana gomba hallucinogén hatóanyagát.
Története szerkesztés
A hallucinogén gombák használata egybeesik az emberiség meglétének kezdeti szakaszával. Ezt számos régészeti lelet bizonyítja, valamint afrikai barlangrajzok falain látható gombafejű, emberszerű lények. Az ősi törzsek szerte a világon előszeretettel használták fel ezeket a gombákat arra, hogy kapcsolatot tudjanak teremteni a túlvilági szellemekkel.
Az azték kultúrában megtaláljuk Xochipilli-t, egy mitikus lényt, aki a virágok hercege, "virágos álmok védelmezője". A spanyol hódítók üldözték a varázsgombák fogyasztását, mert úgy gondolták, hogy az ördög művei. A tilalom nem minősült hatékonynak, mivel egyes fennmaradt törzsek sámánjai a mai napig használják őket törzsi rituálék alkalmával.
A pszichedelikus gombák az LSD-vel egyidőben ismét népszerűek lettek világszerte.
Fogyasztásának módjai szerkesztés
A pszilocibin elég instabil és hamar lebomlik magas hőmérsékleten, ezért a pszilocibin-tartalmú gombákat általában frissen fogyasztják. Nyersen eszik, ételeket vagy teát készítenek belőlük. Kiszárítva sokáig elállnak. A szárított gombákat porrá zúzzák és ételeket szórnak meg vele, vagy akár kakaóval keverik.
Hatás szerkesztés
A gombák hatása hasonlít az LSD hatásához. A elfogyasztás után kb. fél órával jelentkezik a hatás, mely átlagosan 5-6, de akár 9 óráig is tarthat. A harmadik órában a legerőteljesebb. Az "utazás" (trip) minősége, jó vagy kellemetlen mivolta a fogyasztó lelkiállapotától és a környezeti hatásoktól is függ. Az első szakasz jellemzője a vidám közérzet és mély nyugalom, ám ez hirtelen megváltozhat, gyakran rosszullétbe fulladhat. A harmadik órában teljes önkívületbe eshet a fogyasztó, amikor csukott szemmel hallucinációkat lát. Öt óra elteltével veszít erejéből a szer, de a befolyásoltság érzése egyeseknél még napokkal a megtapasztalás után is megmarad. Hatóanyaga minden érzékszerv működését megzavarja, de fizikai függőséget nem okoz.
Törvényi szabályozások szerkesztés
Szárítva, főzve vagy teának elkészítve használják, ami illegális cselekedetnek számít. Nyersen történő fogyasztásukat nem tiltja törvény, egyéb módon történő fogyasztása pénzbírsággal és/vagy börtönbüntetéssel sújtható.
Kapcsolódó szócikkek szerkesztés
Források szerkesztés
További információk szerkesztés
- Terence McKenna: Ősi újjáéledés. Spekulációk pszichedelikus gombákról, az Amazonasról, a virtuális valóságról, ufókról, evolúcióról, sámánizmusról, az istennő újjászületéséről és a történelem végéről; ford. Gera Sarolta; Atrox, Bp., 2022