Jacuhasi
A Jacuhasi (magyarul: nyolcpallós híd) két, egyenként hat részből álló paravánkép. Anyaga tus és színek aranyozott papíron. A New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum tulajdona. Jelenleg nincs kiállítva.
| Jacuhasi (Nyolcpallós híd) (Yatsuhashi-zu Byōbu) | |
.jpg) | |
| Művész | Ógata Kórin (1658-1716) |
| Típus | két, egyenként hat panelből álló paravánkép |
| Mozgalom | Rinpa |
| Magasság | 179,1 cm |
| Szélesség | 371,5 (teljes hossz) cm |
| Múzeum | The Metropolitan Museum of Art, New York |
| Település | New York |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jacuhasi témájú médiaállományokat. | |
Ógata Kórin (尾形光琳), japán festőművész alkotta 1711-1714 körül. Kórin munkássága nagy hatással volt számos japán és európai művészre.[1]
Leírás szerkesztés
A festmény a középkori Mikavában (mai Aicsi tartomány) lévő Jacuhasi elnevezésű helyet ábrázolja. A hely napjainkig a mocsárban gazdagon burjánzó íriszeiről híres. A 10. századi Isze regényének főhőse is jár Jacuhasi területén, szerelme után vágyakozva. Kórint megihlette ez a táj és maga a regény is. Az íriszek témája több munkáján is visszaköszön.
A paravánokon átívelő híd kopottas, geometrikus ábrázolása szemben a virágok pompájával éles kontrasztot alkot. Ezt a kontrasztot az irodalmi hős magányosságának szimbólumaként is értelmezhetünk. Míg az íriszek szirmait aprólékos, árnyalt kidolgozás, addig a szárakat körvonalak nélküli, lendületes ecsetvonások jellemzik. Ezzel a technikabeli különbséggel a szemlélő figyelme még inkább a szirmokra irányul. Az erőteljes színek kiemelik őket az arany háttérből.
A kép főbb színei: aranysárga (háttér), sötétkék (virágszirmok), smaragdzöld (virágszárak), sötét cserszín (híd pallói), égetett umbrabarna (híd pillérei).[2]
Ógata Kórin szerkesztés
Ógata Kórin, a rimpa (avagy rinpa) irányzat négy jelentős művésze közé tartozik. Korin 1658-ban Kiotóban született, ahol családja előkelő selyemüzletet vezetett. 30-as évei körül a családi vállalkozás hanyatlásnak indult. Így az eddig gondtalanul élő Kórin kimonóra és egyéb tárgyakra való minták tervezésébe kezdetett, hogy családját támogassa. Divatossá váltak a Kórin-minták, mint például a „Kórin-hullámok”. Keramikus testvérével együtt kerámiamintákat is tervezett. A császári udvartól 1701-ben megkapta a Hokkjó címet.[3]
Kórin stílusa szerkesztés
Merész kompozíciók és éles színkontrasztok jellemzik. Mesterévé vált a stilizált minták dekoratív megjelenítésének és aprólékos kidolgozásának. Gyakran alkalmazza hátterek színezéséhez az aranyszínt. Jacuhasi kedvelt témája volt a festőnek. A víz, a hidak és a virágok motívumai gyakran visszatérnek paraván képein, ellenzőin és lakk munkáin.[4]
Hatásai szerkesztés
A Jacuhasi hídjainak mintájánál Kórin a tusfestészetből már ismert technikát alkalmazott. Ezt nevezzük Tarasikomi-technikának, ahol vízzel hígított szín kerül fel az alaprétegre. Ez a technika később Kórin követői közt is népszerűvé vált. Az európai szecessziós irányzat ikonográfiájára nagy hatást gyakoroltak Kórin paravánképei, ez többek között Gustav Klimt munkáin is megfigyelhető.
Források szerkesztés
Internetes források szerkesztés
- A RINPA-ISKOLA MŰVÉSZETE (magyar nyelven)
- The Metropolitan Museum of Art - Irises at Yatsuhashi (angol nyelven)
Irodalom szerkesztés
- Japán művészet. Írta: Itó Nobuo, Maeda Taiji, Miyagawa Torao, Yoshizawa Chu. Fordította: Halmy Ferenc. Budapest: Corvina Kiadó , 1980.
- A japán művészet. Írta: Szató Tomoko. Budapest: Scolar Kiadó, 2009.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ A japán művészet, 20-23. oldal
- ↑ A japán művészet. 24-25. oldal
- ↑ http://gepeskonyv.btk.elte.hu/adatok/Okor-kelet/Okori.es.keleti.muveszet/index.asp_id=405.html
- ↑ Japán művészet. 198. oldal
