Jirishanca
A Jirishanca (kecsua nyelvű nevének jelentése: „hókolibri”) Peru egyik leglátványosabb és legnehezebben megmászható hegycsúcsa. Magassága a Perui Nemzeti Földrajzi Intézet szerint 6094 méter, egy más leírás szerint 6019 méter.[1]
| Jirishanca | |
 | |
| A Jirishanca nyugati oldala | |
| Magasság | 6094 m |
| Hely |  Peru, Ancash és Huánuco megyék határa |
| Hegység | Huayhuash-kordillera |
| Első megmászás | 1957. július 12. |
| Elhelyezkedése | |
 Jirishanca
Pozíció Peru térképén
| |
 d. sz. 10° 14′ 12″, ny. h. 76° 54′ 20″Koordináták: d. sz. 10° 14′ 12″, ny. h. 76° 54′ 20″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jirishanca témájú médiaállományokat. | |
Elhelyezkedése szerkesztés
A hegy Peru középső részén, az Andokhoz tartozó Huayhuash-kordillera északi szélén, a Yerupajá északi szomszédságában emelkedik. A Jirishanca-együttes több csúcsból áll: a legmagasabb (6000 méter fölé nyúló) a déli, a Jirishanca Grande (vagy Jirishanca Sur), a második az északi csúcs (Jirishanca Norte, 5989 méteres), ezek mellett pedig a tömbjüktől elkülönülten álló Jirishanca Chico (5446 m) és annak mellékcsúcsa, a Jirishanca Chico Oeste (5270 m) alkotja.[1]
Közigazgatásilag két megye határán emelkedik: a nyugati lejtők Ancash megye Bolognesi tartományának Pacllón körzetéhez tartoznak, a keletiek pedig Huánuco megye Lauricocha tartományának Queropalca körzetéhez. Nyugati oldalánál található a Jahuacocha és a Solterococha tó, keleten pedig a Carhuacocha és a Mitucocha.[1]
Története szerkesztés
A hegyről először az osztrák származású utazó, Hans Kinzl tett említést 1939-ben, méghozzá mint egy nagyon nehéz megmászhatóságú hegyről. Ő maga nem is mászott fel rá, sőt, egészen 1957-ig kellett várni arra, hogy valaki feljusson: ez év július 12-én a szintén osztrák Siegfried Jungmair és Toni Egger volt az, akinek sikerült elérnie a csúcsot, így a Jirishanca lett az utolsó 6000 méter feletti perui csúcs, ahova ember jutott fel. A hegymászók a csúcshódítás után kijelentették, hogy pályafutásuk alatt soha ennyi nehézséget nem győztek még le, mint most.[1]
1954 novemberében a Trasportes Aéreos Militares Pucallpából Limába tartó kétmotoros repülőgépe a hegy délkeleti oldalának ütközött, 29 fős legénysége szörnyethalt.[1]
2002-ben zona reservada státuszú természetvédelmi területté nyilvánították.[1]
Képek szerkesztés
-
Távolabbról -
A csúcs -
A délkeleti oldal -
Környezete
