Koreai ásólúd
A koreai ásólúd (Tadorna cristata) a madarak osztályának a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj.
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Súlyosan veszélyeztetett      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Tadorna cristata (Kuroda, 1917) | ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Koreai ásólúd témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Koreai ásólúd témájú médiaállományokat és Koreai ásólúd témájú kategóriát. |
Előfordulása szerkesztés
Az Amur régióban, Mandzsúria, Dél-Korea területén és Hokkaidó szigetén (19. századi adat) él.
Ez a rendkívül vonzó, összetéveszthetetlen faj rendszeresen megjelent a kínai festményeken és faliszőnyegeken, csakúgy, mint az antik japán illusztrációkon már a 18. század eleje óta. Nyilvánvalóan akkoriban meglehetősen gyakori faj lehetett, de mire először feléje fordította a fejét a tudomány, már gyakorlatilag kihalt.
Az első példányt 1877-ben fogták be Vlagyivosztok közelében. Akkoriban úgy gondolták, hogy a sarlós réce (Anas falcata) és a vörös ásólúd (Tadorna ferruginea) természetes eredetű hibridjéről van szó.
Ezután 1913-ban gyűjtöttek egy párt Koreában és 1916-ban ugyanott még egy nőstényt. Az utolsó begyűjtött madár egy hím, melyet 1924 nyarán találtak ismét Koreában. Ezek a példányok ma a koppenhágai és a tokiói múzeum féltett ritkaságai.
1964. május 16-án orosz egyetemisták láttak három madarat, egy hímet és két nőstényt, melyek együtt üldögéltek egy csapat tarka récével (Histrionicus histrionicus) Bolshoi Pelis szigetén, délnyugatra Vlagyivosztoktól, a Rimszkij-Korszakov szigetvilágban. A madarak jellemző, háromszínű tollazata jól kivehető volt, és könnyen elkülöníthető volt a tarka récék ugyancsak jellegzetes külsejétől.
Szintén jelentős, hogy több példányt láttak ebből a madárból az észak-koreai Poucson-folyó torkolatánál 1971 márciusában.
A fajt utoljára 1985-ben látták.
Az 1980-as években a kínai természetvédelmi hatóságok jelentős pénzeket ígértek annak, aki a bizonyítékot tud felmutatni a faj életben maradására. A kiterjedt kutatások ellenére mindeddig nem bukkantak a faj több túlélőjére. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) kihalástól veszélyeztetett fajként tartja nyilván, de a biológusok többsége szerint a faj valamikor az 1980-as években kihalt.
Megjelenése szerkesztés
Teljes hossza 58 centiméter. Arca fehér, feje és nyaka szürke, a teste többi része vörös. A többi ásólúdfajtól főleg bóbitája réven különbözik. Hímje különösen feltűnő, háromszínű tollazatának köszönhetően. Az álla és koronája, nyakának alsó része és hátának teteje, a melle, a farka és hosszú szárnytollai sötét, zöldesfényű szürkésfeketék, csakúgy mint hosszú, csak rá jellemző lekonyuló bóbitája és maszkszerű arcfoltja. Ezekkel éles kontrasztban áll a szürke, finoman csíkozott tollazat a fején, nyakának felső, hátának alsó észén, testének alján;valamint vöröses színű oldala és válla. A nőstény alapjában véve a hím kifakult másolatának tűnik azzal a megkülönböztető ráadással, hogy fehér karikák láthatóak a szeme körül. Tollazatuk zöldes fémfényű, szárnyuk alsó fele fehér, evezőtollaik feketék. Csőre és lába mindkét nemnél hússzínű.
Források szerkesztés
- ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2012. február 18.) (angolul)
- EUR-Lex - magyar neve
- ↑ Jboyd.net Taxo: Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2012. február 18.)
- ↑ Itis.gov: 175058 A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2012. február 18.) (angolul)
- ↑ Birdlife.org: 401 A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. BirdLife International. (Hozzáférés: 2012. február 18.) (angolul)
- Errol Fuller (2000). "Extinct Birds", Oxford University Press, ISBN 0-8160-1833-2
- David Day (1981). "The Doomsday Book of Animals" , Ebury Press, London, ISBN 0-670-27987-0
