Nagyszemű tonhal

A nagyszemű tonhal (Thunnus obesus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a makrélafélék (Scombridae) családjába tartozó faj.

Nagyszemű tonhal
Kifogott példány
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii) Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei) Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii) Csoport: Percomorpha Rend: Sügéralakúak (Perciformes) Alrend: Scombroidei Család: Makrélafélék (Scombridae) Alcsalád: Scombrinae Nemzetség: Thunnini Nem: Thunnus South, 1845 Alnem: Thunnus Faj: T. obesus
Tudományos név
Thunnus obesus (Lowe, 1839)
Szinonimák
Szinonimák Germo obesus (Lowe, 1839) Germo sibi (Temminck & Schlegel, 1844) Neothunnus obesus (Lowe, 1839) Orcynus sibi (Temminck & Schlegel, 1844) Parathunnus mebachi (Kishinouye, 1915) Parathunnus obesus (Lowe, 1839) Parathunnus obesus mebachi (Kishinouye, 1915) Parathunnus sibi (Temminck & Schlegel, 1844) Thunnus abesus (Lowe, 1839) Thunnus atlanticus (non Lesson, 1831) Thunnus mebachi Kishinouye, 1915 Thunnus obesus mebachi Kishinouye, 1915 Thunnus obesus sibi (Temminck & Schlegel, 1844) Thunnus sibi (Temminck & Schlegel, 1844) Thunus obesus (Lowe, 1839) Thynnus obesus Lowe, 1839 Thynnus sibi Temminck & Schlegel, 1844
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Nagyszemű tonhal témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyszemű tonhal témájú médiaállományokat és Nagyszemű tonhal témájú kategóriát.

Előfordulása

A nagyszemű tonhal az összes óceán trópusi és szubtrópusi részén megtalálható. A Földközi-tengerből hiányzik.

Megjelenése

A kifejlett állat testhossza átlagosan 180 centiméter, de 250 centiméteres példányt is fogtak már. A felnőttkort 100-125 centiméteresen éri el. Az eddigi legnehezebb példány 210 kilogrammot nyomott. A hátúszóján 13-14 tüske és 14-15 sugár, míg a farok alatti úszóján 14 sugár ül. 39 csigolyája van. Testének alsóbb részei fehéresek. Körülbelül az oldalvonala mentén, fénylő kékes sáv fut végig; de ez addig amíg a hal él. Az első hátúszó sötétsárga, a második hátúszó és a farok alatti úszó világossárgák.

Életmódja

A nyílt vízi halak egyike. A felszíntől egészen 250 méter mélységig található meg, de általában 50 méter mélyen tartózkodik. A 13-29 Celsius-fok között érzi jól magát. Tápláléka halakból, rákokból és kalmárokból áll. Nappal és éjjel egyaránt vadászhat. Az ivadék és a fiatal csak azonos fajú rajokat alkot; a felnőtt más tonhalakkal is társulhat.

Legfeljebb 11 évig él.

Szaporodása

Az ívási időszakban a nőstény 1-2 naponként rak ikrákat. Általában teliholdkor ívik. A trópusokon egész évben ívhat.

Veszélyeztetettsége, felhasználása

A nagyszemű tonhal rajta van a vándorló tengeri halakat védelmező, úgynevezett Annex I of the 1982 Convention on the Law of the Sea határozat listáján; ennek ellenére ipari méretben halásszák. Japánban igen kedvelt. Frissen, főzve vagy konzervbe tárolva árusítják. A sporthorgászok is kedvelik.

Képek

• 
• 
• 

Források

• Thunnus obesus (Lowe, 1839) FishBase
• Collette, B.B. and C.E. Nauen, 1983. FAO Species Catalogue. Vol. 2. Scombrids of the world. An annotated and illustrated catalogue of tunas, mackerels, bonitos and related species known to date. Rome: FAO. FAO Fish. Synop. 125(2):137 p.
• Integrated Taxonomic Information System
• Swedish Museum of Natural History Ichthyology name database