Sándor-palota (Esztergom)

palota Esztergomban

Az esztergomi Sándor-palota a belvárosban, a Jókai utca 1. szám alatt, a Bottyán János utca, és a IV. Béla király utca találkozásánál álló műemléki épület. A rendszerváltás után ez volt az Alkotmánybíróság székhelyének felajánlott épület.

Sándor-palota
A Sándor-palota 2006 márciusában
A Sándor-palota 2006 márciusában
Ország Magyarország
Épült1740
Stílusbarokk
CsaládSándor, később
Kamenszky család

Jelenlegi funkcióüres
TulajdonosMOL-Új Európa Alapítvány
Elhelyezkedése
Sándor-palota (Esztergom)
Sándor-palota
Sándor-palota
Pozíció Esztergom térképén
é. sz. 47° 47′ 23″, k. h. 18° 44′ 20″Koordináták: é. sz. 47° 47′ 23″, k. h. 18° 44′ 20″

Története szerkesztés

 
A kapu 2010-ben

A ház helyén Bottyán János serfőzdéje állt. (A király 1698-ban szabad italmérést biztosított neki.[1]) A telken talált pincében rendezte be ideiglenes serfőzőjét a köbölkúti birtokán épülő sörfőző elkészültéig. Ekkor egy vesszőfonatból és sárból hevenyészett szalmafödeles épület állt a telken, ami a köbölkúti épület felépülésével elhagyottá vált. Bottyán vagyonának elkobzása után Kukländer Ferenc városparancsnoké lett, akitől Papes Ádám, a városőrséghez tartozó alezredes vette meg, és vályogházat épített ide. Az ő özvegye, Kosztolányi Erzsébet adta el 1718-ban gróf Sándor Menyhért alispánnak, akinek a fia, Mihály 1723-ban új épületet emelt egy ismeretlen esztergomi kőműves mesterrel. Sándor Mihály összesen kilencezer forintot költött a házra, amit 1740-es években átépítettek. Az 1770-es években, Sándor Mihály fia, Antal kibővítette, és mai formájára alakíttatta, feljegyzései szerint kétezer forintot költött rá. Jövedelmei növelésére 1778-ban nyilvános fogadót nyitott itt. Ez volt a gróf Sándor család Esztergom megyeszékhelyi lakása, ami 1806-ig maradt a család tulajdonában. A 19. század elején Kamenszky István Elek nevű fia vette meg az épületet. Ettől fogva a Kamenszky család volt a tulajdonos, akik Esztergom neves polgárai voltak. Ők a palotán csak kisebb változtatásokat hajtottak végre, belső tereken nem módosítottak. A 19. század elejéből származik az épület déli szárnyának végében levő torony. Ez idő tájt épült a kert végében jelenleg is látható, de meglehetősen rossz állapotban található kerti pavilon, ami kápolnaként funkcionált. Az Esztergom és Vidéke 1905. június 22-ei számában arról tudósít, hogy négy hivatal, a kir. adóhivatal, a számvevői kirendeltség, a pénzügyi biztosság és pénzügyőrség október hó 15-én a Kamenszky-féle házba költöznek. 1931-től az Országos Szent Gellért Egyesület tartott kultúrösszejöveteleket a ház Szent Gellért-kápolnája előtt. A második világháború után államosították, a földszinten, az emeleten és az udvari földszintes szárnyban (melléképület) állami bérlakásokat alakítottak ki. Az épület felújítására több alkalommal történtek próbálkozások a 80-as években, de csak apróbb javításokat végeztek. A rendszerváltás után a bérlakásokat kiürítették és Esztergom Város Önkormányzata a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának adta át. Felújítása után a testület székhelye lett volna. A tetőszerkezetet felújíttatták, de végül nem vették birtokba az épületet. A romos épület 2002 és 2021 között az önkormányzat tulajdona volt, amit 2021 novemberében a MOL Új Európa Alapítványának értékesítettek 105 millió forintért. A jövőben a palota az alapítvány székhelyeként fog szolgálni.[2]

Leírása szerkesztés

A Sándor-palota egy kétszintes, barokk saroképület. Homlokzata hét tengelyes, a kapuzat díszes keretezésű, kosár-íves, a középtengelyben nyíló. Zárókövén a Sándor család bárói címere látható, tehát 1723-1787 között kellett készülnie, mert 1787-ben Sándor Antal már új, grófi címert kapott. A kapuzat felett, széles, íves párkányzattal lezárt mező, melyben szalag ornamentikával alakított barokk stukkódísz kíséri a címert. A homlokzat síkjából előreugró párkányzatot a kapu két oldalán kettős félpillér tartja, felette egy-egy virágfüzéres, gyümölcsdíszes barokk kőváza látható. A kapu feletti ablakot volutás díszítésű stukkó ékesíti, az emelet kőkeretes ablakai plasztikus könyökökön ülnek, felettük enyhén ívelő szemöldökpárkány. Az ablakok közötti falsávok szalagszerű övpárkányon állnak. A koronázó párkány gazdagon profilozott. Az oldalhomlokzat öttengelyes. Az emeleti ablakokat kettős falsávok választják el egymástól. A falképek és díszítőfestések a 18. század végéről származnak.

A kert végében, a főbejárattal szemben található egy korai 19. századi kerti pavilon (volt kápolna), melynek tornáca faragott eklektikus részletképzésű oszlopokon nyugszik, köztük áttört, fűrészelt, csúcsívbe összefutó deszka homlokdísszel.

Galéria szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés