A vína az indiai szubkontinens kordofon hangszercsaládját foglalja magába.[1][2] Ezek az ősi eredetű hangszerek sokféle variációvá fejlődtek, mint például lantok, citerák és ívhárfák.[3]

Vína
Sachs–Hornbostel-féle osztályozás3
A Wikimédia Commons tartalmaz Vína témájú médiaállományokat.

Az észak-indiai dizájn, amelyet a hindusztáni klasszikus zenében használnak, egy csőcitera.[3] A hárfa-vína eltűnésével párhuzamosan erősödött meg a citera- vagy „tökvína” elterjedése és kifejlődése.[4] Mai meglehetősen testes változata két kiüregesített tök hangzótesttel és a közéjük elhelyezett rúddal készül, amelyen három-öt húr feszül és hídszerű érintők találhatók; a hangolókulcsok oldalt helyezkednek el.[5] A zenész, ha úgy kívánja, a szabad kezének ujjaival megállítja a rezonáló húrokat. A húrokat körömmel pengetik, de nem ritka a plektrumos játékmód sem. A vína virtuóz szólóhangszer, játékát más hangszerek, leggyakrabban az ütők csak kiegészítik.[5]

A modern korban a vína már általánosan a szitár helyébe lépett az észak-indiai előadásokon.[1][3]

A mitológiában Szaraszvatí istennő alakjához kapcsolódott.

Vína improvizáció


Jegyzetek szerkesztés

 
A hindu istennő, Szaraszvati ábrázolása egy vínával
  1. a b Dorothea E. Hast – James R. Cowdery – Stanley Arnold Scott: Exploring the World of Music: An Introduction to Music from a World Music Perspective. 1999. ISBN 978-0-7872-7154-1 Hozzáférés: 2020. december 8.  
  2. James G. Lochtefeld Ph.D: The Illustrated Encyclopedia of Hinduism, Volume 1. 2001–12–15. ISBN 978-0-8239-3179-8 Hozzáférés: 2020. december 8.  
  3. a b c Vina | musical instrument (angol nyelven). Encyclopedia Britannica. (Hozzáférés: 2020. december 8.)
  4. Kárpáti János: Kelet zenéje, 110. o. (1998)
  5. a b Balázs István: Zenei lexikon