V. Magnus norvég király

Norvégia királya

V. Magnus Erlingsson (1156[2]1184. június 15.[2]) norvég király 1162-től haláláig. Őt koronázták meg elsőként Norvégia és egyben Skandinávia uralkodói közül is.[2]

V. Magnus

Norvégia királya
Uralkodási ideje
1161 1184
KoronázásaBergen
1163
ElődjeI. Inge
UtódjaSverre
Életrajzi adatok
UralkodóházHardrada dynasty
Született1156
Etne, Hordaland megye
Elhunyt1184. június 15. (28 évesen)
Fimreite
NyughelyeBergen[1]
ÉdesapjaErling Skakke
ÉdesanyjaKrisztina Sigurdssdotter
Testvére(i)Sigurd Jarlsson
HázastársaEstrid Bjørnsdotter
Gyermekei
  • Sigurd Magnusson
  • Inge Magnusson
A Wikimédia Commons tartalmaz V. Magnus témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Magnus Erling Skakke és Krisztina Sigurdsdotter (I. Sigurd leánya) fiaként született. Édesapja 1161-ben ültette a gyermek királyt a norvég trónra, II. Haakon ellenében. A norvég érsek a koronázásért cserében elnyerte a római katolikus egyház királyi támogatását.[2] Uralkodása második évében felléptették ellene II. Sigurd fiát, III. Sigurdot, de Erling a következő évben lefejeztette.[3] Ezek után 1164-ben a Bergeni országgyűlés kimondta az ország föloszthatatlanságát.[4] Mivel a dán király is támogatta Magnus királyságát és vele Erling uralmát, csakhamar elismerte egész Norvégia, bár a nép nem tudott belenyugodni abba, hogy uralkodója ne Széphajú Harald fiági utódai, az Ynglingek közül kerüljön ki.[3] Így természetes hogy a gyermek király ellen is sok trónkövetelő támadt, de az erélyes Erling egymás után elfogatta és kivégeztette őket.[3] Egyikükért – a saját mostohatestvéréért, aki anyjának korábbi házasságából származott – maga Magnus király kért apjától kegyelmet, de az a következő szavakra fakadt: – Nem sokáig fogod akkor békén kormányozni országodat, ha mindenben lelkiismeretesen cselekszel – és lefejeztette a saját mostohafiát.[3] Veszedelmesebb volt Eystein Mejla felkelése. Ő IV. Harald unokájának adta ki magát és párthíveit mély sziklaszakadékokban gyűjtötte össze.[3] Ott éltek rettenetes szegénységben, olyan szegények voltak, hogy még ruhájuk sem volt, hanem nyírfa kérgével fedték be lábukat és derekukat.[3] Ezért nevezték el őket nyírfalábúaknak. Vad bogyókból éltek, a nyírfa meghasított oldalából kicsorgó levet itták, nyírfahéjat rágcsáltak, de bátorságukat nem vesztették el.[3] Egyszer azonban télen már olyan nagy lett közöttük a nyomorúság, hogy egész komolyan elkezdtek tanácsot tartani azon, hogy mi volna a jobb: ha egy szikláról egymásután a tengerbe ugrálnának, vagy pedig ha karddal ölnék meg egymást s az utolsó a saját kardjába dőlne.[3] Magnus legyőzte az ő felkelésüket is, és szétverte őket.[5] Eystein maga egy parasztnak a kunyhójába menekült, de a paraszt ahelyett, hogy menedéket adott volna neki, agyonverte és holttestét elvitte Magnus király elé.[5] Mialatt ez az ellenség hulláját szemlélte, hirtelen odaugrott egy nyírfalábú, akit addig nem vettek észre és olyan súlyos sebet ejtett a királyon, hogy az csak nagy nehezen gyógyult ki belőle.[5] A mindössze vagy 70 főre olvadt nyírfalábúak élére most egy rendkívül vakmerő férfiú állt: a magát II. Sigurd fiának valló Sverre.[5] Nagy sereget gyűjtött maga mellé és haddal támadt a királyra: az ütközetben ha Magnus nem is, de édesapja, Erling elesett.[5] Erre Magnusnak menekülnie kellett az országból, de dán segítséggel visszatért és váltakozó szerencsével harcolt Sverre ellen, mígnem 28 évesen egy tengeri ütközetben lelé halálát.[5] Utóda – törvényes fia nem lévén – Sverre lett.

Gyermekei szerkesztés

  • Magnus Elrid Björnsdottert[6] vette feleségül, aki három gyermeket szült férjének:
    • Krisztina ∞ (1208 e.) Reidar Sendemand
    • Ingeborg (†1213) ∞ (1204 e.) Peter Steype
    • Margit ∞ (1206 e.) Vegen-i Fülöp
  • Ezenkívül három törvénytelen gyermekét is ismerjük:

Jegyzetek szerkesztés

  1. http://www.snl.no/Magnus_5_Erlingsson
  2. a b c d Magyar nagylexikon XII. (Len–Mep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 395. o. ISBN 963-9257-07-9  
  3. a b c d e f g h Tolnai Világtörténelme, Középkor II., szerkesztette: Dr. Mangold Lajos és Dr. Horváth Cecil, Budapest, A Magyar Kereskedelmi Közlöny, Hírlap- és Könyvkiadó Vállalat kiadása (Hasonmás kiadás, Kassák kiadó, Budapest, 1992), 411. oldal
  4. Csató Tamás − Gunst Péter − Márkus László: Egyetemes történelmi kronológia I-II., Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. júliusa, ISBN 963-17-7223-3, 171. oldal
  5. a b c d e f Tolnai Világtörténelme, Középkor II., 412. oldal
  6. Norway 4 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés


Előző uralkodó:
I. Inge
Norvégia uralkodója
11611184
részben II. Haakonnal
és III. Sigurddal
 
Következő uralkodó:
Sverre