V. Magnus norvég király
V. Magnus Erlingsson (1156[2] – 1184. június 15.[2]) norvég király 1162-től haláláig. Őt koronázták meg elsőként Norvégia és egyben Skandinávia uralkodói közül is.[2]
| V. Magnus | |
 | |
| Norvégia királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 1161 – 1184 | |
| Koronázása | Bergen 1163 |
| Elődje | I. Inge |
| Utódja | Sverre |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Hardrada dynasty |
| Született | 1156 Etne, Hordaland megye |
| Elhunyt | 1184. június 15. (28 évesen) Fimreite |
| Nyughelye | Bergen[1] |
| Édesapja | Erling Skakke |
| Édesanyja | Krisztina Sigurdssdotter |
| Testvére(i) | Sigurd Jarlsson |
| Házastársa | Estrid Bjørnsdotter |
| Gyermekei |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz V. Magnus témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Magnus Erling Skakke és Krisztina Sigurdsdotter (I. Sigurd leánya) fiaként született. Édesapja 1161-ben ültette a gyermek királyt a norvég trónra, II. Haakon ellenében. A norvég érsek a koronázásért cserében elnyerte a római katolikus egyház királyi támogatását.[2] Uralkodása második évében felléptették ellene II. Sigurd fiát, III. Sigurdot, de Erling a következő évben lefejeztette.[3] Ezek után 1164-ben a Bergeni országgyűlés kimondta az ország föloszthatatlanságát.[4] Mivel a dán király is támogatta Magnus királyságát és vele Erling uralmát, csakhamar elismerte egész Norvégia, bár a nép nem tudott belenyugodni abba, hogy uralkodója ne Széphajú Harald fiági utódai, az Ynglingek közül kerüljön ki.[3] Így természetes hogy a gyermek király ellen is sok trónkövetelő támadt, de az erélyes Erling egymás után elfogatta és kivégeztette őket.[3] Egyikükért – a saját mostohatestvéréért, aki anyjának korábbi házasságából származott – maga Magnus király kért apjától kegyelmet, de az a következő szavakra fakadt: – Nem sokáig fogod akkor békén kormányozni országodat, ha mindenben lelkiismeretesen cselekszel – és lefejeztette a saját mostohafiát.[3] Veszedelmesebb volt Eystein Mejla felkelése. Ő IV. Harald unokájának adta ki magát és párthíveit mély sziklaszakadékokban gyűjtötte össze.[3] Ott éltek rettenetes szegénységben, olyan szegények voltak, hogy még ruhájuk sem volt, hanem nyírfa kérgével fedték be lábukat és derekukat.[3] Ezért nevezték el őket nyírfalábúaknak. Vad bogyókból éltek, a nyírfa meghasított oldalából kicsorgó levet itták, nyírfahéjat rágcsáltak, de bátorságukat nem vesztették el.[3] Egyszer azonban télen már olyan nagy lett közöttük a nyomorúság, hogy egész komolyan elkezdtek tanácsot tartani azon, hogy mi volna a jobb: ha egy szikláról egymásután a tengerbe ugrálnának, vagy pedig ha karddal ölnék meg egymást s az utolsó a saját kardjába dőlne.[3] Magnus legyőzte az ő felkelésüket is, és szétverte őket.[5] Eystein maga egy parasztnak a kunyhójába menekült, de a paraszt ahelyett, hogy menedéket adott volna neki, agyonverte és holttestét elvitte Magnus király elé.[5] Mialatt ez az ellenség hulláját szemlélte, hirtelen odaugrott egy nyírfalábú, akit addig nem vettek észre és olyan súlyos sebet ejtett a királyon, hogy az csak nagy nehezen gyógyult ki belőle.[5] A mindössze vagy 70 főre olvadt nyírfalábúak élére most egy rendkívül vakmerő férfiú állt: a magát II. Sigurd fiának valló Sverre.[5] Nagy sereget gyűjtött maga mellé és haddal támadt a királyra: az ütközetben ha Magnus nem is, de édesapja, Erling elesett.[5] Erre Magnusnak menekülnie kellett az országból, de dán segítséggel visszatért és váltakozó szerencsével harcolt Sverre ellen, mígnem 28 évesen egy tengeri ütközetben lelé halálát.[5] Utóda – törvényes fia nem lévén – Sverre lett.
Gyermekei szerkesztés
- Magnus Elrid Björnsdottert[6] vette feleségül, aki három gyermeket szült férjének:
- Krisztina ∞ (1208 e.) Reidar Sendemand
- Ingeborg (†1213) ∞ (1204 e.) Peter Steype
- Margit ∞ (1206 e.) Vegen-i Fülöp
- Ezenkívül három törvénytelen gyermekét is ismerjük:
- Sigurd Magnusson (1180 – 1194. április 3.)
- Inge Magnusson (? – 1202)
- Erling Steinvegg (? – 1207 márciusa)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ http://www.snl.no/Magnus_5_Erlingsson
- ↑ a b c d Magyar nagylexikon XII. (Len–Mep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 395. o. ISBN 963-9257-07-9
- ↑ a b c d e f g h Tolnai Világtörténelme, Középkor II., szerkesztette: Dr. Mangold Lajos és Dr. Horváth Cecil, Budapest, A Magyar Kereskedelmi Közlöny, Hírlap- és Könyvkiadó Vállalat kiadása (Hasonmás kiadás, Kassák kiadó, Budapest, 1992), 411. oldal
- ↑ Csató Tamás − Gunst Péter − Márkus László: Egyetemes történelmi kronológia I-II., Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. júliusa, ISBN 963-17-7223-3, 171. oldal
- ↑ a b c d e f Tolnai Világtörténelme, Középkor II., 412. oldal
- ↑ Norway 4 (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
Kapcsolódó szócikkek szerkesztés
| Előző uralkodó: I. Inge |
|
Következő uralkodó: Sverre |
