Wikipédia

Vitorlavirágok

növénynemzetség

A vitorlavirágok (Spathiphyllum) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának hídőrvirágúak (Alismatales) rendjébe, ezen belül a kontyvirágfélék (Araceae) családjába tartozó nemzetség.

Vitorlavirágok
Spathiphyllum cochlearispathum
Spathiphyllum cochlearispathum
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Hídőrvirágúak (Alismatales)
Család: Kontyvirágfélék (Araceae)
Alcsalád: Monsteroideae
Nemzetség-
csoport: 		Spathiphylleae
Engl. in Engl. & Prantl
Nemzetség: Spathiphyllum
Schott
Szinonimák
  • Amomophyllum Engl.
  • Hydnostachyon Liebm.
  • Leucochlamys Poepp. ex Engl.
  • Massowia K.Koch
  • Spathiphyllopsis Teijsm. & Binn.
Elterjedés
Elterjedési területük
Elterjedési területük
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vitorlavirágok témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vitorlavirágok témájú médiaállományokat és Vitorlavirágok témájú kategóriát.

Előfordulásuk szerkesztés

A vitorlavirágok eredeti előfordulási területei Közép-Amerika Mexikó déli részétől egészen Dél-Amerika északi feléig, továbbá a Fülöp-szigetek, Indonézia legkeletibb szigetei, Új-Guinea, valamint a Csendes-óceán trópusi, nyugati szigetei. A Karib-térség számos szigetére betelepítették. Manapság eme növénynemzetségnek több faját is szobanövényként és a botanikus kertek díszeként tartják, illetve termesztik. A NASA kutatásai szerint kiváló légtisztító növény.[1]

Gondozás, szaporítás szerkesztés

A vitorlavirág eredetileg Dél-Amerika trópusi esőerdői aljnövényzetének része, és ebből már ki lehet következtetni, hogy milyen körülmények az ideálisak számára: Szórt fény (a félárnyékos helyet is jól tűri), meleg (18-25 °C) és párás levegő (80-90% páratartalom az optimuma). Öntözés tekintetében a lágy vízet kedveli, a többi szobanövényhez képest kifejezetten vízigényes. Huzatra érzékeny.

Tápanyag-utánpótlásként tavasztól őszig tápoldatozni érdemes, de sóérzékeny növény, ezért speciális, vagy higított tápoldatot használjunk.

Évente, kétévente laza szerkezetű, jó minőségű, szobanövényeknek való virágföldbe ültessük át.


Szaporítása tőosztással történhet házilag. A kereskedelembe azonban mikroszaportással (laboratóriumban) előállított egyedek kerülnek, üvegházi termesztésből.


Kártevői a pajzstetvek és a takácsatkák, főleg, ha túl száraz a földje és a levegő. Megtámadhatja még a "liszteske" (üvegházi molytetű, Trialeurodes vaporariorum), vagy akár a levéltetű (Aphis spp.) fajok is.

Nedve irritálja a bőrt és a nyálkahártyákat. [2][3][4][5]

Rendszerezés szerkesztés

A nemzetségbe az alábbi 50 faj tartozik:

A dísznövényként termesztett fajok közül a Spathiphyllum wallisii a legjelentősebb faj, melyet egy Wallis nevű botanikusról neveztek el – ő fedezte fel a fajt 1876-ban. Manapság elsősorban hibrideket termesztenek (S. x hybridum). Ebben fontos szerepet játszik még a díszes vitorlavirág (Spathiphyllum floribundum) is.

Jegyzetek szerkesztés

Források[1] szerkesztés

  1. ↑ Vitorlavirág (Spathiphyllum wallisii) » Plantae.hu (magyar nyelven), 2020. május 23. (Hozzáférés: 2022. július 10.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vitorlavirágok&oldid=25088389”