Bhakti-jóga
| Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
A bhakti-jóga (szanszkrit: भक्ति योग) az Isten iránti szerető odaadás útja. A bhakti szó „odaadás”-t, a jóga kifejezés pedig „összekapcsolódás”-t jelent.[1] A bhakta, a bakhti-jógát végző ember, az odaadáson, imádaton keresztül szeretne kapcsolódni Istenéhez. Mivel a legtöbb ember könnyebben érti meg az érzelmeket, ez a módszer számára könnyebb, mint a tanulással megismerhető tudásanyag megértése, mely alkalmassá tenné a dzsnyána-jógára. A bhakti-jóga a Védák imádattal foglalkozó részéből fejlődött ki.
A bhakti jóga segítségével az ember az igazságot a személyes Isten, lsvára (Isten emberi ésszel és szívvel felfogható formája) iránti odaadásával és feltétlen szeretetével találja meg. Fontos szerepe van az imádságnak, az éneklésnek, a mantrának (Isten neveinek ismétlése), az Istenről és szentekről szóló történetek mesélésének, a vallási ceremóniáknak és rítusoknak. A bhakti-jógi úgy próbál megszabadulni a hamis éntudattól (egocentrizmus), hogy fejleszti magában az alázatot, körülveszi magát Istennel, és szüntelenül arra gondol, hogy ő csak egy hangszer Isten kezében.[2]
Az önvaló megismerésére Nárada a Bhakti Szútrákban így írja le a bhakti jóga kilenc elemét:
- Jó, spirituális társaság
- Istenről hallani és olvasni
- Hit, bizalom
- Isten dicséretét énekelni
- Isten nevének ismétlése (dzsapa, mantra)
- Az érzékek ellenőrzése és „visszavonása” a világi dolgoktól
- Tisztelettel viseltetni az Istennek szentelt életű emberek iránt
- Elégedettség (szantósa)
- Isten iránti odaadás
Lényegében a legtöbb vallás a bhakti-jógát tanítja, de mindig fennáll annak a veszélye, hogy az imádat fanatizmusba csap át. A veszély abból ered, hogy a hívő elkezdi azt hinni, hogy az ő istene jobb vagy istenibb, és hogy az ő odaadása saját istene felé magasabb rendűvé teszi őt másoknál, le is nézhetik más vallások követőit, vagy alacsonyabb rendűnek tekinthetik őket. Ez ellentétes a bhakti-jóga tanításával, mivel a jóga azt mondja, mindenki úgy képzeli el magának az Istent, ahogy akarja. Mindenkinek más a kapcsolata Istennel. A jóga tanítása szerint a végső szabaduláskor ezek a különbségek úgyis feloldódnak, amikor bekövetkezik az "egyesülés a leírhatatlan Eggyel".[3][4]
Kapcsolódó cikkek
Hivatkozások
- Srí Szvámí Sivánanda: Utak a boldogsághoz, 2014
- Sri Chinmoy bölcsessége - Jóga, Madal Bal, 2006
- Szvámi Ráma: Élet a Himalája mestereivel