Doketizmus
| Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
A doketizmus (görög: dokeó = látszik) az az ókeresztény krisztológiai felfogás, mely szerint Jézus emberi léte és szenvedése csupán látszólagos, nem pedig valóságos volt.
A doketizmus nem szektát létrehívó, zárt tanítás volt, hanem csupán magyarázatkísérlet a halhatatlan, szenvedésre nem képes isteni Logosznak egy emberrel való egyesülésére. Hátterében az a gondolat húzódik meg, hogy az emberi test tisztátalan.
A doketizmus nézetének már az apostolok korától kezdve különböző változatait képviselték.[1] De e tanítás alapvetően a 2-3. századra volt jellemző. Egyes gnosztikusok mintha azt állították volna, hogy Jézusnak mennyei éter-teste van.
A khalkédóni zsinat (451) által rögzített, Krisztus természetére vonatkozó dogmatikai megfogalmazás ellehetetlenítette a doketista nézeteket.
Szintén a doketizmus körébe sorolható az a nézet, mely szerint Jézus csodálatos módon megmenekült a kereszthaláltól. A Korán is ezt az általános vagy ortodox arab értelmezést tartalmazza. [2]
Kapcsolódó cikkek
Hivatkozások
- Akadémiai Kiadó: Világvallások, 2009