Staud Lajos

magyar kúriai bíró, jogtudós, az MTA levelező tagja (1929)

Staud Lajos Alajos, dr. (Kistapolcsány, 1855. február 14.Budapest, 1941. március 28.)[1][2] magyar kúriai bíró, jogtudós, az MTA levelező tagja (1929).

Staud Lajos
Született Staud Lajos Alajos
1855. február 14.
Kistapolcsány
Elhunyt 1941. március 28. (86 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása bíró
Sírhely Farkasréti temető

ÉletpályájaSzerkesztés

Bars vármegyében született Staud János és Kreszta Katalin gyermekeként. 1878-ban a budapesti tudományegyetemen szerzett jogi diplomát, majd ügyvédi vizsgát tett. 1879 és 1882 között Aranyosmaróton folytatott ügyvédi gyakorlatot és lapszerkesztő volt a Barsmegyei Hírlapnál. Ezt követően Újbánya város tiszti ügyésze volt (1882-1883), vidéken bíró (1883-1905), majd Budapesten közigazgatási bíró (1905-1907), végül 1907 és 1917 között kúriai bíró. 1917 és 1925 között az igazságügy-minisztériumban teljesített szolgálatot. Közreműködött a magánjogi törvénykönyv tervezetének elkészítésében. 1925-ben nyugdíjazták. 1906-tól számos jogi művet publikált.

Felesége nemes Zsigárdy Alojzia (1863–1944) volt.[3]

Akadémiai karrierjeSzerkesztés

1929. május 10-én lett az MTA levelező tagja.

MűveiSzerkesztés

  • A megajándékozottak felelőssége. Jogtudományi Közlöny, 1906;
  • Az osztályrabocsátás. Jogtudományi Közlöny 1909;
  • Az erkölcsi értékek jelentősége a forgalmi életben. Kereskedelmi Jog 1910;
  • A kir. Kúria döntvényjoga. Jogtudományi Közlöny 1911;
  • A képviselő-választási bíráskodás megváltoztatása. Jogtudományi Közlöny 1911;
  • A magyar magánjog tételes jogszabályainak gyűjteménye (Bp., 1913);
  • A vízjogi törvény reformja. Jogtudományi Közlöny 1914;
  • A munkaadó felelőssége. Jogállam 1916;
  • A jog megújulásáról. Jogtudományi Közlöny 1917;
  • A bolsevizmus és a magánjog. In: A bolsevizmus Magyarországon Budapest, 1921;
  • Alkalmi írások a bíróról, az ítélkezésről, a jogról és az igazságról Bp., 1927[4] Vác, 1930.[5]

EmlékezeteSzerkesztés

Sírja Baracskán a református temetőben található.[6]

Róla írtákSzerkesztés

Vladár Gábor l. tag gyászbeszéde Staud Lajos l. tag ravatalánál. Akadémiai Értesítő, 1941[7] Staud Lajos (MTA Almanach, 1941.)

JegyzetekSzerkesztés

  1. Halotti bejegyzése a Budapest XI. kerületi polgári halotti akv. 89/1941. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. március 4.)
  2. Staud Lajos gyászjelentése (1941). (Hozzáférés: 2020. március 4.)
  3. Staud Lajosné Zsigárdy Alojzia halotti bejegyzése a baracskai polgári halotti akv. 1/1944. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. március 4.)
  4. Magyar Életrajzi lexikon.
  5. http://nevpont.hu/view.php?id=7237
  6. Fotó – Baracska, Református temető: 8. parcella 3. sír. [2014. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 10.)
  7. hely megjelölése nélkül

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés