Főmenü megnyitása

Stejneger-féle csőröscet

emlősfaj

A Stejneger-féle csőröscet (Mesoplodon stejnegeri) az emlősök (Mammalia) osztályának cetek (Cetacea) rendjébe, ezen belül a fogascetek (Odontoceti) alrendjébe és a csőröscetfélék (Ziphiidae) családjába tartozó faj.[1]

Infobox info icon.svg
Stejneger-féle csőröscet
A faj mérete az emberhez viszonyítva
A faj mérete az emberhez viszonyítva
Természetvédelmi státusz
Adathiányos
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Cetartiodactyla
Rend: Cetek (Cetacea)
Alrend: Fogascetek (Odontoceti)
Család: Csőröscetfélék (Ziphiidae)
Nem: Mesoplodon
Gervais, 1850
Faj: M. stejnegeri
Tudományos név
Mesoplodon stejnegeri
True, 1885
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Stejneger-féle csőröscet témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Stejneger-féle csőröscet témájú médiaállományokat és Stejneger-féle csőröscet témájú kategóriát.

NeveSzerkesztés

Az állat a nevét Leonhard Stejneger norvég-amerikai zoológusról kapta, aki 1883-ban a Bering-sziget partjain egy töredékes koponyát talált. 1885-ben Frederick William True amerikai biológus erről a koponyáról írta le a fajt. 1904-ben, Oregon partjainál, Newport mellett egy egész koponya is előkerült, ami alátámasztotta az állatfaj létezését.[2]

ElőfordulásaSzerkesztés

A Stejneger-féle csőröscet előfordulási területe a Csendes-óceán északi fele. Ebben az óceánban ez a legészakabbra élő csőröscetfaj; elterjedése egészen a Bering-tengerbe is benyúlik. Főbb állományai azonban a Japán Mijagi prefektúrától egészen az Amerikai Egyesült Államokbeli Kalifornia állam déli részéig találhatók meg.

Mint a legtöbb csőröscet esetében, az állomány nagysága nem ismert. Korábban vadászható faj volt Japánban. Néha szabadon lebegő halászhálókba gabalyodik be, ami a halálát okozza. Nem ismert, hogy ez milyen mértékben érinti az állományát.

MegjelenéseSzerkesztés

 
Koponyája egy japán múzeumban

A faj egyik legfőbb jellemzője a hímek szájából kinövő, agyarszerű, meghosszabbodott fogak, melyek előre nyúlnak, azonban a végük befelé hajlik. Csak az agyaras csőröscetnek (Mesoplodon layardii) és a Mesoplodon traversiinek vannak hosszabb fogaik. A teste hosszúkás, mindkét végénél elvékonyodik. A „csőre” közepes méretű és ívet alkot a szájvonallal, így nem olyan feltűnő, mint más rokon fajok esetében. A testszíne a sötétszürkétől a feketéig változik, de a hasi részénél és a feje körül világosabb árnyalatok vannak. A kor előrehaladtával a színezet egyre sötétebbé válik; ez alól kivételt képez a nőstény farokúszójának alsó felén levő világos mintázat, mely egyre szembetűnőbb lesz. Mint számos más cetfaj esetében, a Stejneger-féle csőröscet hímjein is jelen vannak más hímek okozta sebnyomok, azonban mindkét nemen világítócápa (Isistius brasiliensis) harapások láthatók. A hím általában 525 centiméter, míg a nőstény 550 centiméter hosszú. Születésekor a kis Stejneger-féle csőröscet körülbelül 210-230 centiméteres lehet.

ÉletmódjaSzerkesztés

Nyáron északra, míg télen délre vándorol. Ez a cet kis, 3-5, de néha akár 15 fős csapatokban tartózkodik. A csapatokon belül általában ugyanolyan nemű és hasonló korú példányok vannak. A szaporodási időszak alatt a kifejlett hímek hevesen megküzdenek egymással. Néhány példánynál meggyógyult eltörött állkapcsot vettek észre. Beszámoló érkezett arról, amint felnőtt, körülbelül 1000 kilogrammos példányra fehér cápa (Carcharodon carcharias) támadott.[3]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Taylor, B.L., Baird, R., Barlow, J., Dawson, S.M., Ford, J., Mead, J.G., Notarbartolo di Sciara, G., Wade, P. & Pitman, R.L. (2008). Mesoplodon stejnegeri. In: IUCN 2008. IUCN Red List of Threatened Species. Downloaded on 24 March 2009. Database entry includes explanation for paucity of data for this species.
  2. True, F.W. 1910. An account of the beaked whales of the family Ziphiidae in the collection of the United States National Museum, with remarks on some specimens in other American museums. Washington: Government Printing Office.
  3. Kays, R. W., & Wilson, D. E. (2009). Mammals of North America. Princeton University Press.

ForrásokSzerkesztés

FordításSzerkesztés

További információkSzerkesztés