Főmenü megnyitása

Stephan Freiherr von Ljubičić (horvátul Stjepan barun Ljubičić, magyarul báró Ljubičić István) (Vrginmost, 1855. szeptember 25.Bécs, 1935. augusztus 16.) horvát származású osztrák-magyar katonatiszt, legmagasabb rangja táborszernagy,[1] családja szerepel a magyar bárói családok listája felsorolásban.

Stephan von Ljubičić
Stephan von Ljubičić táborszernagy, 1914
Stephan von Ljubičić táborszernagy, 1914
Született 1855. szeptember 25.
Gvozd
Meghalt 1935. augusztus 16. (79 évesen)
Zágráb
Állampolgársága
Csatái első világháború
Kitüntetései Katonai Érdemkereszt 3. osztálya
A Wikimédia Commons tartalmaz Stephan von Ljubičić témájú médiaállományokat.
A Ljubičić-címer, 1916
Limanovai csata, 1914. december 1-13.

ÉleteSzerkesztés

Horvát polgári családban, egy k.k. hadnagy fiaként, a horvátországi Vrginmostban született. Katonai kiképzése a bánáti Fehértemplomban kezdődött, felsőbb hadi tanulmányait Kamenitzben és Kőszegen folytatta. Ezt követően belépett a k. u. k. Műszaki katonai Akadémiára, majd a magasabb tüzérségi tanfolyamon, a k. u. k. tüzérségi lövészeti iskolán diplomázott.[2]

1877. szeptember 1-jén hadnagyként katonai szolgálatba lépett a 6. Tüzérezredbe, majd 1883. január 1-jétől négy évig, miközben első osztályú századossá léptették elő, 1888. május 1-jén. a vezérkarban, 1893/94-ben vezérkari főnök volt Krakkó védelmében, majd őrnaggyá léptették elő (1894. május 1.)

1894 és 1898 között, 1896. november 1-jétől alezredesként, Ljubičić újra a hadügyminisztérium 6. Részlegéhez került.

1900. május 1-jén ezredesként és vezérkari főnökként a 10. Tüzérségi alakulat élére került, ahol Heinrich Kummer von Falkenfeld ezredest váltotta. Ezt a posztot töltötte be 1906. május 1-én (május 8-i hatállyal) kapott vezérőrnagyi kinevezéséig, a 18. Gyalogos Brigádok Hadosztály parancsnokságával összekapcsolva.[3]

1909–1910-ben a 13. Honvéd Gyalogos Hadosztály parancsnoka volt, altábornagyi rendfokozattal (előléptetve 1910. május 1.; 17-i hatállyal). A hatálybalépése napjától az első világháború kezdetéig újra a k. u. k. Honvédelmi Minisztérium részlegvezetői posztját töltötte be.[4]

A „nagy háború” kezdetén Ljubičić lovassági tábornokként Kolossváry Dezsőt követte a 45. Landwehr-Infanterie-Division parancsnokaként, és 1914. október 7-én november elsejei hatállyal táborszernaggyá léptették elő. Már szeptember óta, a Limanovai csata alatt a k. u. k. XI. Hadtest vezénylő tábornoka volt. 1915 márciusában Ignaz Edler von Korda alakulata is irányítása alá került, így végül az ún. „Ljubičić-csapat” parancsnoka lett.[5][6] 1916. augusztusban k. u. k. táborszernagyi rendfokozattal rendelkezési állományba vonult vissza.[7]

Ljubičićot 1916. augusztus 8-án Ferenc József császár saját kezével írt levélben osztrák örökös bárói ranggal ruházta fel, amelynek alapján a címert és a megfelelő diplomát augusztus 24-én Bécsben adták ki.[8] Megkapta, többek között, a Osztrák Császári Vaskorona-rend III. osztályát, a Katonai Érdemkeresztet, a Katonai Jubileumi Keresztet, valamint övé lett a Jubileumi Udvari Emlékérem.[9]

1935. augusztus 20-án Bécsben temették, római katolikus szertartással.

CsaládjaSzerkesztés

Felesége, Hlavács Ida két fiú és két leánygyermekkel ajándékozta meg. Egyik fia, Ljubičić Gusztáv (1901 k.–1954. augusztus 5.) a kommunista diktatúra áldozata az Új köztemető 301-es parcella hetedik sorában nyugszik.[10] Unokája, Ljubičić Sándor (1921–2016) volt a Magyar Autóklub keretein belül a gokartsport egyik megteremtője, 1961-ben. Nemzetközi autósversenyek és a Sárga Angyal segélyszolgálat egyik megszervezője, szakíró.[11]

JegyzetekSzerkesztés

  1. http://www.oesta.gv.at/DocView.axd?. [2013. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 8.)
  2. Arno Kerschbaumer, Nobilitierungen unter der Regentschaft Kaiser Franz Joseph I. / Nemesítések I. Ferenc József császár/király uralkodása alatt (1914–1916). Graz, 2017 ISBN 978-3-9504153-2-2 267–269. o.
  3. Hof- und Staats-Handbuch der Österreichisch-Ungarischen Monarchie … - Band 33, K.K. Hof- und Staatsdruckerei, 1907, 94. és 287. o.
  4. Erwein Lobkowicz: „Erinnerungen an die Monarchie“, Verlag Amalthea, 1989, 171-179. o.
  5. Pál Arató (S.J.): „Politische Dokumente zu Kaiser und König Karl I. (IV.) aus internationalen Archiven“, 2. kötet, Verlag Böhlau, 2004, Nr. 3
  6. Edmund Glaise von Horstenau, Maximilian Ehnl, Edwin Sacken (Freiherr von.): „Österreich-Ungarns letzter Krieg, 1914-1918“, 3. kötet, Verlag der Militärwissenschaftlichen Mitteilungen, 1930, 150. o.
  7. Arno Kerschbaumer, Nobilitierungen unter der Regentschaft Kaiser Franz Joseph I. / I. Ferenc József király (1914–1916). Graz, 2017 ISBN 978-3-9504153-2-2 267-269. o.
  8. Arno Kerschbaumer, Nobilitierungen unter der Regentschaft Kaiser Franz Joseph I. / I. Ferenc József király (1914–1916). Graz, 2017 ISBN 978-3-9504153-2-2 267-269. o.
  9. Schematismus der K. K. Landwehr und der K. K. Gendarmerie der im Reichsrathe vertretenen Königreiche und Länder, Bécs, 1910, 131. o.
  10. archive-hu.com. [2018. február 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 5.)
  11. Gokart történelem

IrodalomSzerkesztés

  • Erwein Lobkowicz: „Erinnerungen an die Monarchie“, Verlag Amalthea, 1989

Külső hivatkozásokSzerkesztés

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Stephan von Ljubičić című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.