Syracosphaerales
A Syracosphaerales a Haptophytina Prymnesiophyceae kládja taxonja. 3 csoportja a Rhabdosphaeraceae Lemmermann 1908, a Syracosphaeraceae Lemmermann 1908 és a Calciosoleniaceae Kamptner 1937.[1]
 | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpeg)
| ||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Kládok | ||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Syracosphaerales témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Syracosphaerales témájú kategóriát. |
Történet
szerkesztésLemmermann írta le először 1908-ban a Syracosphaeraceae és a Rhabdosphaeraceae kládokat és a hozzájuk tartozó Syracosphaeridae csoportot.[1] 1912-ben Lohmann létrehozta a Deutschlandia nemzetséget, melyet a Deutschlandiaceaebe sorolt Kamptner,[2]:109 előbbi fajai polifíliája miatt a Pontosphaera és Syracosphaera nemzetségekbe kerültek át, utóbbi a Syracosphaeraceae szinonimájának bizonyult.[2]:109[3]
1977-ben Hay kiegészítette a definíciót.[4]:30
A Halopappaceae korábban önálló klád volt, de a Syracosphaeraceae részének bizonyult.[5]:311
1993-ban Kleijne a Syracosphaeraceae kládon belül létrehozta az Umbellosphaeroideae csoportot az Umbellosphaera és a Gaarderia nemzetségekkel, azonban jobb felbontású elektronmikroszkópos megfigyelések és a Syracosphaera kokkolit-morfológiájának jobb megértése alapján a Gaarderia corolla a Syracosphaera nemzetségbe került, a Syracosphaeralesnek az Umbellosphaera nem rokona.[4]:68
Korábban önállósága vitatott volt, egy 2004-es tanulmányban feltételezték, hogy parafiletikus csoport,[6] egy 2007-esben azt, hogy a Coccolithales része.[7]
Morfológia
szerkesztésKokkolitok
szerkesztésKokkolitjai kicsik és kevéssé meszesülnek.[8]:154 Központi szerkezetük hasonló – sugaras lemezekből áll érintő c-tengelyekkel. A lemezek a perem egységei közt vannak.[8]:161–162 Haploid és diploid állapota is mozgásra képes.[9]
A klád közös jellemzője a V-, R- vagy T-típusú kokkolit. A protokokkolit-gyűrű feltehetően mindhárom típust tartalmazza. Young et al. 4 kokkolittípust különböztet meg:[4]:36
- testkokkolitok: a kokkoszféra belső rétege (endotheca) kokkolitjai
- ostor körüli kokkolitok: módosult kokkolitok az ostor körül, általában a testkokkolitokhoz hasonlók, de kisebbek vagy tüskések, több fajon is megtalálhatók
- antapikális kokkolitok: az ostorral ellentétes oldali kokkolitok, általában a testkokkolitokhoz hasonlók, de kisebbek vagy tüskések, kevés fajon találhatók
- külsőréteg-kokkolitok: a külső réteget (exotheca) alkotó módosult kokkolitok általában a testkokkolitokhoz hasonló alapszerkezettel, de morfológiájuk jelentősen eltérhet; megtalálhatók a Syracosphaera legtöbb faján, de egyes példányokon hiányozhatnak
2006-os feltételezések szerint a Discosphaera rabdolitjai trofikus funkciót tölthetnek be.[2]
Ökológia
szerkesztésGermánium
szerkesztésAlacsony germániumkoncentráció mellett él.
A Syracosphaera pulchra HET (heterokokkolit) törzse nagyon germániumérzékeny: ha a szilíciumszint 10%-a a germániumszint, nem szaporodik, ezzel szemben HOL (holokokkolit) törzse kevésbé germániumérzékeny alacsony germániumszint mellett, ezzel szemben magasabb germániumszintekre érzékenyebb: azonos szilícium- és germániumszint mellett lassabban, a szilíciuménál magasabb germániumszint mellett nem szaporodik. E csökkent növekedés nem társul látható meszesedési problémákkal: a kokkoszféra sértetlen, a holokokkolitok morfológiája változatlan maradt.[10]
A heterokokkolit magas [Ge] melletti morfológiai változása lehet R-típusú, kis vagy nagy morfológiai hiba, rombuszszerű vagy rombusz. Ez alapján a magas [Ge] a kristályszerkezet feletti irányítást vonhatja maga után.[10]
Életciklus
szerkesztésHaplodiplonta, haploid állapotban mintegy 100 nm-es euéderes kristályokból álló holo-, diploid állapotban sugaras komplex kristályokból álló heterokokkolitokat hoz létre.[9][11]
Fosszíliák
szerkesztésA Syracosphaerales és a Syracosphaera legkésőbb a krétában jelent meg. Kevés Syracosphaerales-fosszília ismert, ami a kokkolitképző Haptista-fajok ismereteiben jelentős hiányt okoz. A Rhabdosphaeraceae különleges pereme és kiemelkedő tüskéi alapján, a Calciosoleniaceae rombuszos murolitjai és középen eltolt radiális lemezei alapján egyértelműen azonosítható, a Syracosphaeraceae azonban nehezen azonosítható – a legtöbb faj túl kicsi a megbízható krisztallográfiai azonosításhoz –, de a murolit-morfológia és a középső radiális lemezek feltehetően alkalmasak azonosítására.[8]:154
A paleogénben a 14 élő Syracosphaerales-nemzetségből legalább 6 jelen volt, ez alapján legkésőbb az eocénben indult el diverzifikációja,[8]:157 a pliocénben való hirtelen diverzitásnövekedés feltehetően torzítás, és a neogénben és kisebb mértékben a paleogénben való alacsony megőrződésre utal, és a késő eocén-kora oligocén diverzitásnövekedés oka a lagerstättehatás.[12]
Pigmentek
szerkesztésNem rendelkezik 4kFx/BFx vagy Chl c2-MGDGCpoly pigmenttel, lehet viszont kevés fukoxantinja. A pigmentmennyiség jellemzően a β- és ε-karotin terén tér el. A 4kHFx egyes Syracosphaerales-fajokban megtalálható.[13]:66
Genetika
szerkesztésA Syracosphaera pulchra, az Algirosphaera robusta és a Coronosphaera mediterranea fajokhoz molekuláris genetikai adatok érhetők el.[8]:154
Filogenetika
szerkesztésA Coccolithalesszel és a Zygodiscalesszel közös kládot alkot.[14]
A Coronosphaera a Scyphosphaera/Helicosphaera nemzetségcsoporttól mintegy 55, a Scyphosphaera a Helicosphaera nemzetségtől 32 millió évvel ezelőtt különült el.[15]
Taxonómia
szerkesztés3 csoportja van a Rhabdosphaeraceae, a Syracosphaeraceae és a Calciosoleniaceae. Morfológia alapján lehetséges rokona a Stephanolithiaceae. A legsokszínűbb kokkolitofóracsoportok közé tartozik: 75 ma élő Prymnesiophyceae-faj tartozik ide.[8]:154
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c Guiry MD, Guiry GM: Syracosphaerales. AlgaeBase. National University of Ireland, Galway. World Register of Marine Species, 2018. (Hozzáférés: 2018. május 6.)
- ↑ a b c Aubry M-P (2009. december 20.). „A sea of Lilliputians”. Palaeogeogr Palaeoclimatol Palaeoecol 284 (1–2), 88–113. o.
- ↑ Nannotax3 - ntax_Farinacci - Deutschlandiaceae. (Hozzáférés: 2024. szeptember 9.)
- ↑ a b c Young J, Geisen M, Cros L, Kleijne A, Sprengel C, Probert I, Østergaard J (2003). „A guide to extant coccolithophore taxonomy”. J Nannoplankton Res, 36–66. o. (Hozzáférés: 2024. szeptember 9.)
- ↑ Jordan RW, Chamberlain AHL. „Vexillarius cancellifer gen. et sp. nov. and its possible affinities with other living coccolithophorids”. INA Conf 2. Hozzáférés: 2024. szeptember 9.
- ↑ Young JR, Geisen M, Probert I (2005. október 1.). „A review of selected aspects of coccolithophore biology with implications for paleobiodiversity estimation”. Micropaleontology 51 (4), 267–288. o. DOI:10.2113/GSMICROPAL.51.4.267. (Hozzáférés: 2024. szeptember 9.)
- ↑ Simon M, López-García P, Moreira D, Jardillier L. „New haptophyte lineages and multiple independent colonizations of freshwater ecosystems”. Env Microbiol Rep. DOI:10.1111/1758-2229.12023. (Hozzáférés: 2024. szeptember 9.)
- ↑ a b c d e f Bown PR, Young JR, Lees JA. „On the Cretaceous origin of the Order Syracosphaerales and the genus Syracosphaera”. J Micropaleontol 36, 153–165. o. DOI:10.1144/jmpaleo2016-001. (Hozzáférés: 2024. szeptember 9.)
- ↑ a b Hagino K, Tomioka N, Young JR, Takano Y, Onuma R, Horiguchi T. „Extracellular calcification of Braarudosphaera bigelowii deduced from electron microscopic observations of cell surface structure and elemental composition of pentaliths”. Mar Micropaleontol 125, 85–94. o.
- ↑ a b Langer G, Taylor AR, Walker CE, Meyer EM, Ben Joseph O, Gal A, Harper GM, Probert I, Brownlee C, Wheeler GL (2021. március 9.). „The role of silicon in the development and evolution of complex crystal shapes in coccolithophores”. New Phytol 231 (5), 1845–1857. o. DOI:10.1111/nph.17230. PMID 33483994. (Hozzáférés: 2024. szeptember 9.)
- ↑ Hagino K, Onuma R, Kawachi M, Horiguchi T (2013. december 4.). „Discovery of an endosymbiotic nitrogen-fixing cyanobacterium UCYN-A in Braarudosphaera bigelowii (Prymnesiophyceae)”. PLoS One 8 (12), e81749. o. DOI:10.1371/journal.pone.0081749. PMID 24324722. PMC 3852252.
- ↑ szerk.: Koeberl C, Montanari A: Reshuffling the cards in the photic zone at the Eocene-Oligocene boundary, The late Eocene earth – Hothouse, icehouse, and impacts, 279–301. o.. DOI: 10.1130/SPE452 (2009. április 1.). ISBN 9780813724522
- ↑ Pigment diversity of coccolithophores in relation to taxonomy, phylogeny and ecological preferences, Coccolithophores, 51–73. o. (2004)
- ↑ Penot M, Dacks JB, Read B, Dorrell RG (2022. július 28.). „Genomic and meta-genomic insights into the functions, diversity and global distribution of haptophyte algae”. Appl Phycol 3 (1), 340–359. o. DOI:10.1080/26388081.2022.2103732. (Hozzáférés: 2024. szeptember 9.)
- ↑ Liu H, Probert I, Uitz J, Claustre H, Aris-Brosou S, Frada M, Not F, de Vargas C (2009. augusztus 4.). „Extreme diversity in noncalcifying haptophytes explains a major pigment paradox in open oceans”. Proc Natl Acad Sci U S A 106 (31), 12803–12808. o. DOI:10.1073/pnas.0905841106. PMID 19622724. PMC 2722306.
