Wikipédia

Székely Péter (szobrász)

magyar-francia szobrász

Székely Péter (külföldön ismert nevén: Pierre Székely) (Budapest, 1923. június 11. – Párizs, 2001. április 3.) Franciaországban élt magyar szobrász, építész. Érmészettel és grafikával is foglalkozott.

Székely Péter
Született1923. június 11.[1][2][3]
Budapest
Elhunyt2001. április 3. (77 évesen)[1][2][4][3][5]
Párizs
Állampolgársága
HázastársaHarsányi Vera
Foglalkozása
Kitüntetései
  • Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének lovagja (1990)
  • a francia Becsületrend lovagja (1998)
A Wikimédia Commons tartalmaz Székely Péter témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája szerkesztés

1936 és 1941 az Atelier-iskolában tanult Budapesten, ahol tanára Orbán Dezső volt. 1941 és 1944 között Dallos Hanna műtermében dolgozott, emellett egy budapesti faszobrász műhelyében tanult fafaragást. Munkaszolgálatosként részt vett a várpalotai vár műemléki helyreállítási munkáiban. 1946-tól Franciaországban élt. 1972-ben kapta meg a francia állampolgárságot.

Első absztrakt köztéri szobrát, a Fekete formát 1953-ban állították fel Párizsban. A kőfaragás mellett az első franciaországi periódusában szürreális assemblage-okat készített talált tárgyakból.

 Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Díjai, elismerései szerkesztés

  • a Hágai Királyi Képzőművészeti Akadémia díszdoktora (1978)
  • Az Utca Művészete I. Nemzetközi Biennálé nagydíja, Párizs (1998),
  • Francia Állami Becsületrend (életművéért)

Egyéni kiállításai szerkesztés

  • 1950 • Galerie Maxime Old, Párizs
  • 1951 • Galerie Mai, Párizs
  • 1955 • Galerie Colette Allendy, Párizs
  • 1958 • Galerie Marcel Michaud, Lyon
  • 1960 • Galerie Jacques Peron, Párizs
  • 1964 • Galerie Nouvelles Images, La Haye (NL)
  • 1967 • Cloitre Saint Séverin, Párizs
  • 1969 • G. Caleidoscopo, Padova
  • 1971 • Centre Culturel de Toulouse • Egyetem, Mexico City
  • 1972 • Galerie L55, Párizs • Musée Saint Denis, Reims • Műcsarnok, Budapest (gyűjt.)
  • 1973 • Francia Intézet, Theszaloníki, Athén
  • 1974 • Galerie Jacqueline Blanquet, Párizs
  • 1976 • Bibliothèque Nationale, Nanterre (FR)
  • 1977 • Chapelle de la Grande-Rue, Dreux (FR), Vármúzeum, Esztergom
  • 1978 • Egyetem, Kanazawa (JP) • Maison Franco-Japonaise, Tokio • Alliance Française, Delhi (IND) • Francia Intézet, Calcutta • Egyetem, Izmir (TR)
  • 1981 • Musée de la Monnaie, Párizs (gyűjt., kat.)
  • 1983 • Vigadó Galéria, Budapest • Budapest Galéria, Budapest • Fészek Klub, Budapest
  • 1984 • Galerie Gérard Laubie, Párizs
  • 1987 • Maison de France, Santo-Domingo
  • 1988 • Nemzetközi Gránitfesztivál, Aji (JP)
  • 1990 • Magyar Intézet, Párizs
  • 1991 • Saint Charles kórház, Rosny sur Seine (FR) • Művészetek Háza, Pécs
  • 1992 • Országos Széchényi Könyvtár, Budapest • Francia Intézet, Pozsony
  • 1993 • Galerie de l'Odéon, Párizs • Művészeti Múzeum, Taipei
  • 1994 • Château de Vascoeuil (FR) • Musée de la Monnaie, Párizs
  • 1996 • Marcoussis (FR) • Komatsu (JP) • Francia Intézet, Budapest.
  • 1997 • Musée de la Tour, Saint-Amand-les-Eaux (FR)
  • 1998 • Frac Orleans (FR).

Csoportos kiállításai (válogatás) szerkesztés

1949-1997 között 268 kollektív tárlaton vett részt Európa, Afrika, Ázsia és Észak-Amerika különböző városaiban.

Művei közgyűjteményekben szerkesztés

  • Centre Georges Pompidou, Párizs
  • Fundação Calouste Gulbenkian, Lisszabon
  • Janus Pannonius Múzeum, Pécs
  • Musée des sculptures en granit, Perros-Guirec (FR)
  • Művészeti Múzeum, Taipei (Tajvan)
  • Országos Széchényi Könyvtár, Budapest
  • Szépművészeti Múzeum, Budapest
  • Yabashi Institut, Sekigahara (JP).

Köztéri művei szerkesztés

Három földrészen 110 köztéri szobra áll. A legjelentősebbek:

  • Fekete forma (kerámia műgyantával, 1953, Párizs)
  • Szellem (lángolt gránit, 1968, Sidobre)
  • Az emberi életkorok meditációs kertje (gránit, 1973, Valentoni temető)
  • A Tó asszonya (sziklamászó szobor, beton, 1975, Courcouronne-Evry)
  • A szabad ember (lángolt gránit, 1978, La Défense, Párizs, 1991-től Kőkert, Pécs)
  • Változat a címerpajzsra (gránit és beton, 1978, Granville)
  • Béke (gránit, 1983, Budapest)
  • Együttműködés (gránit, 1985, Boningles-Calais)
  • Szent szoba (gránit, 1988, Aji)
  • Kőkert (3 gránit és 2 lávakő szobor [Várnagy Péter építésszel], felállítva 1991, Pécs)
  • Székely Múzeum (12 gránit és mészkő, szobor, 1993, Sekigahara)
  • Árnyékmadár (gránit, 1995, Párizs)
  • Rokonszenv (gránit, 1996, Budapest).

További információk szerkesztés

  • Seuphor, M.: Le livre de l'architecture moderne, Laffont, 1958
  • Blanc, J.-~: Livre de la pierre, Nouvelles images, 1965
  • Pierre Joly: Une architecture á l'image du Carmel, Plaisir de France, 1968/5.
  • Redstone, L. G.: Art in architecture, Mc Graw-Hill Book comp., 1968
  • Mathiue, M. T.: ~, sculpteur, Recherce et architecture №8., 1971
  • Ragon, M.: Histoire mondiale de l'architecture et de l'urbanisme modernes, Castermann, 1972
  • Pierre Joly: Pierre Székely. Corvina Kiadó, Budapest, 1977
  • Dehaye, P.-Joly, P.-Cabonne, P.-Échapasse, M.-Ragon, M.: ~ á la Monnaie (gyűjt. kat., bev. tan., Ministére de l'Economie et des Finances, Párizs, 1981)
  • Sinkovits P.: Mozgás és stabilitás,
  • Passuth Krisztina: ~ szobrászata, Művészet, 1983/10.
  • Várkonyi Gy.: ~ kőkertje, Jelenkor, 1991/2.
  • Pierre Joly: Contribution á l'histoire de l'art présent, Ars Librorum, 1993/5.
  • Gülch Cs.: Érzelmes útinapló, párizsi lapok, Árgus, 1994
  • Gaillaguet, S.: Székely, életmű, Budapest 1998
  • Kőrössi P. J.: Nőkentaur és hímmadár. ~ 1923-2001, Élet és Irodalom, 2001. április 13.

Források szerkesztés

  1. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b Pierre Szekely (holland nyelven)
  3. ↑ a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  4. ↑ Le Delarge (francia nyelven). Gründ, 2001
  5. ↑ Who's Who in France (francia nyelven)
  6. ↑ 100206
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Székely_Péter_(szobrász)&oldid=22878830”