Főmenü megnyitása

Szöllősi Zoltán

magyar költő, műfordító

Szöllősi Zoltán (Jánoshalma, 1945. március 6.Budapest, 2018. március 21.[1]) József Attila-díjas (2001) magyar költő, műfordító.

Szöllősi Zoltán
A Szép versek című antológiában. (Balla Demeter fotója, 1977.)
A Szép versek című antológiában. (Balla Demeter fotója, 1977.)
Élete
Született 1945. március 6.
Jánoshalma, Magyarország
Elhunyt 2018. március 21. (73 évesen)
Budapest, Magyarország
Szülei Szöllősi Mihály
Sinkovics Ilona
Pályafutása
Első műve Csontkorall (versek, 1974)
Kitüntetései

ÉletpályájaSzerkesztés

Szülei: Szöllősi Mihály és Sinkovics Ilona voltak. 1963-ban érettségizett. 1963–1965 között Izsákon a művelődési ház vezetője volt. 1965–1967 között csillesként és figuránsként dolgozott. 1967–1970 között az Athenaeum Nyomdában gép mellett dolgozott nyomdai segédmunkásként. 1969-től publikált. 1971–1975 között a Nyírségben oktatott. 1975–1977 között Budapesten a Posta Központi Hírlapirodájában dolgozott. 1977–1983 között szabadfoglalkozású író volt. 1983–1986 között a Vigilia főszerkesztő-helyettese volt. 1986-tól rokkantnyugdíjas volt.

Műveiben leginkább küzdelmes ifjúságának tapasztalatait írta meg. Költői nyelve fegyelmezett volt, a tárgyi világ leírásával fejezte ki közérzetét.

MűveiSzerkesztés

  • Csontkorall (versek, 1974)
  • Vacsora jégen (versek, 1978)
  • Égitető (versek, 1983)
  • Ballada Boldogasszonyhoz (versek, 1988)
  • Hónak kéne esni. Agócs Sándor, Szöllősi Zoltán, Újházy László versei; bev. Pozsgay Imre, tan. Vasy Géza; Széphalom Könyvműhely, Bp., 1990 (Jánoshalmi füzetek)
  • Megyek haza (versek, 1998)
  • Nem látlak benneteket (versek, 2000)
  • Angyal lépked föld fele (2004)
  • Fölöttem a tenger. Összegyűjtött versek; Könyvműhely–Nemzeti Kultúráért és Irodalomért Alapítvány, Bp., 2014

MűfordításaiSzerkesztés

  • Nyolcvan gyertya. Kazáni tatár népköltészet; ford., utószó Szöllősi Zoltán; Antológia, Lakitelek, 1994

DíjaiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés