Főmenü megnyitása

Szabó Márton (egyetemi tanár)

magyar filozófus, politika- és társadalomtudós, egyetemi tanár

Szabó Márton (Novaj, 1942. október 27. –) filozófus, politika- és társadalomtudós, professor emeritus (nyugalmazott professzor). Az MTA TK Politikatudományi Intézet (külső) kutatója, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Budapesti Corvinus Egyetem, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem óraadó professzora.

Szabó Márton
Született 1942. október 27. (76 éves)
Novaj
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
  • filozófus
  • egyetemi tanár

Életpályája és oktatási tevékenységeSzerkesztés

Szabó Márton 1942. október 27-én született az Eger melletti Novaj községben. Szülei (Szabó Márton és Bóta Julianna) gazdálkodó parasztemberek voltak, s Szabó középiskolás korában is a szülőfalujában élt, családjával együtt gazdálkodott, egyben naponta járt be az egri Dobó István Gimnáziumba. 1962-ben kezdte meg tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi Karán népművelés, magyar nyelv- és irodalom szakon, s diplomáját 1967-ben szerezte meg. 1969 és 1971 között ugyanitt posztgraduális képzés keretében elvégezte a filozófia szakot, s 1973-ban filozófiatörténetből dr. univ. címet szerzett „Tudomány-módszertani problémák Marx Grudrisse der Kritik der politischen Ökonomie című munkájában” című dolgozatával. 1976 és 1979 között az MTA mellett működő Tudományos Minősítő Bizottság ösztöndíjas aspiránsa volt, s ennek keretében 1978-ban félévet a berlini Humboldt Egyetemen töltött kutatási ösztöndíjjal. 1982-ben védte meg mentalitás- és értelmezéstörténeti témájú kandidátusi (ma: PhD) disszertációját „Munka és morál: A munkához való erkölcsi viszonyfunkciójának történeti változása” címmel filozófiai tudományok tárgykörben. 1999-ben az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán politikatudományból habilitált, s a köztársasági elnök 2000-ben egyetemi tanárrá (professzorrá) nevezte ki.

Első munkahelye 1961-ben az egerszóláti községi tanácson volt, ahol egy évig titkárként dolgozott. Diplomaszerzés után 1967-ben a Szabolcs-Szatmár megyei Fehérgyarmaton vállalat munkát: két évig a Járási Művelődési Központ igazgatója, két évig a Járási Hivatal művelődésügyi előadója volt. Egyetemi és kutatói pályája 1971-ben kezdődött, amikor is kinevezték a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán tanársegédnek, ahol 12 évig dolgozott, utóbb docensi beosztásban s egyben vezette a filozófiai szakcsoportot. 1983-ban családjával együtt Budapestre költözött; először a Munkaügyi Kutatóintézet tudományos munkatársa és osztályvezetője lett, majd 1998-ban a Társadalomtudományi Intézet (átszervezés után: Politikai Tudományok Intézete) kutatója és a Politikaelméleti Osztály vezetője volt, utóbb tudományos tanácsadói beosztásban, egészen a 2007-es nyugdíjazásáig. 2008-tól a 2012 évi emeritálásáig a Miskolci Egyetem főállású professzora volt a Politikatudományi Tanszéken, ahol alapítója és szakfelelőse volt a politikatudományi mester tagozatnak.

Több egyetemen tanított másodállásban, illetve óraadóként. 1984/1985-ben az ELTE Tanárképző Karán, 1993 és 1998 között a Miskolci Egyetem BTK-n, 1998 és 2008 között az ELTE ÁJK Politikatudományi Intézetében, 2009 és 2013 között a kolozsvári Babeş Bolyai Tudományegyetem Politika- Közigazgatási és Kommunikációtudományi Karán. Négy szakkollégiumban vezetett egy-egy féléves kurzust: 2001-ben a BCE Társadalomelméletei Kollégiumában, 2007-ben az ELTE Bibó István Szakkollégiumban, 2011-ben a BCE Rajk László Szakkollégiumban. 2014-ben az ELTE Angelusz Róbert Társadalomtudományi Szakkollégiumában.

A 2014/2015 tanévben három egyetemen óraadó professzorként dolgozik. A NKE Közigazgatás-tudományi Karán 2012-től, az ELTE ÁJK Politikatudományi Intézetében 2011 óta tanít alap és mester tagozaton, továbbá már 2001 óta a Doktori Iskolában. 2011 óta tanít az ELTE TáTK Interdiszciplináris Társadalomkutatások Doktori Iskolájában is, és a BCE TTK Társadalmi Kommunikáció Doktori Iskolában pedig 2012 óta oktat. Mindhárom doktori iskolában egyben több doktorandusz témavezetője.
Pályája kezdetén filozófiát, etikát és szociológiát tanított. 1990 után viszont sorra jelentette meg azokat a könyveit és dolgozta ki ezekhez kapcsolódva azokat az alternatív szemléletű politikatudományi és társadalomtudományi tárgyakat, amelyeket a formálódó egyetemi képzés befogadott, és beépített a képzésbe. Ezek a tantárgyak a következők: politikai szemantika, politikai tudáselméletek, a diszkurzív politikatudomány alapjai, bevezetés a diszkurzív politikatudományba és elemzésbe, irányzatok és iskolák a diszkurzív politikatudományban, politikai episztemológia, a politikai diszkurzív szereplői, a közügy politikaelmélete, a közélet kommunikatív résztvevői.

Szabó 2005-ben az MTA Politikatudományi Intézetében létrehozta a Politikai Diskurzuskutató Központot (későbbi nevén Politikai Diskurzuselméleti Kutatócsoportot), amit 2012-ig vezetett. Ennek keretében, illetve előzményeként 2002-től szervezi és vezeti a Diszkurzív Műhelyt, ami önkéntesen és grátis működő egyetemközi tudósképzőhely több tudományterületről doktoranduszok, fiatal kutatók és diákok részvételével, általában két hetente tartott foglalkozásokkal. 2014. január 1-től az MTA TK Politikatudományi Intézet külső kutatója.

Tudományos munkásságaSzerkesztés

Szabó Márton tudományos pályája elején filozófiatörténeti, etikai és ideológia kérdések tanulmányozásával foglalkozott. Ebben tárgykörben jelentek meg tanulmányai és könyvei, illetve ezekből a tárgyakból írta meg a disszertációit és szerezte meg tudományos címeit.

A rendszerváltozás után az érdeklődése a politikatudomány felé fordult, viszont nem a főáramlatnak számító irányzatok érdekelték, hanem az akkortájt kibontakozó interpretatív vagy diszkurzív szemléletű politikatudomány, ami a politika alternatív tudományos szemlélete. Ma őt tartják az interpretatív szemléletű diszkurzív politikatudomány hazai megteremtőjének és legjelentősebb képviselőjének, amelynek az a legfőbb sajátossága, hogy a társadalmat és a politikát nem objektív rendszernek, vagy bonyolult organizmusnak írja le, amelyben az emberek a valóság kiszolgáltatott résztvevői vagy passzív megismerői csupán, hanem aktív ágensei. Ezért is felfogásában a (politikai) valóság egyszerre objektív és szubjektív, adottság és értelmezés. Írásait az jellemzi, hogy megkísérni a politikai valóság ezen új szemléletét következetesen és átfogóan kimunkálni; a résztvevők, a tevékenységek, a megismerések, az intézmények, a célok és eredmények vonatkozásában egyaránt, s ezenközben újraértelmezi a politikatudomány hagyományos témát is.

Szabó munkássága egyrészt jellegzetesen közép- vagy kelet-európai gyökerű. Azokat a tapasztalatokat formálja tudományosan rendszerezett elméleti nézetté, amelyeket Európa ezen részének állampolgárai tömegesen éltek át a 20. században. (például a diktatúrák működése, a társadalmi elmaradottság, a mindennapi élet bizonytalansága, a sűrű rendszerváltozások, és mások) Másrészt nyitott a jövő felé, mert az értelmező attitűd középpontba állítása lehetővé teszi, hogy a társadalmi-politikai valóság sokszor váratlan új jelenségei is értelmezhetők, sőt kezelhetők legyenek az általa favorizált a nézőpontból.

Szabó egyben jelentős iskolateremtő tudós is. Tanítványai (például Szűcs Zoltán Gábor, Pál Gábor, Horváth Szilvia, Gyulai Attila, Pap Milán, Illés Gábor és mások) az általa képviselt tudományos szemlélet elkötelezett hívei, s egyben továbbfejlesztői.

KönyveiSzerkesztés

  • Munka és morál: A munkához való erkölcsi viszony funkciójának és értelmezésének történelmi változása. Budapest, Kiadja a Művelődési Minisztérium, 1981.
  • Erkölcs – eszmény és valóság (szerk.). Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1985.
  • Vélemények – ellenvélemények erkölcsi kérdésekről (szerk.). Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1987.
  • Tükör által homályosan: Tanulmányok az ideológiáról (társszerk.) Budapest: MTA Társadalomtudományi Intézet Kiadása, 1990.
  • Szövegvalóság: Írások a szimbolikus és diszkurzív politikáról. (szerk.) Budapest: Scientia Humana, 1997.
  • Politikai tudáselméletek: Szemantikai, szimbolikus, retorikai és kommunikatív-diszkurzív értelmezések a politikáról. Budapest: Universitas-Nemzeti Tankönyvkiadó, 1998.
  • Diszkurzív térben: Tanulmányok a politika nyelvéről és a politikai tudásról. Budapest: Scientia Humana, 1998.
  • Az ellenség neve. (szerk.) Budapest: Jószöveg Műhely Kiadó, 1998.
  • Beszélő politika: A diszkurzív politika teoretikus környezete. (szerk.) Budapest: Jószöveg Műhely Kiadó, 2000.
  • Szövegváltozatok a politikára: Nyelv, szimbólum, retorika, diskurzus. (társszerk.) Budapest: Universitas-Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. 2000.
  • A diszkurzív politikatudomány alapjai: Elméletek és elemzések. Budapest: L'Harmattan, 2003. E-book is: http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b170/index.html
  • Fideszvalóság: Diszkurzív politikatudományi értelmezések (szerk.). Budapest, L’Harmattan Kiadó, 2006.
  • Politikai idegen. A politika diszkurzív szereplőinek elméleti értelmezése. Budapest: L'Harmattan Kiadó, 2006.
  • Politikai episztemológia. Budapest: L’Harmattan Kiadó, 2011.
  • A közügy politikaelmélete. Budapest: Nemzeti Közszolgálati és Tankönyvkiadó, 2014.
  • Kötőjelek: Írások tudományról, politikáról, közéletről. Budapest: L’Harmattan Kiadó, 2014.
  • Diszkurzív politikatudomány: Bevezetés a politika interpretatív szemléletébe és kutatásába. Budapest: Osiris Kiadó, 2016.

Szakmai-közéleti tevékenységeSzerkesztés

  • A Művelődési Minisztérium Filozófiai Oktatási Bizottságának tagja: 1981–1986
  • Magyar Filozófiai Társaság Etikai és Társadalomelméleti Szakosztályának titkára 1989–1999
  • Társszerkesztője a Társadalomtudományi Közlemények című folyóiratnak: 1990–1991
  • Alapítója és társszerkesztője a Politikatudományi Szemle című folyóiratnak: 1992–1994
  • A Politikatudományi Szemle Szerkesztő Bizottságának tagja (1995-2013), elnöke: 2014-től
  • Az OTKA Társadalomtudományi Kollégiumának tagja: 2002–2004
  • Az MTA Politikatudományi Bizottságának választott tagja: 1999-től
  • A Médiakutató című médiaelméleti folyóirat Szerkesztő Bizottságának tagja: 2003-tól
  • Társszerkesztője a [posztmodern politológiák] című könyvsorozatnak, L’Harmattan, 2003-tól
  • Az OTKA Jogtudományi és Politikatudományi Zsűrijének tagja: 2005-2008
  • A Redescriptions című finnországi folyóirat Editorial Boardjának a tagja: 2006-tól
  • Szakmai igazgatója és szervezője a Magyar Politikatudományi Társaság 2006, 2007, 2008, 2009 évi vándorgyűléseinek
  • A Miskolci Egyetem BTK Kari Tanács tagja: 2008-2012
  • A Magyar Politikatudományi Társaság Elnökségi tagja: 2004-2015 (négy választási ciklus során)
  • A Miskolci Egyetem Politikatudományi Intézetében kiadott Műhelytanulmányok sorozat szerkesztője: 2008–2012.
  • A Studia Politica című angol nyelvű romániai folyóirat Editorial Boardjának tagja: 2009-től

Kitüntetések, szakmai elismerésekSzerkesztés

  • Miniszteri dicséret, 1975. Adományozó a művelődési miniszter.
  • Pro Scientia tanári díj, 1995. Adományozó az MTA elnöke, az oktatási miniszter és az OTDK elnöke.
  • Széchenyi Professzori Ösztöndíj, 2000 – 2003. Adományozó az Oktatási Minisztérium.
  • Bibó István díj, 2006. Adományozó a Magyar Politikatudományi Társaság Elnöksége és a Bibó István Demokráciáért Alapítvány Kuratóriuma
  • Kolnai Aurél díj, 2012. Adományozó a Magyar Politikatudományi Társaság Elnöksége

Források (Szabó Márton munkáival foglalkozó önálló írások, tanulmányok, elemzések)Szerkesztés

  • Kiss Lajos András: Politika és diskurzus. Szabó Márton politikafilozófiai invenciója. Budapest: L'Harmattan Kiadó, 2015. 201. p.
  • Balogh István: A diszkurzív politika a tudományos diskurzusban. -- Politikatudományi Szemle 1997 évi 4. szám, 89–97.
  • Barta Mónika: Diskurzusközpontú politikai valóság -- Eristikon 2007 évi száma. (A Babeş-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Kar online folyóirata.)
  • Béndek Péter: Fogalmi politizálás nélkül? -- Politikatudományi Szemle 1997 évi 4. szám, 98–100.
  • Bretter Zoltán: „Őrült beszéd, de van benne rendszer”: Töredékes elemzések és megértő kritikák. Hozzászólás Szabó Márton Közpolitikai diskurzuselemzés című tanulmányához. -- Politikatudományi Szemle 2014 évi 1. szám, 131–145.
  • Csepeli György: A szelíd politológus. (Szabó Márton: Kötőjelek. Budapest: L'Harmattan Kiadó, 2014.) Jog - Állam - Politika VI. évf. 2014 évi 3. szám, 157-159.
  • Cs. Kiss Lajos: A tudományos és a politikai diskurzus „határvitája”. -- Politikatudományi Szemle 1997 évi 3. szám, 123–132.
  • Cs. Kiss Lajos: Találkozások Carl Schmitt-tel. -- Cs. Kiss Lajos szerk.: Carl Schmitt jogtudománya. Tanulmányok Carl Schmittről., 181–196. Gondolat Kiadó, Budapest 2004. Elemzés: 56, 58–60.
  • Csizmadia Ervin: A diskurzus mint hatalmi küzdelem. (Szabó Márton: Politikai tudáselméletek) -- Politikatudományi Szemle 1999 évi 2. szám, 143–151.
  • Debreczeni József: „Publicisztikai politológia”: fából vaskarika. -- Politikatudományi Szemle' 2000 évi 1–2. szám, 243–252.
  • Fricz Tamás: Csak a vita?! Kritikai megjegyzések Szabó Márton tanulmányához. -- Politikatudományi Szemle 1997 évi 2: szám, 112–120.
  • Frivaldszky János: A politikai diskurzus és korlátai. -- Politikatudományi Szemle 1997 évi 2. szám, 105–111.
  • Gajduschek György: „Diskurzus” vagy „süket duma?” Gondolatok, megjegyzések Szabó Márton: Közpolitikai diskurzuselemzés című dolgozatához. -- Politikatudományi Szemle 2013 évi 1. szám, 117–127.
  • Galló Béla: Egy ilyen, egy olyan. -- Politikatudományi Szemle 2000 évi 3–4. szám, 265–274.
  • Galló Béla: Az áttörés még várat magára (Szabó Márton: Politikai idegen) -- Magyar Tudomány 2007 évi 4. szám, 528.
  • Gerlóczy Ferenc (1997): A „mi” és az „ők” a történelemben. -- Heti Világgazdaság 1997. december 6., 115–117.
  • Glózer Rita (2008): A diszkurzív projektum elméleti megalapozása. -- Glózer Rita: Diskurzusok a civil társadalomról, 15-20. Budapest, L’Harmattan Kiadó.
  • G. Fodor Gábor: Lehet-e a politika tudomány? Reflexiók Szabó Márton Publicisztikai politológia Magyarországon a kilencvenes években című tanulmányára. -- Politikatudományi Szemle 2001 évi 1–2. szám, 241–250.
  • Gyáni Gábor: Lehetséges-e politikatudomány? (Szabó Márton: Politikai episztemológia című könyvéről) -- Élet és Irodalom LV. évf. 37. szám, 2011. szeptember 16.
  • Gyulai Attila: Esetleges bizonyosságok. Szabó Márton: A diszkurzív politikatudomány alapjai című könyvéről. -- Médiakutató 2005 évi 1. szám, tavasz, 137–142.
  • Koroncai András: Luhmann és a diszkurzív politikatudomány - Replika 2014 évi 3. szám (87), 95-107
  • Illés Gábor: Kommentár egy vitához. -- Politikatudományi Szemle 2014 évi 2. szám, 111–121.
  • Jobbágy József: A tudós publicista. -- Politikatudományi Szemle 2000 évi 1–2. szám, 253–257.
  • Karácsony András: A politika grammatikájáról. -- Politikatudományi Szemle 1997 évi 1. szám, 147–152.
  • Kálmán C. György (1997): Én vagyok én, te vagy te. (Recenzió. Reinhart Koselleck: Az aszimmetrikus ellenfogalmak történeti-politikai szemantikája. Fordítás és záró tanulmány: Szabó Márton. Jószöveg Kiadó. 1997. 104 oldal) -- Élet és Irodalom 49. szám, 1997. december 5., 12.
  • Kiss Balázs: A politika a jelek korában: Hozzászólás Szabó Márton tanulmányához. -- Politikatudományi Szemle 1997 évi 1. szám, 137–146.
  • Kiss Balázs: Michel Foucault diskurzuselmélete és a politika nyelvi vizsgálata. -- Szabó Márton szerk.: Beszélő politika: A diszkurzív politikatudomány teoretikus környezete, 51–85. Budapest, Jószöveg Műhely Kiadó, 2000. Elemzés: 79–85. p.
  • Kiss Lajos András: A diszkurzív politika természetrajza: Szabó Márton két könyvéről. -- Magyar Filozófiai Szemle 1999 évi 6. szám, 993–1101.
  • Kiss Lajos András: A diszkurzív politikatudomány természetrajza. Szabó Márton politikafilozófiai invenciója. -- Kiss Lajos András: Teóriák hálójában. Filozófiai tanulmányok. Budapest, L’Harmattan 2006, 173–196.
  • Kiss Lajos András: A politikai idegen konstrukciói. Gondolatok Szabó Márton új könyvéről. -- Politikatudományi Szemle XVI. évf. 2007 évi 3. szám, 163–174.
  • Kulcsár Szabó Ernő: A hermeneutikai társadalomtudomány lehetőségei és a perspektivizmus problémái. (Szabó Márton: Politikai episztemológia című könyvéről) -- Politikatudományi Szemle XX. évf. 2011 évi 4. szám, 148–153.
  • Kürti László: A politikai hatalom szimbolikus teréről. -- Politikatudományi Szemle 1997 évi 3. szám, 105–112.
  • Lakner Zoltán: Egy szakma presztízse. -- Politikatudományi Szemle 2000 évi 3–4. szám, 275–283.
  • Lányi Gusztáv: A politikatudomány diszkurzív fordulata – pszichológia nélkül? Hozzászólás Szabó Márton tanulmányához. -- Politikatudományi Szemle 1997 évi 3. szám, Elemzés: 113–121.
  • Lányi Gusztáv: Rendszerváltozás és politikai pszichológia. Politikai pszichológiai tanulmányok. Rejtjel Kiadó, Budapest, 2001. Elemzés: 208–213.
  • Pál Gábor: Politikai hermeneutika. -- Politikatudományi Szemle 2004 évi 1–2. szám, 337–348.
  • Pál Gábor: A közpolitikai diskurzuselemzés perspektívái. Hozzászólás egy vitához. -- Politikatudományi Szemle 2013 évi 2. szám, 117–129.
  • Pászka Imre: A szövegalapú „társadalomtudomány” lehetőségei. -- Varga Zoltán szerk.: Bölcsészműhely 2006. 94–113. Szeged: Jatepress Kiadó, 2007.
  • Pászka Imre: Narratív történelemformák. Szeged, Belvedere Kiadó, 2007. Elemzés: 98–99, 126–127, 353.
  • Szabó Tibor: Szabó Márton: Politikai tudáselméletek. -- Kritika 1999 évi 7. szám, 44–45.
  • Szűcs Zoltán Gábor: Diskurzusalapító atyák -- Huszonegy: kulturális folyóirat 2001 évi 1. szám, 71–77.
  • Szűcs Zoltán Gábor: Szabó Márton: A diszkurzív politikatudomány alapjai. Elméletek és elemzések. -- BUKSZ 16. évf. 3. szám, 2004 ősz, 278–281.
  • Szűcs Zoltán Gábor: A diszkurzív politikatudomány mint politikai diskurzustörténet. Tudományszemléleti és módszertani esszé. -- Műhelytanulmányok 2. Miskolci Egyetem Politikatudományi Intézet. Elemzés: 4–12. Online folyóirat.

További tájékozódásSzerkesztés