Szagalasszosz
Szagalasszosz (görög: Σαγαλασσός) régészeti hely Délnyugat-Törökországban, Antalyától (ókori Attaleia) kb. 100 km-re északra, Burdurtól és Ispartától 30 km-re. A város ókori romjai 7 km-re fekszenek Ağlasuntól Burdur tartományban, a Torosz-hegység nyugati részéhez tartozó Akdağ hegyen, 1450–1700 méteres magasságban. A Római Birodalom idején a várost „Piszidia első városaként” ismerték, és már a hellenisztikus korban a régió egyik legjelentősebb városa volt. Piszidia a Torosz-hegység nyugati részén fekvő régió volt, melyet ma török tóvidékként ismernek.
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján |
Szagalasszosz Σαγαλασσός | |
Megszűnés | 7. század közepe |
Ország | Törökország |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 1450-1700 m |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 37° 40′ 41″, k. h. 30° 31′ 10″Koordináták: é. sz. 37° 40′ 41″, k. h. 30° 31′ 10″ | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szagalasszosz Σαγαλασσός témájú médiaállományokat. |
Áttekintés
szerkesztésA város teraszos területen feküdt, 1400 és 1600 méteres tengerszint feletti magasság körül. Miután az i. sz. 6. század elején hatalmas földrengés rázta meg, még sikerült talpra állnia, ezután azonban a járványok, a vízhiány, a biztonság és stabilitás hiánya, a romló gazdasági helyzet, majd a 7. század közepén egy újabb pusztító földrengés arra kényszerítette a lakókat, hogy hagyják el a várost és a völgyben telepedjenek le.
Jelentős ásatás a környéken 1990-ben indult, a Leuveni Katolikus Egyetem régészprofesszora, Marc Waelkens vezetése alatt. Nagy számban kerültek elő épületek, műemlékek és más régészeti maradványok, amelyek segítségével dokumentálható a város hellenisztikus, római és korai bizánci kori történelmének monumentális vonása.
Története
szerkesztésAz emberi jelenlét már i. e. 8000 körül kimutatható a környéken, jóval magának a város területének a lakottá válása előtt. Hettita dokumentumok az i. e. 14. században említenek egy Salawassa nevű hegyvidéki helyet; a város a fríg és lüd kultúra idején is terjeszkedett. Szagalasszosz a Piszidia néven ismert régió részét képezte; a vidék a Perzsa Birodalom idején harcias népéről volt ismert.
Szagalasszosz Piszidia egyik leggazdagabb városa volt, mikor Nagy Sándor Perzsia felé tartó útja közben, i. e. 333-ban meghódította. A város ekkor pár ezres népességgel rendelkezett. Sándor halála után a régió Antigonosz Monophthalmosz, majd valószínűleg Trákiai Lüszimakhosz, a szíriai Szeleukidák és a pergamoni Attalidák hatalma alá került. A régészeti ásatások tanúsága szerint a helyiek gyorsan átvették a hellén kultúrát.
Az Attalidák után Piszidia a Római Birodalomhoz tartozó Asia provincia részévé vált. I. e.39 -ben Amüntasz galatiai vazallus király kapta, miután azonban őt i. e. 25-ben meggyilkolták, a rómaiak Galatia tartomány részévé tették Piszidiát. A rómaiak alatt Szagalasszos Piszidia legfontosabb városává vált; Hadrianus császár különösen kedvelte, a provincia első városának nevezte és megtette a császári kultusz székhelyévé. Az ekkor épült épületek teljesen római jellegűek.
I. sz. 400 körül Szagalasszoszt védelme érdekében megerősítették. 518-ban földrengés pusztította, 541-543 közül pedig egy járványban a lakosság fele életét vesztette. 640 körül arab rajtaütések fenyegették a várost, a 7. század közepén pedig újabb földrengés rázta meg. Ezután a lakók távoztak és valószínűleg a völgyben telepedtek le újra, az ásatások itt azonban csak egy erődített kolostort találtak – valószínűleg egy vallásos közösség lakhelyét –, amelyet a 12. században elpusztítottak. Szagalasszosz eltűnt a feljegyzésekből és az ezt követő évszázadokban a romokat erózió pusztította. Komoly fosztogatásra nem került sor a városban, valószínűleg elhelyezkedése miatt.
Paul Lucas felfedező, aki XIV. Lajos francia király udvarának megbízásából Törökországba utazott, 1706-ban meglátogatta a romokat. 1824 után – mikor Francis Vyvyan Jago Arundell (1780–1846), the British chaplain at Izmir brit káplánja, régiséggyűjtő – ellátogatott a romokhoz és megfejtette a város nevét a feliratokról[1] –, a nyugati utazók látogatni kezdték a romokat, és gróf Karol Lanckoroński lengyel művészettörténész a város első térképét is elkészítette, Szagalasszosz azonban nem váltott ki nagy érdeklődést a régészekből egészen 1985-ig, amikor egy angol-belga csapat Stephen Mitchell vezetésével jelentős felmérést végzett a terepen.
A modern feltárások
szerkesztés1990-től a turisták körében közkedvelt Szagalasszoszban jelentős ásatásokat folytat Marc Waelkens, a belga Leuveni Katolikus Egyetem régészprofesszora. A monumentális városközpont feltárása már befejeződött, és négy jelentős restaurációs projekt is csaknem teljesen elkészült. A projekt során jelentős városi és geofizikai felmérés is zajlik, feltárások a lakó- és ipari negyedekben, valamint a város környékén. Az első feltárás a város ezeréves fennállását dokumentálták Nagy Sándor korától a 7. századig, míg a második feltárás a településszerkezetet, a növényzet és a gazdálkodás, a táj és a klíma változásait dokumentálta az elmúlt tízezer év során.
2007. augusztus 9-én a sajtó bejelentette, hogy az ásatások során előkerült Hadrianus császár szépen kidolgozott, kolosszális méretű szobra, amely 4-5 méter magas lehetett. A szobor a császár uralkodásának első időszakában készült, és katonai öltözékben ábrázolja Hadrianust; külön kifaragott részekből áll, melyeket márványcsapok segítségével illesztettek össze a helyszínen, egy thermae, azaz közfürdő mellett. A 6. század vége – 7. század eleje környékén egy földrengés miatt a mennyezet leomlott, a császár szobra is felborult, és darabjaira esett. A közelben egy márványszobor lábujjait is megtalálták, melyekben faszegek számára kialakított nyílások jelzik, hogy a szobor egykor hosszú köpönyeget viselt, melyet a lábujjakhoz erősítettek; ez azt sugallja, lehetséges, hogy előkerülhet Hadrianus felesége, Vibia Sabina szobra is. 2008. augusztus 14-én előkerült Antoninus Pius (Hadrianus fogadott fia és örököse) feleségének, Faustinának a fejszobra is ugyanitt.[2] 2008. augusztus 22-én újabb kolosszusfejet találtak, ezúttal Marcus Aureliusét.[3]
Nyolcvanöt, az i. e. 13.–11. századi Szagalasszoszból származó csontvázat hasonlítottak össze a DNS-ükön végzett filogenetikai vizsgálatok alapján a terület mai népességével. A kutatás szerint az anyai ágon öröklődő gének jelentős azonosságot mutatnak a balkáni és görög népességgel, valamint az ókori perzsákkal és az Itáliai-félsziget lakóival, emellett kis mértékben Levante népességével, ezzel szemben a közép-ázsiai népcsoportokkal nem mutatható ki rokonság.[4]
A belgiumi Tongerenben található Gallo-Római Múzeum 2011. október 29-e és 2012. június 17-e közt kiállítást rendezett a Szagalasszoszból származó műemlékekből Szagalasszosz: az álmok városa címmel.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ F.V.J. Arundell, Discoveries in Asia Minor: Including a Description of the Ruins of Several Ancient Cities, Especially Antioch of Pisidia, 2 vols. (London) 1834; "The Rediscovery of Sagalassos" Archiválva 2009. december 31-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Head of Roman empress unearthed. BBC News, 2008. augusztus 14. (Hozzáférés: 2008. augusztus 15.)
- ↑ Sculpture of Emperor Aurelius unearthed in Turkey. HotNews Turkey, 2008. augusztus 22. (Hozzáférés: 2008. augusztus 22.)
- ↑ Ottoni Claudio et al. (2011) Mitochondrial analysis of a Byzantine population reveals the differential impact of multiple historical events in South Anatolia, European Journal of Human Genetics 19, 571-576 (May 2011)
Külső hivatkozások
szerkesztés- Website Sagalassos Archaeological Research Project Archiválva 2017. október 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Sagalassos Interactive Dig
- Photographic visit with many pictures
- Huge statue of Roman ruler found
- Beyaz Arif Akbas: Sagalassos: City of Fairies", Adrianapolis, Yalnizgoz Yay. 2010, ISBN 978-1-4536-1300-9. http://en.calameo.com/read/0002983841c7acaa28dc8