Főmenü megnyitása

A szakszaul (Haloxylon ammodendron) a disznóparéjfélék (Amaranthaceae) családjába tartozó faj. A szakszaul nevet használják még a fehér szakszaul (Haloxylon persicum) és a fekete szakszaul (Haloxylon aphyllum) megnevezésére is.

Infobox info icon.svg
Szakszaul
Haloxylon ammodendron.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Core eudicots
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Disznóparéjfélék (Amaranthaceae)
Alcsalád: Libatopformák (Chenopodioideae)
Nemzetség: Haloxylon
Faj: H. ammodendron
Tudományos név
Haloxylon ammodendron
(C. A. Mey.) Bunge
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szakszaul témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szakszaul témájú médiaállományokat és Szakszaul témájú kategóriát.

Tartalomjegyzék

JellemzőiSzerkesztés

A növény a táplálékszegény homokos talajt kedveli, és megmarad az erősen lúgos, szikes talajon is. Szárazságtűrő, jól viseli a szélsőséges hidegeket, de árnyékos helyen nem marad meg.

A szakszaulok mérete valahol a kisebb fák és nagyobb bokrok közötti, ritkán nőnek 4-5 méternél magasabbra. Rendkívül lassan növekszik. Törzse rendszerint göcsörtös, kérge sima, szivacsos, jó nedvszívó. Levelei henger alakúak, 5-15 centiméter hosszúak. Apró sárga virágait június végén, július elején hozza.

ElterjedéseSzerkesztés

Leggyakrabban Közép-Ázsia sivatagos területein fordul elő, főképp a turkesztáni homok- és sós sivatagokban, valamint Mongólia területén. Elszórtan az iráni sivatagokban és Afrika területén is megtalálható.

FelhasználásaSzerkesztés

A Góbi-sivatagban az egyetlen fás szárú növényként nagyon fontos szerepet tölt be a nomádok életében, ugyanis az itt élők számára ez az egyetlen növényi tüzelőanyag.

Az 1950-es évektől kezdve erdészetileg telepítik. Ezzel megoldható a sivatagi népek tűzifával való ellátása, valamint a sivatagi homok és télen a hó megfogása. Emellett párologtatásával növeli a levegő páratartalmát, csökkenti a hőmérsékletet és egyenletesebb mikroklímát alakít ki.

Külső hivatkozásokSzerkesztés