Szalmabábérvelés

(Szalmabáb érvelés szócikkből átirányítva)

A szalmabábérvelés olyan érvelési hiba, mikor az egyik vitapartner, a racionális vita szabályait megsértve a másik vitapartner torzított álláspontját támadja.

A torzított álláspont általában nagyon hasonlít az eredetire, azonban jóval gyengébb, leegyszerűsítettebb annál. A torzított állítást a vitapartner, mivel az sokkal könnyebben támadható és sokkal nehezebben védhető, hatásosan támadhatja, annak látszatát keltve, hogy az eredeti állítást cáfolta meg. A szalmabábot használó vitázó ezekben az esetekben akár a közönséget is megnyerheti, ha a leegyszerűsített álláspont valami elrettentő (pl: gazdasági katasztrófa). A szalmabábérvelés súlyos veszélyt jelent a racionális vita további menetére: az a vitapartner, akinek álláspontját torzították, könnyen abba a hibába eshet, hogy az elferdített állítást kezdi védeni, amely gyengesége miatt rendkívül nehéz és a vita szempontjából értelmetlen. A vitapartnert teljesen összezavarhatja az érvelési hiba után kialakuló szituáció, jogtalan előnyhöz juttatva partnerét.

Az érvelési hiba elnevezésében a szalmabáb szó metafora. Arra utal, hogy az eredetileg erős érvet (izmos figurával ábrázolva) gyengítünk egy könnyen püfölhető, védtelen figurára (szalmabáb).

Kapcsolódó fogalom a démonizálás, ahol nem az ellenfél érvét, hanem az ellenfél személyét támadjuk eltorzított és alaptalan vádakkal, például megvádoljuk azzal, hogy amit képvisel, az a közösséget romlásba taszítja. Ebben az esetben a vitában nem a mondandón van a hangsúly, hanem azon, aki az állításokat teszi. A formális viták egyik alapja, hogy sosem az számít, aki az érvet elmondja, hanem a mondandó maga. A szándékosan félrevezető érvelő erről akarja elterelni a szót, mert számára így egyszerűbb.

Struktúrája szerkesztés

  1. Az első személy X-et állít.
  2. A második személy Y állításra válaszol, ami nem hangzott el, de összeköthető az X-szel; Mintha az Y az X ellen lenne, de nem így van.

Az ilyen érvelés téved a relevancia szempontjából: ahelyett, hogy az állitásról beszélne, téves módon vesz fel egy ellentétes állást.

Például:

  • idézni a másik szavait kontextusból kiragadva
  • bemutatni valakit, aki gyengén védi az állitást, mint a védő, aztán megtagadja az állitásait - ez azt a látványt kelti, hogy minden támogató le lett győzve.
  • leegyszerűsíti az ellenfél állításait, és ezeket az egyszerűsített verziókat támadja

Kivédése szerkesztés

Teljesen tisztában kell lenni, hogy mennyire erős az állításunk, illetve, hogy mi mellett érvelünk pontosan. Álláspontunkat világosan, közérthetően kell megfogalmaznunk. Ha észleljük a szalmabábérvelési hibát, rá kell mutatni, hogy a másik vitapartner valójában nem az eredeti állítást támadja, ezért ez a vitát tekintve irreleváns.

Példák szerkesztés

I. példa

A: Szerintem nem jó, hogy a gyerekek a forgalmas autóutakon játszanak.

B: Én azt gondolom, butaság lenne egész napra bezárni a gyerekeket.

"B" azt sugallja, hogy "A" álláspontja szélsőségesebb, mint amilyen valójában, és ezzel "B" kitért az eredeti kérdés elől. A szalmabáb, amit felállított, az alábbi premissza: „Ha meg akarjuk akadályozni, hogy a gyerekek forgalmas utakon játsszanak, annak az egyetlen módja, ha egész napra bezárjuk őket”, ami egyáltalán nem "A" álláspontja.

II. példa

C: Szerintem legalizálnunk kéne a marihuánafogyasztást.

D: Nem! Az a társadalom, melyben korlátlan hozzáférés kínálkozik bármilyen droghoz, menthetetlenül elveszíti a munkamorálját.

Az eredeti javaslat a marihuána legalizációja volt. "D" ezt túlozta el a sokkal nehezebben védhető „korlátlan hozzáférés”-ig.

„Egyes régészeket persze ez nem akadályoz meg abban, hogy merészen és magabiztosan kijelentsék, ezek a romok pedig háromezer évesek. Ez az időpont egypár cserépfigura megállapított korából datálódik, amelyek viszont egyáltalán nem lehetnek egyidősek a hatalmas monolitokkal. De hát a kényelmes megoldás ez: összeragasztunk egypár öreg cserepet, összehasonlítjuk más hasonló kultúrák hasonló darabjaival, a restaurált darabokra ráragasztunk egy címkét és – hókuszpókusz! – minden egy csapásra kitűnően beleillik a kipróbált gondolati modellbe. Ez a módszer persze összehasonlíthatatlanul egyszerűbb, mint a zavarba ejtő ősi technika elképzelése, vagy akár egy olyan vélekedés megkockáztatása, hogy valamikor, az »idők méhében« egy űrhajó járt a Földön. Ez csak fölöslegesen komplikálná a tudományos teóriát.” - Erich von Däniken: A jövő emlékei, 28. o.

Források szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés