Szapinuva

Szapinuva (az ékírásban Šapinuwa) az i. e. 2. évezred jelentős hettita települése, rövid időre, I. Tudhalijasz alatt uralkodói rezidencia is volt. A mai Ortaköy település (nem azonos az Isztambul városrészeként ismert Ortaköy-jel!) melletti lapos, teraszos fennsíkon található. 1990-ben az ankarai egyetem török régészei tárták fel. Már az ásatás előtt biztosak voltak abban, hogy jelentős igazgatási központot találtak, mivel stratégiailag is fontos helyen fekszik. A mai Törökország Çorum megyéjének székhelyétől, Çorumtól 57 km-re helyezkedik el, a két síkságot (Amasya és Alaca) összekötő folyosón, a Hattuszaszhoz északkeletről vezető kereskedelmi út mentén. A várost valószínűleg a hattik alapították egy jól védhető helyen, ahonnan az északkeletről Hattuszaszba tartó utak ellenőrizhetők. Ez magyarázza azt, hogy a kaszka támadások során védelmére különös figyelmet fordítottak, sőt Tudhalijasz oda is költözött. Az i. e. 14. században azonban leégett, a politikai elit Szamuhába távozott, és Szapinuvát nem építették többé újra. Egy időszakban Tarhuntasz istent rendszeresen Szapinuva ura jelzővel látták el (^DU ^URUŠapinuwa).

Szapinuva
Névváltozatok	Šapinuwa
Alapítás	i. e. 2. évezred
Megszűnés	i. e. 14. század
Oka	kaszkák támadásai
Lakói	hettiták
Beszélt nyelvek	hettita
Földrajzi adatok
Terület	0,085 km²
Elhelyezkedése
Szapinuva Pozíció Törökország térképén
é. sz. 40° 16′, k. h. 35° 15′40.266666666667, 35.25
A Wikimédia Commons tartalmaz Szapinuva témájú médiaállományokat.

Szapinuva földrajzi helyzete az ortaköyi feltárások előtt ismeretlen volt, és ezt a pozíciót senki sem tételezte fel. Egyes feliratok alapján a város hurri ellenőrzés alatt állt, fontos vallási központjuk volt. Ezért Hattuszasztól délkeletre, Észak-Szíriában lokalizálták. Ehelyett azonban Hattuszasztól kelet-északkelete találták meg, ahol hurri befolyásra a legkevésbé sem számítottak. E jelentős hurri hatás Volkert Haast arra a feltevésre vezette, hogy a kaszka támadásokban elpusztított Hattuszasz helyére is Szapinuva állt egy rövid időre, és innen eredeztethető az a jelentős hurri kulturális hatás, ami I. Tudhalijasztól kezdve egyre erősebben jelenik meg a hettita kultúrában.

A bronzkori hettita város ásatásai jelentős eredményeket mutatnak fel, több mint 4000 darab ékírásos tábla és táblatöredék, valamint egy raktárban rengeteg cserépedény került elő. A hattuszaszi Yazilikayában látható Tudhalijasz-szoborhoz hasonló orthosztátot is találtak. A táblák igazolták azt, hogy a városban nem hettiták, hanem hattik, hurrik és asszírok éltek. A szapinuvai táblák jelentősen hozzájárultak a hettita szókincs és a luvi hieroglif írás további megismeréséhez. A feltárások előtt a çorumi múzeumhoz került töredékeket publikálták még 1998-ban, ezen kívül azonban a 4000 táblából csak alig néhány került kiadásra, ezért a szövegek tartalma még nem ismert a nagyközönség előtt. Mintegy 1500 hettita nyelvű, 600 hurri nyelvű és körülbelül 2000 vegyes, akkád és kétnyelvű dokumentum került elő.

A szövegek nemcsak a királytól érkező leiratokat vagy a hivatalnokok egymás közti levelezését tartalmazzák, hanem a királynak írt leveleket is, ezért már az ásatások korai szakaszában feltették, hogy uralkodói székhely is lehetett. Az eddigi adatok szerint az uralkodó neve nem szerepel a táblákon, csak a ^DUTU^ši cím (Én, a Nap, itt Felség értelemben), ezért egyelőre csak a tapikkai levéltár egyidejűségéből lehet következtetéseket levonni. Mindkettő középhettita ékírásos levelezést tartalmaz.

Források

• Stipich Béla (2006). „Így szól a felség”. Ókor V (3–4), 38-44. o. ISSN 1589-2700. 
• Harry A. Hoffner – Gary M. Beckman: Letters from the Hittite Kingdoms, 2009. Society of Biblical Literature, ISBN 978-1-58983-212-1 252–258. old.

További információk

• ORTAKÖY - SHAPINUWA (A Hittite City) Archiválva 2010. november 1-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Description of the Ortaköy-Sapinuwa Epigraphical Research project