Wikipédia

Szathmáry György (költő)

(1928-1990) magyar költő
Ez a szócikk a költőről szól. Hasonló címmel lásd még: Szatmári György (egyértelműsítő lap).

Szathmáry György (Szolnok, 1928. július 10. – Újszász, 1990. június 25.) költő, műfordító.

Szathmáry György
Élete
Született1928. július 10.[1]
Szolnok[1]
Elhunyt1990. június 25.[1] (61 évesen)
Újszász[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Szathmáry György témájú médiaállományokat.

Életútja szerkesztés

Szülővárosához, Szolnokhoz kötötték gyermek- és középiskolás évei: a Verseghy-gimnáziumban érettségizett, szülei, testvére továbbra is Szolnokon éltek. Már gimnazista korában is volt egy kellemetlen incidense a hatóságokkal, ekkor született versei miatt összetűzésbe került a korabeli kommunista hatalommal és egyetemi tanulmányainak (az Pázmány Péter Tudományegyetem történelem-filozófia szakán kezdte meg felsőbb tanulmányait) 1948-as internálása vetett véget – 1952-ben egy koncepciós per vádlottjaként először tizenöt, másodfokon tíz évi börtönbüntetésre ítélték. Tatabányán majd Vácott raboskodott, s bár már előbb költővé érett, költészete itt, a hasonlóan érző, gondolkodó társak között teljesedett ki, fordításait s legszebb verseit a váci rabköltők kézzel írott könyvei őrizték meg.

Szabadulása után visszatért Szolnokra és szórakoztató zenészként kereste kenyerét. 1952-ben ismét letartóztatták. Egy koncepciós per vádlottjaként először 15, másodfokon 12 évi börtönbüntetésre ítélték. Tatabányán, majd Vácott raboskodott. Az utóbbi börtönben a hasonlóan érző, gondolkodó társak között teljesedett ki igazán költészete. A váci börtönantológia-sorozat, a Füveskert mindegyik kötetében jelen van önálló verseivel és műfordításaival.

Négy év börtön után, 1956 nyarán feltételesen szabadlábra helyezték. A Kádár-korszakban nem találta meg a helyét. Nyugdíjazásáig szórakoztató zenészként dolgozott szerte az országban. Egészsége megromlott. Hátat fordított a költészetnek is. Hosszú betegség után 1990. június 25-én halt meg Újszászon. Szolnokon helyezték örök nyugalomra.

1988-tól pár évig Kárpáti Kamil szerkesztésében jelent meg a negyedéves irodalmi-művészeti folyóirat Stádium címen (az alapítvány és a kiadó ma is működik ezen a néven). Ennek a folyóiratnak az 1991. évi 1. számában jelentek meg Magyarországon nyomtatásban először Szathmáry-versek (In profundis, Paul Valéry, három vers a Pogány szonettekből, és néhány műfordítás: Maeterlinck, Chesterton, Nietzsche). A verseket Tóth Bálint Szathmáry-portréja: A maharadzsakumár vezette be. 1993-ban Szathmáry György versei címen Szolnok város önkormányzata adta ki a váci kézírásos Füveskert-antológia Szathmáry ciklusát (Virágok – lányok – istenek). A húsz vers hasonmás kiadásban (Tollas Tibor kézírásával) Szathmáry Judit bevezetőjével jelent meg.

1995-ben megjelent a hiteles magyarországi Füveskert-gyűjtemény (Füveskert 1954-1995. Stádium Kiadó). Szathmáry György is kötetnyi verssel és műfordítással van jelen az antológiában. A kötetet Pfitzner Rudolf, Kárpáti Kamil, Tollas Tibor és Tóth Bálint szerkesztette, a rajzokat az argentinai kiadású Füveskert-változatot is illusztráló Szalay Lajos életművéből válogatták.

Teljes gyűjteményes kötetének kiadását Szathmáry Judit kezdeményezte, és Szolnok város önkormányzata vállalta magára. 1997-ben Rékasy Ildikó kapott megbízást a könyv szerkesztésére a Verseghy Könyvtár igazgatójának ajánlására. A verses trilógiának második és harmadik része Tóth Bálint közvetítésével második feleségétől került elő, s néhány, együttélésünk idejéből származó versének (az utolsóknak) a kéziratát Rékasy őrizte meg. Amikor a kötet nagyjából összeállt, felvette a kapcsolatot Kárpáti Kamillal, engedélyét kérve, hogy használhassa az általuk szerkesztett antológiát, s átvehesse belőle Tóth Bálint A maharadzsakumár című tanulmányát. Ekkor derült ki, hogy Szathmáry verseit a Stádium Kiadó szintén akkoriban készült megjelentetni, pályázaton már nyertek is hozzá egy jelentős összeget. A Stádium eredetileg Tóth Bálintot bízta volna meg a szerkesztéssel, de mivel a munka még nem kezdődött el, s Rékasy elképzelései megnyerték a kiadó tetszését, ő kapta a szerkesztési munkát. A közös könyvhöz végül fele-fele arányban járult hozzá a Stádium Kiadó és a szolnoki önkormányzat, így jöhetett létre a műbőrkötésű kiadvány 1998-ban: a Sejtések könyve.

2010-ben A Tiszavirág címen jelent meg Szathmáry-verseskötet. Lényegében a Sejtések könyvének második kiadása: a járulékos szövegrészek, formátum, illusztráció változtak ugyan, de a lényegi tartalom, Szathmáry György művei (a sorrend és ciklusbeosztás is) pontról pontra megegyezik.

Emlékezete szerkesztés

A rendszerváltást követően, halála után rehabilitálták. A Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa 1992-ben megsemmisítette a koholt vádak alapján hozott ítéletet. 1995. október 23-án posztumusz Hazáért Érdemkeresztet, majd 1997. augusztus 30-án az 1945 és 1956 közötti időszakban tanúsított politikai helytállásáért, valamint a nemzeti ellenállásban való részvételéért „A Szabad Magyarországért Érdemkereszt A Nemzeti Szalagon” kitüntetést adományozták neki. 1996-ban az MTA Irodalomtudományi Intézete, a Magyar Írószövetség és a Stádium Alapítvány irodalomtörténeti emlékülést rendezett „Az 1956-os szabadságharc és a füveskertiek” címmel. Ekkor a Magyar Írószövetség választmánya a három elhunyt füveskertit: Béri Gézát, Gérecz Attilát és Szathmáry Györgyöt posztumusz a Magyar Írószövetség tagjai közé iktatta. Kárpáti Kamil Szathmáry Gyurkának című versében emlékszik meg költőtársáról.[2]

1992-ben szülővárosa kopjafát állíttatott sírjánál. A Damjanich János Múzeum első emeleti körfolyosóján (Szolnoki Panteon) elhelyezett, bronzba öntött portréját 2005. április 11-én leplezték le. Az alkotás Szabó Imrefia Béla munkája.[3]

  •  
    Domborműve a Damjanich Múzeum Szolnoki Panteonjában látható (Szabó Imrefia Béla alkotása)
  •  
    Kopjafája a sírjánál (Kósa Károly felvétele)
  •  
    Emléktáblája a szolnoki Thököly utca 15. szám alatt (Kósa Károly felvétele)

Művei szerkesztés

Szathmáry György versei / Virágok – lányok – istenek című verseskötetét Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata adta ki. A kötet a Füveskert antológiában megjelent húsz költeményét foglalja magában.[4] Sejtések könyve / Versek és műfordítások címmel jelent meg kötete 1998-ban a Stádium Kiadó és Szolnok Város Önkormányzata közös kiadásában.[5]

Kötetei szerkesztés

  • A tiszavirág. Szathmáry György összegyűjtött versei és műfordításai; Gravámen Stúdió, Szolnok, 2010
  • A Sejtések könyve szonettjei; szerk. Rózsássy Barbara; Stádium, Budapest, 2016

Antológiák szerkesztés

  • Emlékjelek / Szolnok az irodalomban – szolnoki irodalom[6]
  • Füveskert / 1954-1995[7]
  • A hasonmások városa / Gérecz Attila-díjasok antológiája[8]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b c d Szathmáry György a Petőfi Irodalmi Múzeum adatbázisában. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2017. november 24.)
  2. ↑ Kárpáti (2009), 195. old.;
  3. ↑ Szathmáry György-dombormű (Szolnok). Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Könyvtár, 2012. szeptember 8. (Hozzáférés: 2017. november 29.)
  4. ↑ Szathmáry György versei – Virágok - lányok - istenek. Szolnok: Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata 
  5. ↑ szerk.: Rékasy Ildikó, Kárpáti Kamil: Szathmáry György versei – Virágok - lányok - istenek. Budapest, Szolnok: Stádium Kiadó–Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata. ISBN 963-9156-13-2 (1998) 
  6. ↑ Emlékjelek – Szolnok az irodalomban - szolnoki irodalom. Szolnok: Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata. ISBN 963-00-48-03-5 (2000) 
  7. ↑ szerk.: Pfitzner Rudolf, Tóth Bálint, Tollas Tibor, Kárpáti Kamil: Füveskert – 1954-1995. Nyíregyháza: Stádium Kiadó. ISBN 963-8519-65-7 (1995) 
  8. ↑ szerk.: Szentmártoni János: A hasonmások városa – Gérecz Attila-díjasok antológiája. Nyíregyháza: Stádium Kiadó. ISBN 963-9156-13-2 (2000) 

Források szerkesztés

  • Károly Nóra: Szathmáry György (1928-1990). Verseghy Ferenc Könyvtár Szolnok, 2012. 09. [2017. december 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 24.)
  • Kárpáti Kamil.szerk.: Norbert Rudolf: Kárpáti Kamil összes versei 1-2.. Nyíregyháza: Stádium Kiadó, 195. o.. ISBN 978-963-9156-72-2 (2009) 
  • Jenei Gyula: Egy szolnoki a Füveskertből. Jászkun Krónika, VI. évf. 92. sz. (1998. április 20.) 5. o.
  • Kárpáti Kamil. Relief egy fegyházról. Nyíregyháza: Stádium Kiadó. ISBN 963 85096 5 1 (193) 
  • Rékasy Ildikó.szerk.: Rékasy Ildikó, Kárpáti Kamil: A szolnoki füveskerti, Szathmáry György: Sejtések könyve című könyvében, Szolnok: Stádium Kiadó, 203. o.. ISBN 978-963-9156-72-2 (1998) 
  • Simon Cs. József: Szolnokról a költőzárkába. Új Néplap, (1994. április 12.) 5. o.
  • Szathmáry István: A meghurcolt költő, aki meghalni tért haza városába: Szolnok múltjáról. Szolnoki Grátisz, XIV. évf. 33. sz. (2010. szeptember 2.) 2. o.
  • Tollas Tibor: Akik nem élhették meg verseik feltámadását. Nemzetőr, XIV. évf. 33. sz. (1994. március 6.) 6. o.

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szathmáry_György_(költő)&oldid=26849691”