Szathmáry Gyula
Szathmáry Gyula (Battonya, 1912. február 26. – Nagyenyed, 1969. április 17.) természetrajz–kémia tankönyvíró.
Szathmáry Gyula | |
Született | 1912. február 26. Battonya |
Elhunyt | 1969. április 17. (57 évesen) Nagyenyed |
Állampolgársága | román |
Foglalkozása | pedagógus, tankönyvíró |
Élete
szerkesztésKözépiskoláit Nagyenyeden a Bethlen Kollégiumban, főiskolai tanulmányait a kolozsvári I. Ferdinánd Egyetem Természetrajz–Kémia Karán végezte (1934). A Bethlen Kollégiumban tanított növénytant, állattant, embertant és kémiát. A kollégium nagy múltú természettudományi múzeumának őre volt 1950-ig, az államosításig. 1949 őszén három hónapig a Bolyai Tudományegyetem Természettudományi Karán előadó, de felesége halála miatt visszatért Nagyenyedre, ahol haláláig tanított.
Természettudományi ismeretterjesztő cikkeit az Enyedi Hírlap (1940) és az Erdélyi Gazda (1941–43) közölte.
1990-ben gyermekei róla elnevezett alapítványt hoztak létre, amely évente díjat oszt ki a Bethlen Gábor Kollégiumban a kémiában, illetve biológiában legjobb eredményt elért tanulónak.
Művei
szerkesztés- Növénytan líceumok, gimnáziumok és tanítóképzők II. osztálya számára (Zalányi I.-vel, Nagyenyed 1943).
Források
szerkesztés- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V/1. (S–Sz). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010. ISBN 978-973-26-0961-3