Szenttamási-Babós Lajos

Szenttamási-Babós Lajos (születési nevén Babós Lajos Péter) (Budapest, 1945. április 7. –) magyar geodéta, földmérő szakmérnök, családfa- és helytörténet-kutató, egyetemi docens, címzetes főiskolai tanár.

Szenttamási-Babós Lajos
Született	Babós Lajos 1945. április 7. (79 éves) Budapest
Állampolgársága	magyar
Gyermekei	Ildikó (1970-2021), Lajos (1972-)
Foglalkozása	geodéta, családfa- és helytörténet kutató
Iskolái	Szent László Gimnázium (–1963) Budapesti Műszaki Egyetem (–1968) Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem (–1976) Budapesti Műszaki Egyetem (–1997, PhD)
Kitüntetései	Entz Ferenc emlékérem (1999) A Magyar Kultúra Lovagja (2020)
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Budapesten született, 1945. április 7-én. Szülei tisztviselők voltak, testvére nem született.

1963-ban érettségizett a kőbányai Szent László gimnáziumban, majd a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Építőmérnöki Karán szerzett földmérőmérnöki diplomát, 1968-ban. Az 1966/67-es tanévben Népköztársasági ösztöndíjas volt (II. fokozat). Az egyetem elvégzése után a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat (BGTV) városmérési osztályának mérnökeként kezdte pályafutását, majd a Kertészeti Egyetemen (KE) oktatta a Geodézia tárgyat 1971-től a nyugdíjazásáig, 2002-ig.

1970-ben négy hónapig Londonban a J. A. Story & Partners földmérő irodánál végzett kutatómunkát magyar állami ösztöndíjjal. 1975-ig mint egyetemi tanársegéd, 1976-tól 1985-ig pedig egyetemi adjunktusként végezte oktatási feladatát a Kertészeti és Élelmiszeripari (KÉE), majd Szent István Egyetemen. 1985-ben nevezték ki egyetemi docensnek. 1983 és 1992 között tanszékvezető-helyettes, majd 1992-től a Táj- és Kertépítészeti Kar Műszaki Tanszékének a vezetője. 1993-tól 1999-ig a kar dékán helyettese, mely idő alatt a Socrates/Erasmus European Landscape Education Exchange (ELEE) magyarországi képviselője volt. Az ELEE keretében előadásokat tartott 1996-ban, Haifa-ban a European Council of Landscape Architecture Schools (ECLAS) konferenciáján, 1999-ben a brüsszeli Erasmus-hogeschool-ban, 2000-ben, Koppenhágában a The University of Copenhagen egyetemen, 2001-ben pedig a liszaboni Institutio Superior de Agronomia főiskolán.

1975-ben a BME-n műszaki, 1983-ban a KE-en kertészettudományi, 1984-ben az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetemen pedig természettudományi doktori címet szerzett. 1982-től a Magyar Tudományos Akadémia műszaki tudományok kandidátusa. 1997-ben kapta a BME-n a PhD doktori fokozatot. A Kecskeméti Főiskola Kertészeti Főiskolai Kara 2002-ben címzetes főiskolai tanári címmel adományozta meg.

1990-ben hat hónapig a kanadai Carleton University-n (Ottawa) magyar ösztöndíjjal, egy hónapig pedig a bécsi Technische Universität-en folytatott kutatómunkát az Österreichisch-ungarisches technologisches und technisches Abkommen keretében.

Szakmai tevékenysége

Könyveinek, egyetemi jegyzeteinek 38, tudományos publikációinak 32, ismeretterjesztő írásainak a száma 102.

2009-től a Honismereti Szövetség aktív tagja. Egyesületbeli tevékenysége révén immár több mint tíz éve kutatja Kiskunlacháza történetét.  E téren igen termékeny író: az elmúlt öt évben 14 könyvet jelentetett meg. 2016-ban elkészítette Kendő (Erdély) monográfiáját.

2014-től 2022-ig a Magyar Családtörténet-kutató Egyesület tagja volt, 2021-2022 között vezetőségi tag. Családfakutatásai során tisztázta az első aradi vértanú, Ormai Norbert honvédezredes (1813-1849) történelmi szerepvállalását, melynek kapcsán két könyvet is megjelentett a mártír életéről. Ormai dokumentumgyűjteményét Amerikában az Alamo Press 2020-ban, míg életrajzi regényét Csehországban a dobrányi Önkormányzat is kiadta 2021-ben. Közbenjárására 2018-ban a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottsága síremléket állíttatott a vértanúnak a 48-asok parcellájában, valamint a Prágai Magyar Intézet emléktáblát helyezett el Dobrányban, Ormai szülőházán.

2017-től egy éven át a Hagyományőrző Angyalosházi Kör civil szervezet elnöke volt, majd megalapította a Honismereti Aktivisták Lacházi Köre egyesületet, melynek elnöke.

Díjai

Entz Ferenc emlékérem, KÉE (1999)

A Magyar Kultúra Lovagja, Falvak Kultúrájáért Alapítvány (2020)

Magánélete

1983-tól 2004-ig a Miniature Books Society (USA) egyetlen magyarországi tagja volt. A kiskönyvek szerelmeseként 1358 db mikrokönyvet gyűjtött, mely a világon a legnagyobb kollekció volt ebben a kategóriában.

Nyugdíjazását követően tíz éven át motorozott (100 ezer km). Szinte bejárta egész Európát, s még Afrikában is járt. 2006-ban Daytona-ban a Bike Week-en vett részt, 2011-ben pedig végigmotorozta a 66-ost Chicago-tól Los Angeles-ig.

2018 óta Kiskunlacházán egy néprajzi házat, élő múzeumot üzemeltet, melyben szenvedélyesen gyűjti a régi népi, paraszti tárgyakat.

2020-ban felvette ősei szülőfalujának nevét, a Szenttamási előnevet.

További információk

• Műszaki és természettudományi ki kicsoda, Budapest, OMIKK, 1995.
• Révai Új Lexikona, I. kötet, Szekszárd, Babits, 1996.
• Ki kicsoda a magyar mezőgazdaságban? I. kötet, Szekszárd, Babits, 1997.
• Ki kicsoda 2000, I. kötet, Budapest, Greger-Biográf, 1999.
• Who is Who Magyarországon, Svájc, Hubners Who is Who, 2006.
• Kultúra lovagjai 2021, Falvak Kultúrájáért Alapítvány