Blograiros

KASHIMA SHINDEN JIKISHINKAGE-RYU 鹿島神傳直心影流

A Kashima Shinden Jikishin Kage Ryu kialakulása

A jikishinkage ryu egyike azon kenjutsu ryuha-nak vagy ryugi-nak, (magyar fordításban stílus vagy iskola), mely jelentős újításként a gyakorló módszerei között alkalmazni kezdte a shinai-uchi-t (azaz a shinai-jal avagy a bambuszkarddal történő gyakorlást), ez fontos előrelépés volt, hiszen így a kardvívó mesterek és tanoncok odacsaphattak, vághattak vagy éppen szúrhattak egymásnak, illetve az ellenfélnek a gyakorlás során, komolyabb, életveszélyes sérülés kockázata nélkül. Az edzés alatt bogu-t vagy régiesebb nevén dogu-t használtak egyfajta védőfelszerelésként (a kendo boguval analóg fogalom). A Jikishinkage Ryu így hamarosan igen népszerű lett a fiatal szamurájok között az Edo korszak közepétől számítva, amikor is már csatározásokra nem volt lehetőség és a technikákat és a tudásanyagot így életek veszélyeztetése nélkül is össze lehetett mérni, ki lehetett próbálni.

A stílus eredeti megalapítója Sugimoto Bizennokami Masamoto volt, aki kora egyik kiemelkedő mesterének számított. Az általa kifejlesztett stílust Shinkage ryu-nak nevezte el. Sugimotonak számos tanítványa volt, közülük az egyik legkiválóbb, Kamiizumi Isenokami Hidetsuna. Ő a későbbiekben szintén megalapította a saját iskoláját, melyet úgyszintén Shinkage ryu-nak nevezett el. A különbség az elnevezésen belül mindösszesen csak annyi volt, hogy bár kiejtésre mindkettő azonos, Hidetsuna másik kanji-t, japán írásjelet, használt a név leírásakor.

Később Kamiizumi tanítványai közül Okuyama Magojiro Kimihide elnevezte a saját iskoláját ismételten Shinkage ryu-nak, a korábbi bevált „módszert” alkalmazva a névadáskor, miszerint csak a név kiejtése azonos, az írásjel ismételten más volt. Okuyama Shinkage ryu-ját Ogasawara Genshinsai Nagaharu továbbfejlesztette. Ogasawara tehát ismételten továbblépett és újra rendszerezte és továbbfejlesztette a korábbi Shinkage ryut és ezúttal a Shin-Shinkage ryu nevet kapta a stílus, Ogasawara nyomán.

Ogasawara tanítványa Kamiya Sanemitsu az iskoláját Shinkage Jikishin ryu-nak keresztelte el. Kamiya későbbi tanítványai voltak. Tahakashi Jikiosai (Danjozaemon) Shigeharu, aki később a Jikishin Kage ryu alapítója és oktatója lett és Yamada Heizaemon is, aki az általa fejlesztett irányzatot Jikishin Seito ryu-nak nevezte el.

A következő felsorolásban lesz érthető a fejlesztések és a névváltozások útja:

A fő irányzat alapítója:

Sugimoto Bizennokami Masamoto Shinkage ryu（神陰流）

második:

Kamiizumi Isenokami Hidetsuna Shinkage ryu（新陰流）

harmadik:

Okuyama Magojiro Kimihide Shinkage ryu（神影流）

negyedik:

Ogasaawra Genshinsai Nagaharu Shin-Shinkage ryu (真新陰流)

ötödik:

Kamiya Denshinsai Sanemitsu Shinkage-Jikishin ryu (新陰直心流）

hatodik:

Tahakashi Jikiosai Shigeharu Jikishin-Seito ryu （直心正統流）

hetedik:

Yamada Heizaemon Mitsunori Jikishinkage ryu（直心影流）

Egyéb érdekesség:Egy kínai hosszú karddal foglalkozó kutatás szerint a Shinkage ryu a 单刀法选 (Dan-Dao Fa-Xuan[1]) hosszúkardvívásából merített. A japánok sokat kalózkodtak Kínai partjainál és ott kerülhettek vele kapcsolatba (a cikk szerint). Az iskola történetében mi tudunk pontosabb információt is, mely szerint Ogasawara Genshinsai Minamoto no Nagaharu Kínában tanulta a „sárkányfarok” (ryubi) technikát (állítólag pusztakezes harcművészeti irányzatból merített).

A Jikishinkage ryu alapítása

Yamada Heizamon tekinthető a név szerinti Jikishinkage ryu megalapítójának, aki újra rendszerezte a formagyakorlatokat és továbbfejlesztette a technikákat, amiket Takahashi-tól tanult. Yamada 1683-ban alapította meg „Jikishikage ryu” néven a saját irányzatát. A Hadakozó Fejedelmek Korszaka után (Sengoku jidai[2]) a szamurájokra a béke kora köszöntött, Yamada korában, majd száz évvel a háborúk lezárása után, a legtöbb kardvívó iskola már csak formagyakorlatokat tanított és gyakorolt, mely igencsak messze állt a valóságos küzdelmek kihívásaihoz képest. Yamada a Karasuyama han-ban (Karasuyama ma is egy város Tochigi tartományban) tartozó szamuráj volt és a Nagai nagyúr családjának csatlósa (a han jelentése klán, illetve az adott hűbérbirtok területi megnevezése). Mára már feledésbe merült, hogy pontosan ki volt Yamada mestere, és hogy mikor is kezdett el kenjutsu-t tanulni. Annyi azonban biztos, hogy már nagyon fiatalon, 19 éves korában egy Ose Yahei nevű kardvívómesterrel párbajba keveredett, melyet fakarddal vívtak meg és mely során sajnos mindkettőjük igen komoly sérülést szenvedett el. Yamada ekkor hosszú időre abbahagyta a kenjutsu gyakorlását. Később, 32 éves korában lehetősége nyílt, hogy megismerkedjen a Jikishinseito ryu kenjutsuval, melynek gyakorlása során shinai-t azaz bambuszkardot használtak és védőfelszerelést. Annyira lenyűgözte a kenjutsu tanulásának ezen új és biztonságos módja, hogy ismét nagy hévvel vetette magát a kardvívás tanulásába. Tahakashi Danjyozaemon alatt tanult és végül hosszú és kemény munka után elérte a menjo vagy más néven menkyjo fokozatott, amikor is 46 éves lett. Sok éves gyakorlás és fejlesztő munka után az ő nevéhez köthetjük a védőfelszerelések új generációjának kialakulását ugyanis ő készített el először a vassal megerősített fejvédőt, azaz men-t, valamint az alkart védő felszerelést, kote-t. 1716 február 19.-én, 78 éves korában hunyt el.

A Jikishinkage ryu fejlődése Naganuma Shirozaemon Kunisato alatt folytatódhatott. Kunisato, Yamada harmadik fia volt. Naganuma Kunisato 1688-ban született és már nyolc évesen kenjutsu-t tanult az apja irányítása alatt. 21 éves korára menkjyo fokozatot ért el és saját edzőtermet, dojo-t nyitott Shiba Atagoshita-ban, Edoban (ma Minata-ku, Tokió). Naganuma személyisége és tehetsége a kardvíváshoz egyaránt kivételes volt, számos szamuráj tanult tőle. Hamarosan széles körben elterjedt az általa tanított kenjutsu, több ezer diákja volt és az évek során 43 menkjyo fokozatott adományozott a tanítványainak. 1767 július 24.-én hunyt el.

Összefoglalva:

Yamada és Naganuma újításait, legnagyobb eredményeikként azt említhetjük meg a kifinomult stílus és kiváló személyiségük mellett, hogy fémből készült arcvédő felszerelést használtak, mely elég erős volt, ahhoz hogy erősebb és gyorsabb támadásoknak is ellenálljon. Korábban már Takahashi is használt ilyesfajta arcvédőt, ám Ő még bambuszból és rattanból készítette el a védőfelszerelés e részét is, így az sokkal gyengébb volt, mint a későbbi fém változat. Eleinte igen komoly ellenállás volt érezhető a többi kardvívó stílus részéről a shinai-uchi, avagy a shinai-jal történő gyakorlással szemben, de negyven évvel később, Nakanishi Chuzo Tanetake, az Itto ryu nagymestere átvette ezt a metódust, így egyre szélesebb körben elterjedtté vált.

Naganuma rendszerezte mondhatni elsőként a fokozatokat és a tanításra jogosító engedélyeket is munkássága során. Naganuma a jogosítványok vagy engedélyek 4 szintjét különböztette meg. Később a Fujikawa dojo, mely egy nagy létszámú csoport volt a Naganuma dojon belül, a kezdőknek Reiken-t adományozott, így 5-re bővült az adható fokozatok száma.

Naganuma és a társ-dojo rendszere:

1. Kirigami (Heiho Kyuri-no-maki)
2. Mokuroku / Mokuroku soejo
3. Menjo
4. Meiken

Fujikawa és az előkelőbb származású szamurájok számára fenntartott dojo

1. Reiken
2. Kirigami (Heiho Kyuri-no-maki)
3. Mokuroku / Mokuroku soejo
4. Menjo
5. Meiken

Formagyakorlatok (azaz kata gyakorlatok) a Jikishin kage ryu karvívó stíluson belül. A Jikishinkage ryun belül különféle formagyakorlatokat különböztethetünk meg: Hojo (4 részből áll), Fukuroshinai (14 gyakorlat), Ko-shinai (avagy kodachi, 6 gyakorlat), Ko-ryu (4 rész), O-Ko-ryu (szintén 4 részből áll), Maruhashi (5 formagyakorlat egysége), Sayanouchi (avagy iai gyakorlat, ahogy más iskolák nevezik és mely 54 részből állt eredetileg). Emellett a Suzuki Kimiyoshi által képviselt korábbi irányzat tartalmazott még más gyakorlatokat is: juppon ichi, inazuma (kesagake), urafume (batto-utsu). Ezek egy része visszaezethető Sakakibara tanításaira, mely Yokokawa Kintaro mesterre is áthagyományozódtak a Nomi családon keresztül. Emellett Suzuki sensei bevezetett pár henka formát is: juppon ni, juppon ni batto, juppon san. Feltételezhetően a Makita-ha rendszere ezzel ekvivalens, melyet Suzuki Kimiyoshi nagyapjáról nevezett el, akit sajnos személyesen már nem ismerhetett.

Jikishinkage ryu kenjutsu a Tokugawa korszak végén

Az Edo korszakban a legelterjedtebb iskola a Jikishinkage ryu volt, egészen a korszak végéig annak is számított. A Bakumatsu korszak alatt a kenjutsu egy újabb nagyon fontos lépést tett a fejlődés útján. 1853 júniusában, Matthew Perry kapitány és a „Fekete Hajók” flottája kikötött Japán partjainál és kikényszerítette, hogy Japán megnyissa kapuit az Egyesült Államok és Nyugat előtt. Számos kereskedelmi és diplomáciai kapcsolat vette ekkor kezdetét. A nagy külső nyomás hatására a Tokugawa Bakufu (avagy katonai kormányzat) arra kényszerült, hogy erőteljes módon megvédje a hagyományait és nemzeti értékeit, így megalapította a Kobusho-t 1856-ban (szószerinti fordításban ez annyit tesz, hogy a dojo, ahol a harcművészeteket tanítják). Ez egy nyitott rendszerű dojo volt, amit bármely szamuráj látogathatott és ahol első kézből tanulhatott harcművészeteket, mint amilyen a sojutsu, a hojutsu, kyujutsu és a jujutsu.

Odani Seiichiro Nobutomo a Jikishinkage ryu kenshi-je (a legnagyobb tudású kardvívó mester) felkérést kapott, hogy legyen a Kobusho elnöke és vezetője. Odani 1810-ban született és a második fia volt Odani Chunojyo-nak, aki a Tokugawa család csatlósa volt. Odani még nagyon fiatalon, gyermekként kezdett Jikishinkage ryut tanulni Danno Gennoshin vezetése alatt. A legkiválóbb mesterek egyike lett és igen híres kardvívómester is, aki igen jól ismerte a shinai-uchi technikát és annak tanítását. Számos más stílusból érkező mestert tanított, akik csak azért utaztak el hozzá, hogy Tőle tanulhassanak.

A Jikishinkage ryu manapság

A korábbiakból látható, hogy több nagy ágra szakadt a Jikishinkage ryu. A nagy irányzatok közé tartozik a Naganuma, Fujikawa, Odani vonal. A Naganuma vonal jelenlegi képviselője Sakai Kazuya mester, aki menkyo kaiden oklevelet adományozott Suzuki Kimiyoshinak 2009-ben. Hálából Suzuki Kimiyoshi is adományozott menkyo kaiden oklevelet Sakai Kazuya mesternek. A Fujikawa vonal Ishigaki Yasuzo mesterre hagyonányozódott, de ő 2011-ben elhunyt. Utolsó kapcsolat ezzel az irányzattal Suzuki Kimiyoshi, akinek mestere Yokokawa Shintaro volt. Nomi Teijiro, Nomi Hamao féle vonalon Yokokawa mester vitte tovább a stílus hagyományait. Yokokawa nem adományozott menkyo kaiden oklevelet Suzuki Kimiyoshira. Makita Shigekatsu, Suzuki Kimiyoshi nagyapja mokuroku oklevéllel rendelkezett. Ám a stílusok ennyire nem elkülöníthetőek, ugyanis Ishigaki Yasuzo vitte tovább a később tárgyalandő Odani vonalat. Ő azonban Nomi Hamao unokája volt. Tehát kapcsolata volt mindkét vonallal, ahogy Yokokawa Kintaronak is. Suzuki Kimiyoshi tehát ezt a kevert örökséget vitte tovább egészen 2013-ig, amikor is megalakította saját stílusát Makita-ha néven. Iskolája ketté szakadt, ugyanis korábbi tanítványi az eredeti vonalat vitték tovább, melynek jellegzetessége, hogy a Gekkiken Akadémiára szánt gyakorlatokból is őriz mozdulatokat, melyet még Sakakibara Kenkichi alakított ki. Suzuki Kimiyoshi erről az irányzatról levált és jelenleg a saját vonalát építi Makita-ha néven.

Az Odani vonal valamivel összetettebb. Akao sensei volt a feje Hyakuren-kainak, amit még Onishi-sensei alapított, mint 17. Soke, 48 évvel ezelőtt. Ma, a legtöbb Jikishinkage-ryu vezető Onishi sensei tanítványa! (Ez tekinthető a legitim Yamada féle vonalnak). Vannak olyan vezetők, akik anno csatlakoztak Oomori Sogen senseihez is, aki Yamada Jirokichi közvetlen tanítványa volt a legendákkal ellentétben. Oomori-sensei zen pap volt, ezért más irányzatból közelített a harcművészetekhez.A korábbi wikipedia információk mind Iwasa Masaru könyve alapján készültek, de alapvetően pontatlan információkat tartalmaznak. Yoshida sensei-t kinyilvánították a 20. szokénak. Onishi sensei volt a 17. ő jelölte ki lto Masayuki senseit utódjának, a 18. szokénak. De miután Onishi meghalt, Ito kollégája, Namiki sensei megalapította a ma is ismert Hyakurenkait elhagyva a "Sohonbu-t". Őt követte Hayakawa, Namiki, Kato, Iwasa, Yoshida. Namiki és Hayakawa aztán kivált a Hyakuren-kaiból és csatlakozott a Sohonbu-hoz. Ez tovább osztódott a Hojo-kai-ra, de azért formálisan része maradt a "Sohonbu-nak". Namiki Kazuya ezután kinyilvánította, hogy ő a 18. szoke és Ito lett 19. szoke. A Hyakuren-kai emberek hűségesek voltak, és megtartották Onishi sensei-t szokénak és nem ellenkeztek Namiki senseijel sem. A közelmúltban Yoshida nyugdíjas lett és ő nevezte ki Tanaka-t utódjául. Onishi Sensei tehát saját vonalat alapított a Hyakuren-kaion belül , ötven évvel ezelőtt. Eredetileg ennek az örökes Akao-sensei, Honda-sensei és Watanabe-sensei. Ők mind ereditleg Onishi sensei diákok. Hayakawa-sensei eredetileg nem a 18. nagymester, de jó barátja és patrónusa volt Onishinek. Iwasa Masaru sensei egy könyvet adott ki a Jikishinkage ryuról, melyben a saját vonalát legitimálja. Ez a könyv jelenleg is nagyon népszerű, de a fent említett tagozódás kimaradt még belőle és más aspektusból közelít.

Elmondható, hogy a „Jikishinkage a háború művészetének kifejtése” című tekercsében a Jikishinkage iskolavezetőiről egészen a fent említett a 15. iskolavezetőig nagyon érdekes és hasznos információkat olvashatunk. Az iskola neve nem csupán Jikishinkageryū, hanem helyesen mondva Kashima Shinden Jikishinkageryū. Arról régóta vitatkoznak, hogy az iskolaalapító Matsumoto Bizen no, Kami, Matsumoto vagy Sugimoto volt-e, mindenesetre a sōhonbu álláspontja szerint Matsumoto a hivatalos olvasat.

A régiek szerint Kashima a korai idők harcművészet központja volt, olyan volt, mint egy budō egyetem, ahová messzi földekről jött harcosok vándoroltak el, hogy a harcművészetet gyakorolják. Félelmetes erejük miatt, Takeda Shingen a Kantō járás uralkodója zsoldosnak fogadta őket a Takeda hadba, hogy bevethesse a csapatot Tokugawa Ieyasu seregeivel szemben. Tokugawa Ieyasu kardtanítója a 3. iskolavezetőtől Okuyama Kyūgasai volt. Shingen halálát követően Ieyasu magához ragadta a hatalmat és ő lett az egyeduralkodó Japánban, mivel félte ezt a kemény vonalas irányzatot, kikiáltotta „oyameryū” –nak, azaz nem kívánatos iskolának, és ideiglenesen betiltotta. Ieyasu haláláig Ogasawara Genshinsai a kontinensre száműzetett.

Hazatérésekor már birtokosa a hidachi issai-nak (titkos tanok) és a 4. iskolavezető lesz. Ieyasu a három közvetlen csatlósi házból (Tokugawa gosanke) egyet Mito-ba helyeztetett, hogy kontroll alá vonja a kashimai részt, a Mito ház első irányítójának (Tokugawa Yorifusa 1603 - 1661) parancsba adta, hogy az összes kashimai családi tekercset (densho) égesse el. Úgy tartják, hogy ezekben a felbolydult időkben esett meg, hogy „Matsumoto”-ból „Sugimoto” lett. A „Sugimoto” név használat csak a családi tekercsben fordul elő, minden egyéb forrás „Matsumoto”-ként hivatkozik az alapítóra. Ha a Matsu írásjegyét fűírással (sōsho) írjuk, akkor könnyen félre lehet olvasni Sugi-nak. Az is elképzelhető, hogy a hosszúévszázadok alatt a több ezerszer átmásolt tekercseknél egy egyszerű másolási hiba miatt változott meg a név. Ugyanakkor, nem kizárható, hogy a nevet szándékosan változtatták meg Ieyasu nyomása alatt Sugimotora, miután a régi feljegyzések megsemmisültek. Mindenestre az iskola formája és szellemisége tovább öröklődött, és ez az, ami igazán fontos. A kashima shinden jikishinkage iskola öröklődési rendszere nem családi alapú (sōke seido), hanem az iskolavezetők az arra legrátermettebbekből kerülnek ki, azaz irányzat alapú (dōtō seido).

Az alapítótól kezdve a 15 iskolavezetőig bezárólag olyan harcedzett emberekről beszélünk, akiknek életmódját a kemény gyakorlás által érthetjük meg. Mindegyik igazi egyéniség volt, akik kardjuk által élték túl a japán történelem zivataros korszakait, és váltak elődeinkké az úton.

Jelenleg egy Naganuma-ha irányzatbeli iskola működik Japánban és egy vegyes Fujikawa/Naganuma curriculum szerint haladó dojo Magyarországon, Pécsen. Suzuki Kimiyoshi saját irányzatot alapított Makita-ha néven. Jelenleg több dojo-t is működtett, tanmenetében a zen filozófia erősödött fel, ellenétetben a Naganuma irányzattal, mely kifejezetten a harctéri, sok ellenfél elleni küzdelmre készít fel, illetve szemben a Fujikawa irányzattal, mely az "egy az egy elleni" harcokat gyakorolja.

Felhasznált források:

Tavasz Mihály: A kard árnyékában [ePUB] ISBN 978-963-9219-90-8 Thomas D. Conlan, Szamurájok – Fegyverek és harci technikák 1200-1877 Ventus Libro Kiadó - 2010 ISBN 978-963-9926-25-7 Samurai Bushido Society – Kashima http://www.samuraibushidosociety.com/kashima/souden.html[4] 2013. 07.02.

Ugrás fel ↑ http://www.chineselongsword.com/shinkageryu.shtml Ugrás fel ↑ https://en.wikipedia.org/wiki/Sengoku_period Ugrás fel ↑ Tavasz Mihály: A kard árnyékában. A Jikishinkage Ryu stílusú kardvívás története, mesterei és gyakorlatai [ePUB] Írta: Tavasz Mihály ISBN 978-963-9219-90-8 © Vida Gergő, 2014 Borítóterv: © Szakonyi Balázs Szerkesztés: Vida Gergő Hungarian edition © Lunarimpex Bt., 2014 All rights reserved / Minden jog fenntartva Kiadja a Lunarimpex Bt. www.lunarimpex.hu e-mail: info@lunarimpex.hu Felelős kiadó: Tóth Erzsébet Technikai szerkesztés: ElektroPress Ugrás fel ↑ Samurai Bushido Society – Kashima http://www.samuraibushidosociety.com/kashima/souden.html 2013. 07.02.