Egy csoport tagjai

Ha a csoportról, mint fogalomról beszélünk, megkülönböztethetünk pszichológiai és szociológiai meghatározásokat.

A két fogalom nagyon hasonlít egymáshoz, hiszen azt mondják, hogy egy csoport két vagy több egyén valamilyen közös interakciója után jön létre.

A legkisebb csoport a pár, résztvevőit tagoknak hívjuk.

A csoport tagjai között összetartozás van, mindenkiben van valami közös, szerepeket osztanak meg egymás között, mindenkinek van valamilyen feladata. Vannak közösségek amelyeket nem választhatunk meg magunknak, például a család, és vannak, amelyek válaszhatók, mint a baráti kör, vagy például egy olvasó kör. Funkciója, hogy a tagok a csoport elvárásit teljesítsék.

Típusait tekintve lehetnek informális, vagy formális csoportok. Mindkét esetben fontos a lojalitás, tehát a csoporthoz és egyenként a tagokhoz való hűség.

Diád és triád csoport

szerkesztés

Létszám tekintetében ez csoport a legkisebb, két- vagy három főből áll, nem tekinthetők túlzottan hatékonynak. Jellemző rá a nehézkes problémakezelés, hatalmi harcok megjelenése.

Kiscsoport

szerkesztés

Spontán kialakuló, általában három és tizenöt fő közötti társulás, melyben a tagok között személyes kapcsolat van, mely alapulhat akár baráti, akár munkahelyi kapcsolaton. Jellemző rá az aktivitás, minden tagnak megvan a maga szerepe és feladata. Minél nagyobb a létszám, annál nehezebben tudnak becsatlakozni a tagok a közös munkába ez hátráltatja a csoport működését. Ez blokkolhatja a kohéziót, amely klikkesedéshez, később felbomláshoz vezethet.

Nagycsoport

szerkesztés

Ebben az esetben a tagok között már nincs, vagy elenyésző a személyes kapcsolat, leginkább egy konkrét kialakult helyzet hozza csak őket össze. Összetartó erő a közös érdekrend vagy közös tevékenység. Ekkora létszámnál már szinte elkerülhetetlen a klikkek kialakulása. A jól működő nagycsoportok a társadalmi fejlődés szempontjából kiemelkedően fontosak.

Informális csoport

szerkesztés

Az informális csoportok (elsődleges csoport) spontán, akaratlanul jönnek létre, kis létszámmal rendelkeznek, minden tagnak van interakciója a másikkal. Létrejöhet baráti vagy érdek alapon.

Fő célja a tagok elégedettsége, a kommunikáció személyes csatornákon történik (például közvetlen beszélgetés).

Ezeknek a csoportoknak a szabályai nem írottak, a tagok határozzák meg, vezetőjüket maguk választják ki. Nagy szerepet játszanak az érzelmek, ez az egész egyik mozgatórugója.

A ilyen csoportokat főként szociális szankciókkal lehet ösztönözni, mint például a kiközösítés vagy éppen dicséret.

Formális csoport

szerkesztés

A formális csoport (másodlagos csoport) szervezeti szabályok alapján működik, melyet általában a vezetők határoznak meg. Nem spontán jönnek létre, egy szervezet hozza létre, melynek vezetője nem választott, hanem kinevezett. Egy konkrét feladat köré szerveződnek, ezért fontosak az előre lefektetett szabályok.

Célja, a meghatározott feladat leghatékonyabb módon való elvégzése. Ösztönzésképp jutalmazások és büntetések érhetik a tagokat.

Csoportkohézió

szerkesztés

Egy társulás kialakulása után a hatékony működés és együttműködés alapja a csoportkohézió, ami alatt azt az erőt értjük, ami a tagokat a csoporthoz köti és benne is tartja.

Az egyének közötti összetartó erő nő, ha szoros kötelék alakul ki és marad meg közöttük, ellenben csökken a külvilággal ápolt kapcsolat mértéke és minősége. Ha a tagok között csökken az összetartó erő, az a csoport felbomlásához vezethet hosszútávon.

A kohéziót növelheti a megfelelő kommunikáció, gátak leküzdése, közös élmények.

Az összetartó erő egyénenként eltérő, hiszen nem mindenki egyformán kíván részt venni egy csoport életében és működésében. Ha egy csoportban nagy az összetartás, a tagok nem viselik a kirívó viselkedést, konformitásra törekszenek.

Általánosságban kijelenthető, hogy az egyén alkalmazkodik a csoporthoz, nem pedig a csoport az egyénhez.