Dixtroy
Csatlakozott ekkor: 2009. május 22.
Elszakadt a film, de tényleg: a vásznon lassan ég a kép. Nem táj, nem test, nem épület, hanem az ég, maga a kék ég.
Egy randevú - magunkon kívül - észrevétlen átváltozás. Deja vu, a jelen emléke, egy elképesztô nagy varázs!
Elmentek a fiúk, de itt maradt az idô. Rövid kis pihenô a zűrzavarban.
A Föld fehér fényben ég, a szívünkben savak. Fokozhatatlan már a pillanat.
A pillanat, ahogy a repülô árnyéka átsuhan arcodon, de mi csak dolgozunk, fázunk, és fáradtnak látszunk: sok jégyhegy a Keleti srakon.
Én tér-a-térben sétálgatok a testemmel minden éjjel, és a csillagokra lövöldözök a szemembe sűrített fénnyel
(Európa KiadÓ: Elmentek a fiúk)