Erdély Mihály Dániel vagyok, a kultúratudományok doktora, feltaláló, grafikus tervező, designer és antropológus.

1956. május 9-én születtem Budapesten.

Szüleimről:

Édesapám Erdély Miklós (1928 - 1986) avantgarde művész, művészetpedagógus, író, teoretikus és filmrendező. Eredeti szakmája szerint építészmérnök. Ehhez kapcsolódó tevékenységet élete végéig a BÉPÁ-nál (Budapesti Építőanyagipari Szövetkezet) folytatott, ahol a nevéhez fűződő (de az Országos Szabadalmi Hivatal által el nem ismert) ún. "Fotómozaik" elnevezésű találmányából élt, munkát adva több művésznek és barátnak. Az 1956-os forradalom egyik emblematikus akciójának, az úgynevezett "Őrizetlen pénz" utcai megmozdulás sorozatának kitalálója és egyik megvalósítója. A művészetek számos területén maradandót alkotott. Egyetlen életében megjelent kötete a "Kollapszus orv.", amelyet a Párizsi Magyar Műhely adott ki, és amelyért Kassák-díjban részesült. Filmjeit elsősorban a BBS (Balázs Béla Stúdió) keretei között hozta létre. Ezek közül a "Partita", a "Verzió", a "Tavaszi kivégzés" és a "Vonatút" digitális formában is feldolgozásra került. Képzőművészeti alkotásaiból 1986-ban nyílt átfogó kiállítás a Kiscelli Múzeumban, 1986-ban. "Erdély Miklós művészetpedagógiai munkássága" címmel jelentős kötet jelent meg Szőke Annamária és Hornyik Sándor szerkesztésében a Gondolat kiadónál 2007-ben. Még 2021-ben várható a róla szóló Kőhalmi Péter nagyszabású monográfiájának megjelenése.

Édesanyám Szenes Zsuzsa (1931 - 2001) textiltervező, grafikus. A magyar textilművészet egyik megújítója, számos művészeti akció és avantgarde alkotás szerzője. Munkásságát több díjjal jutalmazták. Munkácsy-díjat, Életmű díjat és a Szombathelyi Biennálé díját is elnyerte. A Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetségének tagja volt. Életében Magyarországon és külföldön több egyéni és csoportos kiállításon szerepelt. Egy könyvet írt a Műhelytitkok sorozatban megjelent "Kelmék és hímzések" című kötetet, amelyért Nívó-díjban részesítette a Corvina Kiadó.

Testvérem Erdély György (1952 -) fotóművész, operatőr, író. A Szegeden elkezdett matematika-fizika tanári tanulmányait félbeszakította, majd felvételt nyert a Magyar Film- és Színházművészeti Főiskola kameraman képzésére. A két egyetem között írt naplójából született eddig egyetlen megjelent kötete, az "Élményeim az elmegyógyintézetben". Több mint 10 évig a Magyar Televíziónál dolgozott, majd a tömeges elbocsájtások után, amelynek ő is az egyik áldozata lett, gondolati naplóin munkálkodott. Mindig és szinte mindenhol fényképezett. Ennek köszönhette, hogy 1973. március 15-én letartóztatták és 3 hétre elzárták Baracskára. Utána 10 évig nem utazhatott nyugatra, az útlevelét a hatóságok elkobozták.

Felesége Szabó Márta, magyar-orosz szakos tanár, korrektor, évekig a National Geographic magyar kiadásának munkatársa volt. Három fiuk született, Gergely, Áron és András.

Általános iskolás tanulmányaimat a Fenyves utcában folytattam, majd felvettek az óbudai Kőrösi Csoma Gimnázium matematika szok osztályába, ahonnan fél év után - mivel az iskola nagyon távol volt, kimerültem a sok utazástól és a bátyámékkal szerettem lenni - átjelentkeztem az akkoriban a Lórántffy Zsuzsa utcában működő Móricz Zsigmond Gimnáziumba. Kúlönösnek hangozhat, de a bátyám hosszú haja miatt nem fogadtak szívesen és annak ellenére, hogy korábban matematikából jeles osztályzatot kaptam, az új helyen "csak" az orosz-angol tagozatra vettek fel. Itt is érettségiztem 1974-ben. A középiskolában ismerkedtem meg Szabó Judittal, akivel 20 éves korunkban házasságot kötöttünk. Hamarosan fiunk született, Mátyás.

- folytatás következik -