Gyékény

Kettő ismertebb fajtája van.

-Keskenylevelű

A széleslevelű puha, ezért könnyebb vele dolgozni, de a késztermék is puha lesz.

A keskenylevelű kemény .

A gyékény vágása

Augusztus végétől, tavaszig.

Minőségi alapanyagot, csak a víz alatti része ad, ezért ajánlatos belemenni a vízbe. Minél nagyobb a víz, annál jobb az alapanyag.Szeptemberben már hidegek az éjszakák, és a víz hőmérséklete is csökken. A szárítás a parton történik, és minél melegebb van , annál gyorsabban szárad. Ezekből az következik, hogy időben érdemes elkezdeni a vágást.[1]

Régen a cigányok, jégről is vágtak, egy- két napra valót.A víz feletti rész kemény, törékeny. A fagy pedig szétnyomja a nedves növényi rostokat. Ilyen anyagból lehet dolgozni, de szép munkát ne várjon senki.[2]

-Kötés

A szakajtót (kosarat) mindig kötötték.[3], [4]

Fonás

A lábtörlőt, a szatyrokat, kalapot , széket fonják.[5], [6]

A Dikó készítés egy elfeledett, nehéz fizikai munka. [7], [8]

Fonták gyékénnyel, sással, szalmával, de kukorica csuhéval is megoldható.

A székek ülőfelületét, gyékénnyel, és sással fonták be.

A gyékény egyszínű, a sás a vajszíntől a pirosig terjed.

A gyékény fonatot néha szalmával is betekerték, így az aranyszínt kapott. A gyakorlatban már senki nem készíti.

Nagyon kellemes az ülés az így font székeken.

Szövés

A szövés nem volt olyan elterjedt, mint a kötés.[9]

-Az országban több helyen is oktatják a gyékény felhasználást, de a gyenge oktatás, és a nehéz megélhetés miatt kis túlzással kihaltnak tekinthető.

Néhány idős ember még próbálkozik, de a fiatalok hiányoznak.( Kevés kivételtől eltekintve.)

Elméletben tovább él, de a gyakorlatban csak egy ember foglalkozik vele.[10], [11]