A kisa klub (記者クラブ, magyaros átírással: kisa kurabu), avagy "újságírók klubja", az egy japán riporterekből álló hírszerző szövetkezet, aminek a központi hírforrásai lehetnek az állami minisztériumok, a helyi hatóságok, a rendőrség vagy nagyobb névvel rendelkező vállalatok is.

Ha egy intézményben működik a kisa klub, akkor csak a klubban lévő újságírók kapják meg az avval az intézménnyel kapcsolatos híreket és információkat. Mivel ennyire zárt ez a rendszer és az információ nem szivároghat ki, a tagokra vonatkozó klubszabályok eléggé szigorúak. Ez a módszer azért van, hogy megakadályozzák a külsős média portálokat, például magazinokat és kisebb újságokat, illetve a külföldi médiát és a szabadúszó újságírókat, hogy hozzáférhessenek a sajtótájékoztatókon elhangzott információkhoz, hírekhez.

Bár hasonló intézkedések más országokban is vannak, a japán formája ennek a szövetkezetnek már az egyik legextrémebb eset; a kisha klubban lévő újságírók nem hagyják érvényesülni a külsős újságírókat, s ez oda vezetett, hogy ezt a kifejezést más nyelvekben is használják már, gyakran bíráló értelemben.

Kisa klub történelme szerkesztés

A legelső kisa klubot 1890-ben alapították, miután az első japán országgyűlés meg lett tartva. Mivel a riportereket nem engedték be az efféle ülésekre, s nem hozhattak le róla cikkeket, ezért összefogtak és szerveztek egy média csoportot, hogy együttes erővel nyomás alatt tartsák az államot az információkért.

1941-ben a "Japán Újságok Egyesülete" létrejöttével a kisa klubok két harmadát feloszlatták, és a kisa klubok többé nem lehettek önállóan irányítottak.

1949. október 26-án a Japán Újság Kiadók és Szerkesztők Társasága csinált egy irányelvet a kisa klubhoz, amiben az áll, hogy a kisa klubok csak szocializálás céljából áll fent, nem azért, hogy beleavatkozzon riporteri ügyekbe.

1997 decemberében viszont ugyanez a társaság megváltoztatta az irányelvét; a kisa klubokat a újságírás alapjának tartja, aminek a célja az információ szerzés egyes testületektől, amik információt elhallgatnak.

2005. március 24-én Livedoor volt az első internetes médiavállalat, ami jelentkezett klubtagságért a Japán Meteorológiai Ügynökség kisa klubhoz.

Majdnem egy évvel később viszont ezt a kérelmet elutasították, mivel a Livedoor akkori elnökét, Takafumi Horie-t, a Securities Trading Law (証券取引法, magyaros átírással: Sóken Torihiki Hó) egyik szabályának megsértésével vádolták.

2005. július 9-én egy szabadúszó riporter, Jú Teraszava (寺澤有) és a Súkan Gendai heti magazin helyettes szerkesztője benyújtott egy ideiglenes rendelkezésről szóló kérelmet a Tokiói Fővárosi Rendőrség és 15 másik cég ellen, amik összeköttetésben álltak a Tokiói Kerületi Bíróság és a Tokiói Legfelsőbb Bíróság kisa klubjával. A kérelemben az állt, hogy az efféle kluboknak megtiltsák, hogy hátráltassák azokat az újságírókat, akik részt akarnak venni a Tokiói Fővárosi Rendőrség gyűlésein, illetve azokat, akik kérdéseket akarnak feltenni az ügyekben, de a kérelmet elutasították. Ezután egy különleges fellebbezéssel próbálkoztak a Tokiói Legfelsőbb Bíróságnál.

2005. november 8-án, amikor egy riportert az NHK Ócu vállalatból letartóztattak egy gyújtogatási kísérlettel kapcsolatban, a Siga Prefektúra Rendőrségi Kisa Klubot is átkutatta a Siga Prefektúra Rendőrség, mert a letartóztatott riporter abba a kisa klubba tartozott.

Feketetábla megállapodások szerkesztés

Ugyan a kisa klub meggátolja a belépést egyes riportereknek, viszont ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a klubon belül rivalizálás lenne a nagyobb újságok között. A feketetáblára felkerült dolgokat be kell tartani, legyen ez akár egy jó hírértékű sztori le nem adása a határidő előtt. Itt nincs meg az a verseny, hogy amelyik újság elsőként leadja a hírt, az éli túl a média világban. Ezeknek a megállapodásoknak a betartása egy baráti viszonyt igényel a többi riporterekkel és a híreket adó forrásokkal. Ha ezeket a szabályokat nem tartja be az illető, akár ki is rúghatják a klubból, bár általában csak ideiglenes eltiltást szabnak ki a szabálysértőkre.[1]

Kisa klubtagok feladatai szerkesztés

A nagyobb újságok kisa klubjának a tagjai belépést nyernek egyes hivatalokba, ahol az állam, vagy más politikai párt tevékenykedik. Ezek a klubok kapnak nyomtatványokat, amikben maga a megjeleníteni kívánt hír már benne van. Ezeket szerkesztik a kisa klub tagjai, majd megjelenítik az újságukban. A szerkesztésen és lektoráláson kívül, a kisa klubok szoktak még sajtókonferenciákat is rendezni.

A kisa klubok előnyei és hátrányai szerkesztés

Előnyei szerkesztés

Egy ilyenfajta kisa klub felállítása lehetővé teszi azt, hogy az állami minisztériumok és vállalatok könnyedén megosszák a híreket a neves hírügynökségekkel, amik a klubban vannak, ezzel megkönnyítve az újságírók dolgát. A hírszerző szövetkezet azt állítja, hogy az ilyen klubok megalakításával, a média szervezetek nyomás alatt tartják a gyakran ellenkező állami minisztériumokat, amik így kénytelenek felfedni információkat.

A másik előnye a kisa kluboknak, hogy a szerkesztők átrágják magukat rengeteg nyers, unalmas politikai híreken, (amiért mindenki hálás), bár pont emiatt szoktak megjelenni lecsupaszított, egyfajta cikkek az újságban.

Hátrányai szerkesztés

Az egyik legnagyobb hátránya a kisa kluboknak, hogy jelenleg az újságírók a politikusokért dolgoznak és kevésbé az emberekért. A politikusok tartják fent a kisa klubokat, ők adnak nekik híranyagot, ezekkel a klubokkal van esélyük az újságoknak relevánsnak maradni. Ha ez megszűnik, elveszik az előnyük is. Ez a felfogás viszont teljes mértékben szembemegy az újságírói alapelvekkel, az objektivitással és az önállósággal.

Azért is kritizálták már a kisa klubot, mert az újságírók főbb dolga csupán összefoglalni a sajtókonferencián elhangzottakat, s elhanyagolják a munka többi részét; utánajárni például, hogy ami elhangzott az igaz-e. Ezáltal könnyen a média manipuláció áldozataivá válhatnak, s az érzékük az oknyomozáshoz eltompulhat.

Kritizálták azt is, hogy a kapcsolatok újságírók és politikusok között egyre kevésbé professzionális. Gyakori Japánban az, hogy egy újságíró ebédjét egy politikus fizeti egy konferencia előtt vagy után, vagy az, hogy ugyanabban a szállodában száll meg a politikus és a riporter is; s a média ezt jó fényben tünteti fel, dicséri a riporter hozzáállását és ösztönzi a többi újságírót arra, hogy alakítsanak ki baráti viszonyt a politikusokkal. Viszont ez azt eredményezheti, hogy a japán újságíró nem fogja lerántani a leplet a politikus barátjáról, esetleg meghamisítanak információkat, könnyebben a manipuláció áldozatai lehetnek.

Történések szerkesztés

Pont ezeknek az alapelveknek az elhagyásával történtek meg már-már megbotránkoztatóbb esetek is. A 2011-es Fukusima 1 atomerőmű felrobbanásakor is volt egy kisa klubos incidens. TEPCO-nak, avagy a cégnek, ami vezeti a Fukusimai atomerőművet, is van egy kisa klubja. Mégis, amikor az atomerőmű felrobbant és a sugárzás veszélyről akart mindenki tudni, a média és az újságok hamis vagy szinte semmilyen információt adtak az embereknek.[2] Mindeközben a külföldi sajtó is lehozta a hírt, bár részleteket nem tudtak ők sem, mivel nem voltak kisa klubtagok. Azok a szabadúszó riporterek se kérdezhettek mélyreható kérdéseket, akik bejutottak a kisa klubba.

2001-ben Ikedában, Oszaka prefektúrában egy általános iskolai mészárlás történt, s egyes riporterek el voltak zárva a rendőri nyilatkozattól, mert nem voltak a helyi hatóságnak a kisa klubtagjai. Miután a klubtagoknak nyilatkoztak a rendőrök, utána a többi riporternek is megtették ugyanezt.

Ellenintézkedések szerkesztés

2001-ben, Nagano akkori polgármestere, Jaszuo Tanaka feloszlatott két kisa klubot abban a prefektúrában. Hiába a klubtagok tiltakozásának, Tanaka bezáratta a klubokat és megalapított egy média központot, ami nyitva állt minden újságírónak, beleértve a szabadúszókat és a magazintól, illetve weboldalaktól jövő riportereket is. Ez a rendszer változatlan maradt, mióta Tanaka ott hagyta posztját.[3]

Kisa klubok más országokban szerkesztés

Dél-Koreában is léteznek kisa klubok, amik feltehetőleg a régebbi japán elnyomás hatására keletkeztek. Ezeket a klubokat is erős kritikák érik, viszont Japánnal ellentétben, Koreában voltak próbálkozások a kisa klubok mihamarabbi feloszlatására, úgyhogy a helyzet valamennyivel jobb.

Amerikában is egy kicsit más a helyzet Japánhoz képest; vannak kisa klubhoz hasonló szervezetek, mint például az Amerikai Védelmi Minisztérium, de a legtöbb ilyen kluboknak ott egyfajta szalon érzete van. A Fehér Házban vannak titkos találkozók, amiket "eligazításoknak" hívnak, s ezeken csak a vezető média csatornák konkrét tagjai vehetnek részt. Ezeken kívül vannak sajtókonferenciák, ide egy sajtó meghívó szükséges a belépéshez, amit megszeretni egy hosszú procedúra a különböző feltételek miatt, de manapság már blogíróknak is fennáll az ilyesfajta meghívó megszerzésére.

Az Egyesült Királyságban régebben csak sajtó meghívóval rendelkező újságírók vehettek részt a parlamenti megbeszéléseken, de amióta Tony Blair került hatalomra, már a szabadúszó riportereket is beengedik.

Franciaországban ugyanez a helyzet, sajtó meghívó kell, hogy bemehessen egy riporter a miniszterelnök rezidenciájába (az Élysée-palotába) és más minisztériumokban megtartott sajtókonferenciákra. A meghívó megszerzéséhez meg kell felelnie egy "sajtó meghívó bizottság" előtt az újságírónak.

Egyéb részletek szerkesztés

  • Sok kisa klub Japánban megtartja az informáló híreket (például év végi és nyári bulik, illetve búcsúztató események időpontjait) a helyi állami- és vállalati intézményeknek. Ez ugyan nem illegális, de eléggé etikátlan viselkedés a többi újságíróval szemben. Azt mondják, hogy minél kisebb egy kisa klub, annál kevésbé hajlamos a klub erre a viselkedésre.
  • 2002-ben, amikor cikkeket írtak a Kabinet Fizetségi Fedezetének (内閣官房報償費) problémáiról, előkerült egy olyan információ, hogy az év végi ünnepségeken, Új Évkor, illetve az újévi ünnepek kezdetén a kabinetfőtitkár ebből a Kabinet Fizetségi Fedezetből fizetett az újságírók búcsúajándékaiért.
  • 2005-ben, kiderült a Tatebayashi városi tanács által, hogy az ebédeket, amiket a szokásos, a Tatebayashi város polgármestere és egyéb média vállalatok álltak megtartott sajtókonferenciákon felszolgáltak, azt az adófizetők pénzéből finanszírozták. A város később bejelentette, hogy véget vet az efféle költekezéseknek.

Jegyzetek szerkesztés

  1. The Secret World of Kisha Clubs and Japanese Newspapers
  2. Kisha clubs in Japan
  3. Press clubs

Források szerkesztés

Egyes részletek a kisa klub angol nyelvű szócikkéből lettek lefordítva, 2019. májusi állapotában, illetve a következő angol nyelvű weboldalak is fel lettek használva.